Miután elhajtott, kezembe vettem a cetlit, és valamiért memorizáltam a számot, nem volt valami nehéz. Gondolkodtam.. ha valóban a dupláját adná annak, amit itt kapok elég lenne csak hat órában is dolgoznom a konyhán. Nem vagyok hülye, nyilván többet fogok mondani, mint amennyit valójában kapok. Viszont mi a csapda? Miért akar pont egy ilyen srác épp nekem segíteni? Félek, ha belemegyek eladom a lelkem az ördögnek. Minden, amit tudok róla az a neve, hogy rengeteg pénze van fiatalon, és hatalma, de miből és honnan? Ki tudja mibe keveredek, ha elfogadom az állást?
Eztán eszembe jutott még valami. Ott álltam előtte abban göncben, totál kiszolgáltatottan, készen bármire, amit csak szeretett volna. Ehelyett rám adta a kabátját, ami egyébként azóta is nálam maradt. És ha mégsem olyan rossz?
Na, pont ez az én hibám. Bízni akarok az emberekben, akkor is ha nincs rá indok. Igyekszem a sok rossz ellenére mégis megtalálni mindenkiben a jót, aztán a vége úgyis mindig ugyan az, hogy én esek pofára.

A reggel hamar eljött, a rengeteget agyalásnak köszönhetően. Mikor hazaértem, egyenesen a fürdőbe mentem, letusoltam és bezuhantam az ágyamba, hogy aludjak kerek egy órát munkakezdésig.

Így ment ez három napig, amikor a testem felmondta a szolgálatot, és összeestem a konyha padlóján. Kimerültem. Rájöttem, túl sok ez így nekem, akármennyire is pénzt akarok keresni, ez az egészségem kárára megy rá.

A főnök irodájában ültem a kanapén, és Szabrira vártam, ugyanis ebben az állapotban nem engedtek egyedül haza, mentőt meg nem akartam hívni. Mit tudna velem csinálni? Elküldene aludni és kész. Magamtól is tudom, mi bajom.

   - Linda! - rohant be barátnőm aggódó arckifejezéssel, leült mellém a kanapén, és keze köze fogta arcom. - Mi történt?

  - Semmi, csak kimerültem. Alig aludtam három nap alatt hat órát.

  - Mert egy idióta vagy! Nem kell ezt csinálnod! Tudod, hogy én már sokkal jobban keresek.
- suttogta.   - Add fel a benzinkutat!

  - Nem tehetem, nem akarom, hogy most te fizess mindent.

  - Ezt most fejezd be! Nem te tehetsz arról, hogy az a mocsok ellopta a pénzed! Nem kell ennyire keményen hajtanod, másztunk  ki már nagyobb szarból is. - kék szemeiben biztatás csillogott.
  - Most szépen haza megyünk, rendelünk valami kaját és kialszod magad. Eztán felhívod a benzinkutat, hogy keressenek helyetted mást. Ha szeretnéd elmegyek és én magam adom be a felmondásod, de ez így nem mehet tovább. Megölöd magad. - fejezte be mondandóját, miközben tekintete aggódóan cikázott rajtam.

  - Ne túloz. - húztam a szám.

  - Ne? Három nap után összeestél, mégis miben túlzok? - igaza volt. Akartam, de nem megy. Nem bírok el ennyi munkát és ébrenlétet.

  - Tegnap előtt este bejött Ádám a kútra. - kezdtem bele.

  - Ki az az Ádám?

  - Nem tudod a főnököd nevét? - döbbentem le.

  - Nem, egyetlen egyszer láttam, akkor. Sosincs benn. - vont vállat. - Mi van vele?

  - Munkàt ajánlott.

  - Alig egy hete rúgott ki, máris visszavenne? - csodálkozott.

  - Nem. Nem oda, és nem táncosnak. Pultos keres egy másik klubba. Azt mondta a dupláját adja annak amit a kúton kapok.

  - Fogadd el! - vágta rá azonnal. - Ne legyél hülye, mondjál többet, és akkor itt is felmondhatsz! - nézett körül.

  - Én is erre gondoltam, de nem lenne gonoszság? - húztam fel térdeim a kanapéra.

  - Mért lenne az? Ő volt gonosz először veled. - dőlt hátra vállat megvonva.

  - És ha csapda?

