- Miért nézel így? - pislogtam rá, rekedt hangon miközben egymással szemben feküdtünk az ágyon, meztelen, egymást cirógatva.

- Csak nézlek, és csodállak.

- Fejezd be - pirultam el

- Ugye tudod, hogy nem bírnám elviselni, ha mással lennél? Talán önző vagyok, de... - nevetett fel egy aprót - Bele betegednék ha mással látnálak, ha más érne hozzád, vagy ha másra néznél így, mint most rám.

- De ez sosem fog megtörténni, mert én csak téged látlak mindenhol. Fel sem fogom milyen lehet másra gondolni.

- Olyan tiszta vagy, és jóságos. Hogy szerezhetsz te pont egy ilyen embert, mint én?

- Ezerszer elmondtam már. Velem te csak jó dolgokat tettél. - mosolyodtam halványan, miközben lehunytam a szemem, és álomba is szenderedtem.

Másnap reggel kopogásra lettem figyelmes, ami a hálószoba ajtaját érte, így még kissé a reggeli komámban, de csak sikerül teljesen magamra rángatni a takarót, ami szerencse, hisz Levi rontott be rajta.

- Főnök! Óh, bocsánat! - takarta el a szemét.
- Nem tudtam, hogy te is itt vagy. - mosolyodott el. - A főnökkel kell beszélnem... - magyarázta még mindig eltakart szemmel.

- Ádám... - szólítgattam, de semmi. - Ádám!
- próbáltam hangosabban, mert már kezdett nagyon kínossá válni, Levi is a nevetést folytatta vissza.

- Hosszú éjszaka lehetet. - jegyezte meg nevetve.

- Kelj már fel! - löktem rajta egy nagyot, amire szerencsére meg is ébredt.

- Mi van? - ült fel - Te mi a faszt keresel itt?
- pillantotta meg az ajtóban ácsorgó fiút.

- Beszélnünk kell.

- Jó, menj ki mindjárt jövök! - küldte ki erélyesen, azzal Levi nevetve ki is ment.
- Istenem... - dörzsölte meg arcát fáradt. Még azért aludt volna szegénykém. Ráhajtottam fejem a karjára, és simogatni kezdtem azt.

Kicsivel később magához ragadott, és lehúzott vissza az ágyba, minek hatására felnevettem miközben hátulról ölelt, és puszikkal árasztott el.

- Jól aludtál, Báránykám?

- Veled mindig jól alszom. - nyúltam hátra, hogy megsimogassam tarkóját. - És te?

- Ennek örülök. - puszilta meg a vállam. - Én is.
- ült fel az ágyon. - Lemegyek beszélek velük, utána reggeli? - nézett rám kérdően.

- Rendben. - vigyorogtam majd hagytam, hogy puszit adjon a számra. Figyeltem, ahogy bemegy a gardróbba, és úgy egy percen belül ki
jön fekete melegítő nadrágban, és szürke pulcsiban.

Ezek után én is felálltam, és a fürdőben eszméltem fel, hogy nincs amit felvehetnék, legalábbis a szoknyámhoz és a bodymhoz most nem igen volt kedvem.

Én is bementem a gardróbba, hogy innen válasszak magamnak valami szettet, ami szinten egy melegítő nadrág volt fehér színben, és egy világoskék pulcsi.

- Mizu, 2pac? - vigyorgott rám Kígyó, mikor már leértem. Először nem értettem, mert hasonlít egy rapperhez, de aztán leesett, hogy a túl bő ruha volt a kiváltó ok.

- Neked is jó reggelt!

- Te, figyi már. - hajolt felém bizalmasan. - Most akkor megint minden dzsukel? - érdeklődött, de nem tudtam ez mit jelent, amit az arckifejezésem tükrözött is. - Mármint hogy minden jó köztetek megint? Együtt vagytok?

- Úgy néz ki. - vontam vállat apró mosollyal.

- Hál' istennek! - csata össze tenyerét. - A főnök borzalmas volt, amíg nem voltál itt. Mindent nekünk kellett csinálni, és...

- Panaszkodsz a munkádra? - lépett be, Kígyó pedig össze is rezzent. Néha, mikor így csak "megjelenik" a semmiből, ezzel a tekintélyes hangnemmel, nekem is borsódzik a hátam.

