Február másodikát sosem fogom elfelejteni. Ha egy szóval kéne jellemeznem, az a félelem lenne. Látni azt, ahogy fél tucat ember jön, bilincset tesznek a férfi csuklójára akit szeretek, majd egy rendőrautóba tuszkolják, több volt, mint fájdalmas és ijesztő. Aztán jöttek a házkutatási papírral, mindent felforgattak, én pedig ott álltam kinn a kertben, remegve és tehetetlenül, míg nem Levi vitt be a kisházba, és próbált megnyugtatni. A többiek, mint az őrültek telefonáltak össze vissza, de képtelen voltam odafigyelni. 

- Linda. - hallottam tompán Levi hangját. - Jól vagy? - nem feleltem, csak a fejem ráztam. Nem voltam jól.

- Mi folyik itt?

- Úgy néz ki, valaki mostanában nagyon keresztben akar tenni Ádámnak.

- Mégis ki?

- Nem tudom. Nem akarja feladni az a görény. - ült le mellém sóhajtva, terpeszben, könyökét térdeidre támasztva. - De hamarosan kiderítem. Most az első és legfontosabb dolog, hogy Ádámot kihozzuk onnan.

- Én hogyan tudok segíteni?

- Ne ess össze. - mosolygott halványan. - Azt a főnök nem szereti.

Ádám

Előzetesben vagyok. Már megint. Ugyan az a börtön, csak most az ok más.
   Ahogy ide tartottunk, liftezett a gyomrom.  Jöttek elő a sötét, régi, rossz emlékek. Akárhogy is próbáltam őket ignorálni, nem ment. Nem tudtam nem azokra a napokra, hónapokra gondolni. Közel egy évet ültem ugyan itt egy olyan dologért, amit nem én követtem el, és én szenvedtem érte a legtöbbet.

Ahogy kituszkoltak a járműből jött a szokásos procedúra. Személyes tárgyak leadása, pár papír aláírása, majd mögöttem egy őr végig vezetett a rideg folyosón, amiket neoncsövek világítottak meg, világos szürke gumihatású padlóval, ami csikorgott a cipőnk alatt. Betett egy cellába, majd a rács hangos bezáródása után közölte, hogy várjak, amíg az ügyvédem meg nem érkezik. Kösz, zsenikém! Van más választásom?

Idegesen ültem le, pörgött az agyam, miközben doboltam a lábammal. Ez mégis hogyan történt? Tégla lenne köztünk? És ha... nem! Az nem lehet, a Báránykám sose tenné ezt velem! Legalábbis csak remélni merem, de nem jut eszembe senki más, aki köphetett volna. Talán Kígyó volt, mert megfenyegettem? Lusi, mert megvertem? A srácok közül valaki, akit eddig a mellkasomon melengettem? Nem ez lenne az első alkalom.

- Ádám? - kaptam oda a fejem a hangra.  - Hát te? - lepődött meg Zoli, az egyik őr, akivel anno nagyon jóba lettem, sokat segített. Többek közt neki köszönhetem, hogy az életfogytiglan helyet "csak" nyolc hónapot ültem.

- Tudja a faszom - dőltem hátra. - Valaki köpött. Már hetek óta szívózik velem, és nyilván azt szeretné, ha itt dögölnék meg.

- Van ötleted ki volt az? - támaszkodott meg a rácson.

- Fogalma sincs. - csóváltam a fejem magam elé nézve. - Várom az ügyvédet. Ha tovább benn maradok, tudnál behozni egy telefont? Majd a srácok intézik.

- Persze, amiben tudok, segítek. - bólogatott.

- Köszönöm.

- Ha hallok valamit, majd szólok. - biccentettem, aztán ő arrébb is állt, nehogy a végén még feltűnést keltsünk.

Egy órán belül itt is volt az ügyvédem, akihez egy szobába vezettek. Elmondta a vádakat, és szóba jött az óvadék is, de tekintve hogy még nem találtak semmit ellenem, nyilván nem fogok a semmiért perkálni ezeknek. Most még folyik a nyomozás, mint kiderült adó csalás ügyében is a klubbok és az éttermek miatt, de nem vagyok hülye. Mindent tisztán intéztem, de hagyom had kutakodjanak csak.

- De ha még folyik a nyomozás, és nem találták meg azt, amiért először jöttek, mért is vagyok még itt? - értetlenkedtem

- Ádám, azon vagyok, hogy kihozzalak hidd el. De mi értelme most, ha pár hét vagy hónap után megint razziát tartanak a házadban?