  - Nem hiszem. Talán csak tényleg jóvá akarja tenni. - vont vállat

Egy óra múlva otthon is voltunk. Lefürödtem, fel sem öltözve anyaszült meztelen estem be az ágyamba. A fejem el sem érte a párnát, de már álomba szenderültem. Ez volt délután kettőkor, mire felébredtem már este tíz volt. Kimentem, de csend volt. Szabri már el is ment itthonról, viszont hagyott egy cetlit a hűtőn. Ez állt rajta:

" Megírtam a felmondásod én, munka előtt be is fogom adni, szóval mire felkelsz már hiába is töröld magad XD Rendeltem kaját, a hűtőben megtalálod, pihend ki magad, aztán hívd fel azt a félistent, hogy kell a meló XOXO "

Mosolyogva olvastam ezeket a sorokat, eszembe juttatva mennyire szeretem őt, és hogy akármi volt, rá mindig számíthattam.

Miután megettem a kajámat előkerestem a farmerkabátomból a kis cetlit Ádám telefonszámával. Körmöm rágva szuggeráltam még vagy tíz percig, mire bepötyögtem a számot.

  - Basszus, már majdnem tizenegy óra. - esett le.
  - Nem gáz pont ilyenkor felhívni? - társalogtam magammal, majd véletlen rá mentem a zöld gombra, ahogy pozíciót váltottam. Akkor a sors ís így akarja... ideges voltam miközben csörgött.

  - Igen? - mégis miért vert ekkorát a szívem a hangjára?

  - Linda vagyok. - kezdtem bele, de nem jött válasz. Aha, mit is hittem? Azt sem tudja ki vagyok. - A kútról. - tettem hozzá.

  - Tudom.

  - Csak mert nem válaszoltál... - tettem még kínosabb.

  - Te hívtál fel, gondolom mondani szeretnél valamit. - istenem, ennyire beégni..Legszívesebben elsírnám magam, és kinyomnám.

  - Kell a munka. - tértem a lényegre.

  - Meggondoltad magad? - mosolyogott a hangja alapján.

  - Úgy néz ki. - sóhajtottam.

  - Holnap négyre gyere el a klubba, később megírom a címet. Betanulsz, ha tetszik két nap múlva kezdhetsz.

  - Oké.

  - Akkor holnap. - és le is tette. Hű, ennyi lenne?

Egyből megírtam Szabrinak, hogy mi a szitu. Megvallom kicsit megkönnyebbültem, hogy nem kell többé a kútra mennem, hiába tudtam ezzel pénzt buktam, de kinyílt egy másik ajtó. Talán azért kellett ott dolgoznom, hogy ismét találkozzak vele, amikor tisztább a feje.

Annyira ki voltam merülve, hogy miután letettem a telefont visszamentem a szobámba és tovább aludtam. Arra sem keltem fel, hogy Szabri korán reggel hazaért.

Délután kissé izgatottan készülődtem a klubba, nem tudtam mit vegyek fel, bár nem sok mindenből tudok választani. Azért azt sem akartam, hogy túlságosan kiöltözzek, így egy fekete farmert vettem fel, egy fekete hosszú ujjú felsővel, aminek úja háló volt, ahogyan a kivágást is ez fedte dekoltázsnál. A hajamat kivasaltam, húztam egy tust, feltettem egy kis rúzst, és kész is voltam.

A buszról leszállva nem kellett sokat sétálnom míg elém tárult a keresett cím az épülettel együtt.
Ez az a hely, ahol először megláttam. Nem ismertem meg így a címről amit elküldött. Pont én leszek a pultos egy ilyen puccos és drága helyen? Eltörök egy poharat dolgozhatok érte egy hetet.

Mély levegőt véve benyitottam a helyre, ami hatalmas volt. Áradt innen a pénznek a szaga is. Minden elit volt, letisztult, elegáns ám mégis nagyon modern és szép. Minden apró kis részlet vonzotta a tekintetet. A padló fekete volt, ám akadt rajta olyan részlet, ahol kéken világított, mint például a kis két fokú lépcsők, ahol a boxok voltak üveg dohányzó asztalokkal. A plafonon hatalmas nagy csillárok lógtak,amiken kövek csillogtak láncként. Jobbra tekintve látható volt egy VIP részleg, ami előtt gordon ácsorgott, egy félkör alakú fekete bőrkanapéval, két fotellal és a hely is tágasabb volt, és ott piros fények domináltak.