- Nem! - vágta magát cövekbe

- Helyes, mert ma dolgod van. Remélem nem felejtetted el.

- Én? - nevetett fel - Ugyan már, főnök! Hát pont èn? Azt a fontos dolgot? - tudtam, hogy fingja sincs mi is az. - Soha! Épp most mondtam Lindának, hogy el kell intéznem, igaz Linda? - fordult velem szembe segélykérően, de pont annyira voltam képben, mint ő.

- A kocsikat viszed műszakira. - segített be neki Ádám. - De előtte elhozod az újat, amit vettem.

- Jah, tudtam én is. - forgatta a szemét.

- Akkor mit keresel még itt? - vonta fel a szemöldökét, Kígyó pedig húzta is a csíkot el.

- Mit akarsz enni? - mosolyogtam rá, mikor már csak ketten voltunk.

- Én nagyon adnám az amerikai palacsintát.
- jelent meg Ricsi Levivel az élen.

- Reggel kilenc sincs, mit keresel már itt?

- Szandra mesélte, hogy itt a kis báránykád, akit nagyon csipázok, mert olyan jó reggelit tud csinálni. - ötlete át a vállam - Fasza minden?
- vigyorgott rám. - Bejön az új stílusod - nézett végig rajtam, azzal húzott is magával a konyhába, ahol lelkesen pakolta ki nekem a hozzávalókat, Ádám és Levi pedig a pultnál ültek.

Mikor kész lettünk a palacsintákkal, mindenkinek kivettem egy tányért, eléjük tettem, eztán én is helyet szerettem volna foglalni, miközben kezem valamiért a pulcsi zsebébe dugtam, és meg is éreztem benne valamit. Ahogy kiszerettem volna venni, sikerült egy pár papír pénzt kihúzni belőle, amik a földre hullottak, és a kezemben is maradt belőlük. Ijedten kaptam a fejem Ádámra, aki a földre nézett, majd a kezemben levő dellára, eztán mintha mi se történt volna evett nyugodtan tovább, én meg ugyan olyan ledermedt állapotban álltam ott.

- Minden oké? - húzta össze szemöldökét Ádám, mikor már látta, hogy meg sem mozdulok.

- Én nagyon sajnálom... - makogtam, azzal leguggoltam, hogy felszedjem a maradék pénzt.

- Mi? Micsodát? - hagyta abba az evést, és ekkor már a fiúk is rám szegezték figyelmüket.

- Nem tudtam, hogy pénz van benne, hidd el nem akartam lenyúlni, és...

- Tessék? - nevetett fel - Szerinted komolyan megfordult a fejembe, hogy meg akartàl lopni?

- Óh, de cuki! - olvadozott teli szájjal Ricsi - Már értem, miért hívod Báránykának. - mutatott rám a villájával.

- Tessék! - nyúltam hevesen a zsebembe, hogy a maradék pénzt is oda adhassam neki. Nem éreztem jól így magam.

- Nyugodj már meg, semmi sem történt! - mosolygott rám édesen, puszit nyomva a homlokomra.

Tudom, a fiúknak ez vicces volt, ahogy ezt az egészet lereagáltam, de én ekkora összeget a kezemben sosem tartottam, ráadásul pláne nem úgy, hogy "talàltam". Féltem azt hiszi majd, hogy loptam, de ezek szerint eszébe sem jutott ilyesmi.

- Mit csinálsz délután? - lépett mögém, mikor már mindenki kiment a konyhából.

- Nem tudom, nem igen terveztem semmit. Miért?

- Nekem most van egy kis dolgom, este jövök, de nem későn. Menj el addig valakivel vásárolgatni, vagy amit szeretnél. - nyúlt a zsebébe, és a pénzt amit visszaadtam neki, most egy az egyben ide adta.

- Nem, ez túl sok! - hátráltam

- Vedd már el! - nyomta erőszakkal a kezembe.
- Ezt most azért kapod, hogy lásd megbízok benned, és tudom, sosem lopnál tőlem. - nézett mélyen szemembe. - Meg amúgy is... - húzott közelebb - Itthon vagy. Itt minden a tied is. Jó lenne ezt már megtanulnod.

