Reggel beteget jelentettem a konyhán, mert tízre lett megbeszélve találkozó a klubban. A főnök nem volt ott, de egy helyettese igen, akinek Levi mutatott be minket. Zsolt volt a neve, elég laza arcnak tűnt. Megismertünk pár lányt is, akik itt dolgoznak. Senki sem palotából keveredett ide, pont olyanok, mint mi. Fiatalok, akik valahogy ki akarnak törni a nyomorból.

Zsolt azt javasolta, maradjunk itt estig, és lessünk el pár "lépést" a lányoktól, miről is van itt szó igazából. Szabrinak könnyen ment, nekem már nem annyira, és itt jöttem rá, ez talán mégsem volt olyan jó ötlet, mint amikor feldühödve gondoltam. 

A szabályok egyszerűek voltak. Amíg valaki mást nem szeretne, csak tancolunk. Csak akkor kell lemenni az adott "vendéghez" ha mi is akarjuk. Igyekezzünk minél több italt kikérni az "úr" számlájára, ezzel is növelve a bevételt. És ha komolyabbra fordulna a dolog, és mind két fèl benne van, fenn vannak szobák, de mindenképp szólni kell egy biztonságinak, hogy mi a pálya. Egy szóval kurva vagy, de csak ha kedved tartja, ezzel is kijátszva a rendszert, ugyanis egy kupleráj nem megengedett ebben az orszàgban.

- Basszus, jó ötlet volt ez? - fogtam a fejem, mikor kimentünk a mosódóba.

- Linda, nekem nehogy most kezdj visszatáncolni! - sziszegte idegesen. - Láttad, hogy egyből felvettek, ennél könnyebb munka nincs. Hallottad Szilvit, akkor is van elég zseton, ha csak táncolsz.

- Nem is tudom, én inkább kiszállok még most az elején. - csóváltam a fejem.

- Tudom, hogy neked nem egyszerű. - tette kezét vállamra. - De ennél gyorsabban pénzt nem tudunk szerezni. Hol van az a lány, aki még tegnap tök elszántan magyarázta, hogy ő mindekit lehúz?

- Valószínű otthon maradt a kanapén. - motyogtam.

- Ez nem igaz! Figyi, a mai úgyis egy próba este, legalább egy esélyt adj a dolognak. Ha nem tetszik, lemész és ennyi volt. Nincs ebbe semmi, de kérlek próbáljuk meg!

Beadtam a derekam. Magam sem hittem el, de így volt. Este kilenckor már rajtam volt a "munkaruha" tényleg úgy néztem ki, mint egy kurva. Ez a piros csipke fehérnemű szett, a színben hozzá passzoló comb fixszel, meg a magas sarkúval... hagyjuk is. Dögös voltam, de nem éreztem ön azonosnak.

- Neked van a legjobb segged! - csapott rá Szabri kacsintva, aki egy fekete szettben pompázott. Neki át is látszik a mellbimbója...

- Gyomoridegem van. - jött rám a hányinger.

- Linda! - szólt rám

- Kezdés lányok! - szólt be az egyik srác.

- Nincs vissza út! - nézett rám, miközben nagy levegőt vett. Itt az idő. Ki kell mennem több tucat ember elé, és táncolnom ebben a szettben.

Annyiban volt szerencsém, hogy nem volt itt túl sok fény.

A helyemre mentem, és tettem azt, amit ez a munka megkíván. A sírás kerülgetett, annyira megalázónak érzetem az egészet. A tekintetem végig a földön volt, és csak számoltam a másodperceket, hogy mikor lesz vége. Egyszer véletlen felkaptam a fejem, és egyenesen egy emberen állapodott meg. Ezt nem hiszem el! Ő az a férfi a puccos kocsiból. Most is pontosan ugyan olyan jól nézett ki, mint akkor este, mikor először megláttam. Fekete farmer volt rajta, fehér póló, és fekete bőrdzseki. Nem értettem, mért néz engem ennyire, egyszerűen nem tudtam állni a tekintetét, így továbbra is a földet kezdtem el pásztázni, mintha milyen érdekes lenne rajta bármi is.

Pár perccel később intett nekem az egyik biztonsági őr, úgyhogy lementem hozzá.

- Egy férfi hív egy fenti szobába.

- Én nem akarom! - vágtam rá.

- Azt mondja, csak beszélni akar veled. Felkísérlek, végig az ajtóban leszek. Csak szólsz, és kihozlak. - nem láttam veszélyt, és kiváncsi voltam, mégis kinek akadt meg pont rajtam a szeme, szóval felmentem, becsuktam az ajtót, és vártam.

Alig két perccel később nyílt is. Ez most komoly? Ő? Egy ilyen pasi akar pont velem lefeküdni? Rosszra esett a választásod, ugyanis fogalmam sincs a dolgokról, mert engem mindig csak kényszerítettek rá.