- De nem foglalták le, ugye? Linda nálam lakik, és nem igazán van hová mennie.

- Nem. Csak a laptopot meg a papírokat vitték el.

- Tudod ki nyomott fel?

- Nem, de van egy olyan érzésem, ha kap egy fülest, hogy végleg benn fogsz maradni, akkor eljön és meglátogat.

- Intézd úgy, hogy ezt hallja. Látni akarom azt a mocskot.

- Meglesz. Légy türelmes.

- Szerdára otthon kell lennem, úgy intézd. Ja és még valami. - hajoltam közelebb, tekintve hogy egy őr is benn volt - Mondd meg Lindának, hogy riassza le a klubbot, és küldjön be egy könyvet az irodámból. - az ügyvéd furcsán nézett rám, de leesett neki, hogy ez egy üzenet a számára, amit most itt konkrétan nem mondhattam ki, és csak reméltem, hogy érteni fogja mit szeretnék, ha ezt megkapja.

Ma szerda van, és még mindig itt vagyok, hol ott megígértem a Báránykàmnak, ma lesz a napja, hogy hazamegyek, de stagnál az ügyem. Valaki ezt akarja. Szándékosan kértem a fiúkat, hogy ne engedjék ide Lindát. Nem akarom, hogy így lásson, viszont Ricsi ma bejött ugyanis látogatási nap volt

- Azt mondtam, hogy szerdán otthon leszek. Kurvára szerda van, mi a faszom tart eddig? - kérdeztem ingerülten.

- Beszéltem az ügyvéddel. Azt mondta most muszáj várnod egy kicsit, hogy gyökerestül fojtsuk ezt el.

- Linda hogy van?

- Megvan. - vont vállat. Itt tudtam, hogy hazudik. - Minden áron jönni akart velem.

- Talán nem kellett volna neki mondanom, hogy ne jöjjön - túrtam a hajamba sóhajtva.

- Szerintem jobb így. Hoztam egy telefont, Zolinál van, majd ha mindneki alszik odaadja azt mondta.

- Kösz.

- Ugyan. - legyintett, és ezzel egy időben szóltak, hogy vége a látogatásnak. Elköszöntünk, és mikor már én is felálltam volna, Zoli lenyomott a vállamnál.

- Hozzád jönni fog meg valaki.

- Ki?

- Nem ismerem, de azt mondta kettesben akar veled beszélni. Mindjárt jön. - teltek a percek, már csak én voltam itt a beszélőben. Minden asztal üres volt, szinte már fájt a csend is.

- Tudsz hozni nekem egy kólát? - kaptam rá hátra a tekintetem, aki csak elől össze kulcsot karokkal, terpeszben állt.

- Persze. - indult is meg.

Ki lehet az? Direkt várat ennyit? Tényleg ennyire utál? Mit tehettem ellene?

- Nem lenne szabad üveget adnom, de nem volt más. - tette le elém Zoli. - Hagyd itt ha kimész.

- Köszönöm. - ittam bele.

Már üres volt az üvegem is, amikor nyílt az ajtó. Ahogy megláttam a képét, reflex szerűen akartam felállni, és itt helyben agyon verni, de nem tehettem. Csak az üveget szorongattam, miközben a lábammal doboltam.

- Rég találkoztunk. - ült le nagy vigyorral elém Bence, akivel Szandra megcsalt. Ő volt az állítólagos legjobb barátom, aki több, mint tíz év "barátság" után hátba szúrt.

- Mi a faszt keresel itt? - szűrtem fogaim közt, türtőztetve magam.

- Muszáj volt látnom téged, az első napon, amikor kiderül hogy itt fogsz egy jó pár évig rohadni.

- Mért csináltad? - szorítottam össze állkapcsom.

- Hmm... - dőlt hátra. - Mert jól esett. - mosolygott.

- Hogy rohadnál meg. - nevettem kínomban.
- Ugye tudod, hogy neked most annyi? A két kezemmel foglal megölni. Bánom, hogy akkor nem fejeztem be.

- Miután megbasztam a nődet? - emelte fel szemöldökét vigyorogva. Kitoltam magam alól a széket, hogy most megyek neki, de Zoli intett, hogy ne tegyem. Pontosan ezt akarta.
- Miattad kómában voltam hónapokig. Majdnem lebénultam! - hajolt közelebb.

- Saját magad miatt kerültél oda. - köptem oda flegmán. - Igazából, tudom miért tetted. - bólogattam. - Mindent akartál, ami az enyém volt. Féltékeny voltál, vagy még mindig az vagy, nem tudom. - dőltem vissza. - Nem az én hibám, hogy nem voltál elég tökös a mocskos munkákhoz.