- Nem akarom, hogy azt hidd visszaélek a helyzettel.

- Óh, Báránykám! - ölelt magához nevetve.
- Neked fogalmad sincs.

- Miről? - motyogtam a mellkasához nyomódva.

- Mindegy is. - fogta arcom kezei közé, hogy megcsókolhasson.

Egy órán belül Ádámék el is indultak, egyúttal engem ki is tettek egy régi barátnőmnél, akit ezer éve nem láttam, és pár napja megbeszéltük, hogy találkozni fogunk.

Ahogy kiszálltam a fekete terepjáróból, a lépcső felé sétáltam, ám ekkor megszólított egy rekedtes női hang.

- Látom jól megszedted magad! - először keresnem kellett, de a lépcső mellett találtam rá a hang tulajdonosára. Egy negyven év körüli, hajléktalan nő volt az. Koszos volt, ruhája pedig szakadt. Arca beesett a soványságának köszönhetően, kezében pedig egy barna cigaretta füstölgött.

- Tessék? - torpantam meg

- Neked legalább bejött az élet! És mégsem gondoltál jó öreganyádra? - nézett végig rajtam megvetően.

- Elnézést, de maga össze kever valakivel. - hagytam figyelmen kívül, és a tovább sétáltam, de ekkor...

- Biztos vagy te ebben, Linda? - megállt bennem az ütő egy pillanatra. Ez nem lehet! —Tudom, hogy te vagy az! Nem én voltam a világ legjobb anyja, de a lányom csak felismerem tán. - ezt hallva könnyek szaladtak szemeimbe, és dühösen elé léptem. — Még ha ennyi év után is. - tette hozzá bagózva. Annyi mindent akartam neki mondani, de egy szó sem jött ki a számon.
— Szégyellhetnéd magad!

- Hogy én?!

- Te bizony! Láttam, milyen kocsiból szálltál ki, és azt is, kinek a kocsijából. Ő valami nagy drogbáró. - súgta oda. Láttam, hogy nincs teljesen magánál, valószínű vagy részeg, vagy fogyasztott valamit. — Te pedig a kurvája.

- Ne merészelj így beszélni velem! Én nem te vagyok! - üvöltöttem rá.

- Ne kapd fel a vizet, lányom! Én nem ítéllek el azért amit csinálsz. Elvégre én elhagytalak, apádtól meg ha jól tudom elszöktél. - szívogatta a cigit halál nyugodtan. — Megértem. Egy beteg állat. Engem is naponta erőszakolt meg többször is, az ájulásig vert..

- És te képes voltál egy gyereket ott hagyni nála? - hangom majdnem el is csuklott

- Mit tehettem volna? Én nem akartalak téged, és különben is! Mindenki mentse a saját bőrét. - vont vállat.

- Én csak egy kislány voltam! - kiabáltam itt már sírva. — Mégis mit hittél, hogy védem meg magam?

- Jaj, ne sírjon már a szád! - cicceget — Néz magadra, a pasid tele van pénzzel, ki van nyalva a segged, de az nem jutott eszedbe, hogy felkeress engem, és segíts nekem.

- Hogy segítsek? - azt hittem rosszul hallok.
- Annak a szörnyetegnek, aki világra hozott egy ártatlan gyereket, majd egy elmebeteg, erőszakos állata bízta?! Hogy van képed? Van neked fogalmad, hogy min mentem èn keresztül gyerekkoromban? Persze, hogy nincs! Mert soha nem is érdekelt! Te még talán rosszabb vagy, mint az akit az apámnak nevezel. Azt kívánom mind a ketten szenvedjetek kétszer annyit, mint amit nekem kellett miattatok! - tört ki belőlem minden vulkánszerűen. Végig a szemébe néztem, de a tekintete merev volt. Egy kis megbánást sem láttam benne. El sem hiszem, hogy egy ilyen ember hozott engem világra.

Részlet a 30. részből

- Mondd már, hogy mi a baj?

- Én nem is tudom, hogy mondjam el...

- Csak mondd!

- Megtaláltam az apádat. - nyelt egyet. —És megöltem.