Sosem jártam még ilyen helyen. Furcsa volt belépni egy szórakozó helyre úgy, hogy egy árva lélek sincs itt. Szinte vízhangzottak lépteim. Előre haladva megláttam egy srácot a pultban, aki Maluma zenéjére tancikált, miközben valamit a pult mögött ügyködött. Platinaszőke rövid haja volt, sötét, dús szemöldökkel, fekete szemek és telt ajkak. Arcán néhány szeplő is fellelhető volt.  Fehér felsőt viselt elég mély "V" kivágással, nyakára egy pink selyem sál volt kötve, csuklóján több ékszer is díszelgett. Egyből levágható volt, hogy a másik csapatban játszik.

- Hello! - köszöntem oda.

- OMG! - kapott a mellkasához. - Jól rám ijesztettél, édes! - fújta ki a levegőt, majd elmosolyodott. - Te biztos Linda vagy, a kis újonc.

- Igen. - bólintottam rántva egyet a táskámon, ami le akart csúszni a vállamról.

- Luis vagyok. - nyújtotta jobbját, amit mosolyogva el is fogadtam. - A macikám mondta, hogy jössz.

- A... - sokkoltam le. - Ádám és te...

- Jaj, nem! - legyintett. - Ádám a legnagyobb heteró a világon. Próbáltam rávenni, hogy próbáljon ki mást is, de nem tudom elcsábítani, pedig annyira dögös! - csúsztatta tenyereit két oldalra, amivel eddig támasztotta magát. Muszáj volt felnevettem. - Viszont, azt hiszem ő is megérkezik egy pár órán belül, szóval legalább tegyünk úgy, mint akik dolgoznak. - csapta össze a tenyerét. Beinvitált maga mellé a pultba, és elém tette az itallapot az árlistával.

- Jézusom! Hány fajta pia van itt?

- Nem olyan sok, mint tűnik. Már öt éve vagyok itt, de még mindig akad olyan, amit sosem készítettem el. Folyton csak a jól megszokottakat kérik. - vont vállat. - Amúgy vagy te már tizennyolc? Olyan baba bőröd van. - kezdte el bámulni. - Se egy pattanás, vagy pórus... - hajolt közelebb.

- Tizenkilenc múltam.

- Áh, de lennék újra olyan fiatal! - biggyesztette le ajakit.

- Mért, hány éves vagy? - képedtem el, hisz nem tűnt harmincnak sem.

- Huszonhét. -  csak forgattam a szemem. Olyan drámaian mondta, mintha már hetven lenne.

Luissal hihetetlen gyorsan megtaláltuk egymással a közös hangot, úgy beszélgettünk, mint akik már évek óta ismerik egymást, de azért rengeteget tanultam is, aminek köszönhetően elszaladt az idő. Csak arra eszméltem fel, hogy Ádám is megérkezik. Ahogy belépett az tiszteletet parancsolt, egyszerűen ilyen volt a kisugárzása, nem tudtál mit tenni. Egyszerre ijesztett meg, de vonzott is.

- Szióka! - dobott egy ezer wattos vigyort neki, aki féloldalas mosollyal csak biccentett, és leült egy bárszékre velünk szemben. Az illata már azelőtt megcsapott, hogy elénk ért volna. Annyira férfias volt, és vadító. Szemei csillogtak, és egyszerűen csak jól nézett ki.

- Hogy álltok? - nézett ránk felvont szemöldökkel.

- Mit gondolsz? - tette csípőre a kezét. - Én tanítottam be, persze hogy már mindent tud! - csettinttet, mire felnézve rá elnevettem magam, eztán Ádámra kaptam a tekintetem, aki mosolyogva figyelt.

- A minden azért túlzás. - szólaltam meg végre én is. - De jól haladok. - bólogattam.

- Ezt nézd, ezeket már recept nélkül csinálta. - mutatott végig a különböző fajta piákon.

- Látom gyorsan tanulsz, Báránykám. - mondatára elkezdtem valamit érezni, amit ezelőtt még sose. Egy furcsa ám mégis jól eső érzés volt a gyomromban.

- Ahhh! - olvadozott Luis. - Nekem mért nem adsz ilyen cuki beceneveket? - nézett végig rajta ajakit beharapva. Kezem szám elé téve próbáltam visszatartani a röhögést, Ádám pedig lehunyta a szemét, és csak egy mély levegő után nyitotta ki ismét.

- Mikor állsz le?

- Nem tudod mit hagysz ki. - vont vállat.

- Nem is akarom tudni, mit hagyok ki.

- Elmegyek pisilni. - jelentette be, és már le is ment a lépcsőn, ahol a személyzeti mosdó volt.

- Annyira vicces. - néztem utána.

- Nekem nem. - borzongott meg. - És, hogy tetszik eddig? - tért a lényegre.