Csokoládébarna szemeivel először végig mért, és már rám is tört az az érzés... megijedtem, nem tudtam megmozdulni, se megszólalni. Eszembe jutott, mit tett velem Dávid, ha ellenkeztem, így félni kezdtem.

Becsukta maga után az ajtót. A szívem olyan hevesen vert, hogy talán látható is volt. Eztán levette a kabátját. Féltem nemet mondani, féltem hogy megüt, féltem kinyitni a szám, féltem egy újabb traumától, szóval remegő kezekkel hátranyúltam melltartóm kapcsához, de mielőtt kiengedhettem volna, oda jött, és rám adta a kabátját, ami egy drága parfümben illatozott. Semmit sem értettem, és reflex szerűen húztam magamon össze a bőrdzsekit.

- Mit keresel itt? - szólalt meg mély hangján.

- Tessék? - értetlenkedtem. - Te hívtál ide. - makogtam.

- Nem úgy értem. - nézett mélyen a szemembe.
- Ki küldött?

- Mi?

- Ki küldött? Beépített vagy?

- Nem, esküszöm! - ismét remegni kezdett mindenem. Megijesztett a stílusa.

- Akkor mit keres egy lány, egy ilyen helyen, aki fél a férfiaktól? - enyhült meg kissé a hangja, mire lassan felnéztem rá. - Kényszerít valaki?

- Az élet. - felsóhajtott, és elővette zsebéből a tárcáját. - De én nem...

- Nyugi. Ez nem ajánlat. - nézett rám egy pillanatra, majd vissza a tárcájára, és sarcra letett annyi pénzt az ágy melletti éjjeli szekrényre, amennyi két havi fizum az étteremben. - Ez elég, hogy kihúzd addig, amíg találsz másik munkát. Ki vagy rúgva, nem neked való ez a hely.

- Ki vagy te, hogy ezt így megmondd? - szóltam utána, amikor hátat fordított, és kifelé ment.

- A tulaj, Báránykám. - nézett ismét rám. -Nem mellesleg borzalmas volt, amit kinn műveltél, úgyse tudnál belőle megélni. - mondta nyersen, és hol ott rosszul esett, de igaza volt. - Menj le, öltözz fel, és irány haza. - azzal megfordult, és kisétált.

Hát ennyit a nagy tervemről, miszerint minden pasit le fogok húzni.

Hátul mentem le az öltözőbe, hogy senki se lásson meg. Szinte leszakítottam magamról ezt a göncöt, és vettem vissza a jól megszokott farmerom, tornacipőm, és pulcsimat. Nem szóltam senkinek, hogy elmegyek, hisz maga a főnökúr bocsátott el. Ki tudja mikbe van benne, ha ennyire fiatalon egy ilyen helynek a tulaja?

Hirtelen már nem is tűnt annyira vonzónak a pasi. Támogatja, hogy a nők pénzért szolgáltassák magukat férfiaknak. Mondjuk, az hogy rám adta a kabátját azért aranyos volt. Ahj Linda, fejezd be, hisz tudod nagyon jól, hogy mind ugyan olyan.

Séta közben megéheztem. Körülnéztem, és megláttam egy benzinkutat kivilágítva. Belépve vettem két zacskó csipszet, egy kólát egy csokit, és egy péksütit. És akkor csodálkozom, hogy miért nem egészséges a hajam...

- Más nem lesz? - kérdezte unottan a kasszás gyerek, mire csak a fejem ráztam. - 2300-át kérek. - táskámban kutattam a pénz után, amit az előbb kaptam, de mind húszas volt. Unottan nézett rám, hogy most milyen sokat kell visszaadnia.

- Köszi. - vettem el a pénzt. - Nem kerestek amúgy embert? - próbáltam szerencsét.

- Igazából de. Apámé a hely, és azt mondta, amíg nem találok valakit a helyemre maradnom kell. Utálom ezt a munkát. - ragozott úgy, mint valami kecske.

- Igen, azt látom. - cipzáraztam össze a táskám, majd ismét hátra csaptam.

- Add meg a számod, és holnap fel fog hívni.

- Remek! - firkantottam fel egy cetlire, amit elém tolt.

Egész éjjel forgolódtam, nem tudtam aludni. Csak azon a srácon járt az eszem. Miért hitte, hogy beépített vagyok? Fél a zsaruktól? Mit dolgozhat? Illegális a hely, amit üzemeltet? Mondjuk az, de mégsem. Tuti hogy van még valami a dologban.

Gondolataimból a zàr kattanása vert fel, így azonnal kisétáltam az előszobába.