- Mért is lettem volna? Elértél mindent egyedül is, most pedig szépen átveszek mindent. Learatom a babérokat, ahogy mondani szokták
- itt muszáj voltam felnevetni.

- Te milyen álom világban élsz, seggfejkém? Mit hiszel? Oda mész a házamba, és éled az életem, vagy mi? A fiúk azonnal le fognak lőni, ahogy beteszed a lábad.

- Apropó... - hagyta figyelmen kívül mondanom.
- Láttam az új barátnődet. Bár ő nem tudta, hogy figyeltem - ekkor felment bennem a pumpa, és az üveget kezdtem szorítani, így próbálva vissza fogni magam. - Nagyon csinos. Mondjuk - nevetett fel állat vakargatva. - Neked mindig szerencséd volt a nőkkel, nem igaz? Ott volt Luca, akiért az egész gimi versengett, végül csak te kaptad meg. Aztán volt ott még pár jó gádzsi, és végül jött Szandra, akit hát.. - ekkor már az ujjaim is elfehéredtek. - De ő... - sóhajtott vágyakozóan. -Linda, igaz? - mutatott rám gondolkodást tettetve, túl játszva a szerepèt. - Ő azért más. Gyönyörű, és olyan kis ártatlannak tűnik. Megnézném mennyire marad az, ha majd alattam fog sikoltozni. - ekkor eltörött az üveg a szorításomtól, és a szilánkok a tenyerembe vájódtak, vérem a padlóra csöpögött, de nem eresztettem. Kellett a fájdalom, hogy valami lecsillapítson, másképp úgy fél másodperc alatt eltörtem volna a nyakát, és akkor valóban lenne okom itt maradni.

- Mi a szar van? - sietett oda Zoli, és egyből a kezem vizslatta. - Engedd el! - nem engedtem. Végig csak Bence önelégült arcát szuggeráltam.
- Te meg takarodj innen elég volt!

- El fogom őt tőled venni. - állt fel, kabátját megigazítva. - Asszem meg is látogatom majd. Gondolom nem meséltél neki rólam, így nem tudja ki vagyok. - mosolygott. - Ne aggódj, gondját viselem majd. Jó dolga lesz mellettem. - azzal kisétált.

- Ádám! - szólt rám Zoli. Az adrenalin kezdett lentebb menni, szóval lassan kinyitottam a tenyerem. Több szilánk is volt benne, és egyáltalán nem nézett ki jól. - Gyere, megyünk a dokihoz.

- Nem lehet. Mit mondok, honnan volt üvegem? Te kerülsz bajba.

- Bízd rám, így nem maradhatsz. - nyúlt a karom után. Tehetetlenül hagytam, hogy felrángasson, és az orvoshoz cipeljen, aki kiszedte a szilánkokat, négy öltéssel be is varrta, bekötötte és már mehettem is vissza a cellámba, ahol legalább egyedül lehettem. Nem lennék most se jó, sem ártalmatlan társaság.

Csak feküdtem a hideg, kemény és koszos, dohos ágyon, miközben elgondolkodtam az életemen. Hogyan is kezdődött minden. Hogy mennyire szegény voltam, aztán megismertem Lucát, aki álltál az életem hatalmas fordulatot vett, és ha bár életem legkeservesebb, legnehezebb, legmegrázóbb időszaka volt, minden ami történt ide vezetett. A nyomort milliárdok váltották fel, a szeretettel teli szívem pedig gyűlölettel lett teli, és jéghideg lett. Nyolc hónapot elvett ez a hely az életemből, és ha nem hajtok az igazamért, és nincsenek olyan emberek mellettem, még most is itt lennék. És akkor mért is vagyok itt megint? Mert kimásztam a szarból. Ennyi. Nem bántottam én senkit ok nélkül. Aki velem korrekt, az rosszat nem fog tőlem visszakapni. Most csak Lindáért aggódom, és imádkozom érte, hogy még magamhoz tudjam ölelni, ha innen ki jutok. Meg kell akadályoznom Bencét, nem érhet hozzá egy újjal sem.

Részlet a 19. részből:

- Az most nem érdekes, csak az, hogy az a görény kinézett magának. Figyel téged a franc se tudja mióta, és oda tart. Ne engedj be senkit!

- Ádám... - szóltam remegő hangon a telefonba

- Linda, könyörgöm ne mondd, hogy a házban van!