- Tetszik. Nyilván majd élesben más lesz, mint most, de szerintem megbirkózok vele. - tettem kezeim farzsebembe.

- Szerintem is. Egyébként, ha van kedved kezdhetsz ma este is. Nem kell lenyomnod az egész műszakot, tekintve hogy már itt vagy pár órája. Csak mielőtt haza mész, hívj fel.

- Miért?

- Hogy maradsz-e vagy sem, és megbeszéljük a fizetésed.

- Oké, hol a csapda? - sóhajtottam.

- Nincsen csapda. - nézett mélyen a szemembe.
- Mondtam, hogy csak jóvá akarom tenni. Nekem kell egy pultos, neked meg munka. Ennyi az egész. Nem kell többet beleképzelni.

- Ígéred?

- Báránykám. - hajolt közelebb. - Ott álltál előttem szinte meztelenül, és kész voltál lefeküdni velem. Így vissza élhettem volna a helyzettel, mielőtt kirúglak. - csettintett.

- Nem tűnsz jó fiúnak, mért tetted?

- Mert láttam, hogy félsz, és nem vagyok pszichopata. - dőlt ismét vissza.

- Ki a pszichopata? - jött fel ismét Luis.

- Senki. Csak azt kérdeztem Lindától, hogy marad e ma estére. - nézett rám.

- Csajszi, ajánlom hogy maradj, ugyanis ma péntek van, és az ország leghelyesebb Dj-e lesz itt. - áradozott. - Majd bemutatlak neki. - bökött meg.

- Dolgozni vagytok itt, nem flörtögetni. - szólt ránk a "főnök"

- Hahó, hisz már kollégák! - magyarázta.

- Adj inkább egy red-bull-t és megyek. - biccentett, mire Luis le is tett elé egyet. - Este hívsz. - nézett rám

- És ha késő lesz? - nem tudom ezt mért kérdeztem, de csak egy féloldalas mosollyal így szólt.

- Így is úgy is késő lesz.

- Nyugi, éjjeli bagoly. Nem rég kelt fel.
- vigyorgott rá. Ádám megforgatta a szemét, elköszönt és kisétált. - Olyan jó segge van. - súgta a fülembe, és meg kell hagyni igaza volt. El sem hiszem, hogy megnéztem a fenekét...

Eltelt pár óra, és szállingózni kezdtek az emberek. Először is a kollégák, akik nem voltak mások mint kidobók, és maga a Dj. Luisnak igaza volt, nem néz ki rosszul, de a pasizás nem az én terepem.

Így lettünk összesen kilencen. Tekintve, hogy én új vagyok, mindneki odajött a pulthoz, ittunk egy-egy rövidet és beszélgettünk még nyitás előtt.

Na, de amikor ez a hely valóban kitárta kapuit egy más világ lett ide benn. Lekapcsolódtak a nappali fények, és helyüket vették a színes LED-ek amik nagy részben kék, és lila színben pompáztak. A teret betöltötte a basszus és az emberek, akik ütememre táncoltak, nevettek és jól érezték magukat. Végig járattam a szemem a tömegen. Ezek itt mind a felsőbb osztály, amitől először kicsit feszengve is éreztem magam, de nincs miért. Nincs miért szégyenkeznem, azért aki vagyok. Van egy célom, amit el akarok érni, és ez csak munkával lehetséges, hát dolgozom! Muszály vagyok megmászni azt a bizonyos ranglétrát.

- Hű, csajszi. - fújta ki a levegőt Luis, mikor már az utolsó vendég is elment. - Nem volt semmi, ügyes voltál! - nyújtotta tenyerét, hogy csapjak bele.

- Ezt nézd, mennyi jattot kaptam! - vettem ki a zsebemből.

- Megéri itt dolgozni. - kacsintott. - Na, parkoljunk el, aztán húzzunk haza. - csapta össze a tenyerét.

Fél óra múlva már kész is lettünk mindennel, és írtam Ádámnak is. Azt válaszolta várjam meg benn, nemsokára itt lesz ő is.

- Biztos megleszel, ne várjam meg veled?

- Talán félnem kéne tőle? - kérdeztem furcsán.

- Nem, dehogy! Mármint veszélyes alak, de azt te is tudod. - legyintett nevetve.

- Nem, nem tudom. - sokkoltam le

- Te nem tudod, hogy ő kicsoda? - döbbent le, mire csak a fejem rázta. - Ő drogbáró, édesem! Ha úgy tetszik Maffia.