- Te hol voltál? Csak így lelépsz szó nélkül?
- dobta le Szabri táskáját a földre megrökönyödve.

- Kirúgtak. - dőltem neki az ajtófélfának összefont karokkal.

- Mi van? - döbbent le. - Ki és mikor?

- Kb tíz perc után hívott fel a főnök. - sétáltam a nappaliba ő meg utánam.

- Találkoztál a főnökkel?

- Aha. Ő az a helyes srác, akiről meséltem.

- Várjunk csak... volt ott egy nagyon jó pasi. - gondolkodott. - Barna hajú, úgy 190 centi, borostát és izmos?

- Ő lesz az. - csettintettem.

- Ő a tulaj? - esett le az álla. - Talán huszonöt sincs. De, mért rúgott ki?

- Feltűnően szánalmas voltam. Azt hitte hogy tégla vagyok. Mondtam neki, hogy csak pénzt akarok keresni. Erre elővette a tárcáját, és letett pontosan 200.000 forintot, hogy húzzam ki, amíg találok másik munkát.

- Hogy mi van? Csak úgy adott neked majdnem negyed milliót?

- Gondolj bele, mennyire nem akar ott látni. - húztam a szám, és bármennyire is szar helyzet volt, felnevettünk - De holnap talán tudok kezdeni egy benzinkúton. Neked milyen volt?

- Kibírható. Színjáték az egész. - sóhajtott.

- Maradsz?

- Igen. - bólintott. - Megmaradt tiszta 30.000 forintom, nem vagyok hülye!

- Ez igen!

Másnap munka után mentem is egyenesen a kútra, ahol megbeszélésem volt a főnökkel. Szerencsére épp éjszakai műszakba kerestek embert. Igaz, elég kemény ez így, hogy nyolctól hatig konyha, aztán este tíztől hatig a kúton vagyok, de ez csak heti négyezer, ráadásul az éjszakai műszak eléggé laza. Már egy hete vagyok itt, de alig jön be valaki éjfél után.

Egyik éjjel is ilyen volt. A pult mögött ültem, és olvasással ütöttem el az időd, mikor hajnal kettőkor megállt egy kocsi. Nem néztem fel, hisz a motorja elég hangosan és mélyen búgott ahhoz, hogy tudjam valaki be fog jönni. Mikor nyílt az ajtó, letettem a könyvet, de ahogy megláttam az illetőt, legszívesebben kirohantam volna.

- Szia. - köszönt kínosan, torkát meg köszörülte. Ő sem számított rám.

- Hetes kút? - kérdeztem vissza se köszönve, miközben a kasszával foglalatoskodtam.

- Igen. Látom elég hamar találtál másik munkát. - próbáld beszélgetés kezdeményezni.

- Kártya vagy készpénz? - hangom olyan szinten bunkó volt, hogy magam is meglepődtem.

- Kártya. - vette elő, és mikor kifizette a tankolást, ismét rám nézett. - Sajnálom.

- Mégis mit? - ráncoltam össze a szemöldököm.

- Hogy seggfej voltam veled, de tényleg szar napom volt.

- Mégis miért magyarázkodsz? - ráztam aprót a fejemen.

- Linda, figy...

- Honnan tudod a nevem? - ijedtem meg.

- Hát... nálam dolgoztál... - célozgatott. - A lényeg, hogy jóvá szeretném tenni.

- Nem kell, köszi. - vettem kezembe ismét a könyvet.

- Csak hallgass meg! - nézett mélyen a szemembe, majd mikor látta, hogy figyelek, ismét belekezdett. - Van egy üres állás... - csak kinevettem.

- Ez most komoly? Találok egy munkát, erre azt akarod, mondjak fel, hogy majd megint kirúghass, vagy mi? Nem megyek oda többé vissza!

- Ez nem olyan munka, és nem is az a klub.

- Áh, több klubbod is van! - tetettem csodálatod.

- Igen, és jól jönne egy pultos. Szerintem az a munka jobban feküdne neked, mint ez.

- Te már csak tudod. - bólogattam gúnyos mosollyal. - Kösz, de nem! - suttogtam, majd újra olvasni kezdtem.

- Ha mégis meggondolnád magad... - nyúlt át, és levette az ingembe akasztott tollat, majd a nyugta hátlapjára kezdett írni. - Itt a számom. - tolta elém. - Megduplázom, amit itt kapsz, plusz a jatt.

- Mért hiszed, hogy mindenkit meg lehet venni?

- Nem hiszem azt. Csak felajánlom a segítségem, ennyi. Gondolkodj el rajta a hét végéig. - azzal kisétált. A fecnire pillantottam, majd utána szóltam.

- Mi egyáltalán a neved? - erre magállt, és visszanézett.

- Ádám.

Most komolyan mindenhol fel fog bukkanni az életembe?