Biztonság, figyelmesség, szeretet. Ezekben mind mind részem volt, Ádám karjai közt aludva, életem eddigi legjobb éjszakája után. Nem tudom mit fog hozni a sors. Nem tudom meddig lehetek részese az ő életének, és ennek a tündérmesének, de egy biztos! Ami köztünk történt múlt éjszaka, sosem fogom elfelejteni, jöhet bármi.

Még csak ki sem nyitottam a szemem, de már mosolyra húztam ajkaim, mert itt feküdt szorosan mögöttem, magához ölelve. Jólesően felsóhajtottam, amire megébredt, és első reakciója egy puszi volt a nyakamba. Reflexszerűen felhúztam vállaim egy apró kuncogás kíséretében.

- Jó reggel, Báránykám - mormolta a fülembe.

- Jó reggelt  - nyúltam hátra, hogy megsimogatgassam tarkóját. Annyira szeretném, hogy ez örökké tartson!

- Hogy aludtàl?

- Soha jobban. - fordultam meg vele szembe a legnagyobb vigyorral a fejemen.

Egy hónappal később

A bokám nagyon szépen gyógyult ez idő alatt, így hamarabb le tudtam venni a sínt, és ma már dolgozni is mehetek, ami egy hónap kihagyás után rettenetesen hiányzott.
Ebben az időben sokkal jobban meg tudtam ismerni Ádámot, amihez tudom egy élet is kevés, de valóban sokat tanultam. Ismerem nagyjából egy heti rutinját. Mikor merre megy, milyen ügyben, kikkel üzletel és miket, illetve hogyan is zajlik le dióhéjban egy ilyennek a lebonyolítása. Akaratomon kívül is sokszor fül és szemtanúja voltam sok beszélgetésnek, mert egyáltalán nem titkol előlem semmit, és amióta "hivatalosan" is a barátnője vagyok, kicsit más lett a szerepem a házban, ezáltal valamire sokkal jobban felfigyeltem. Túl keveset van itthon. Eddig sem volt valami sokat, de most, hogy minden percem csak vele akarom tölteni, eléggé szembetűnő a hiánya. Tudom, nem vagyunk egy szinten. Ő fontos ember. Klubjai vannak, éttermei, itt az egész maffia dolog, meg még néhány apróság is a sok mellé. Próbálom megérteni, és tolerálni hisz tisztában voltam azzal, kinek az ágyában alszom.

Reggel szokás szerint egyedül ébredtem meg, így miután elvégeztem a reggeli rutinom, lementem a konyhába, ahol az asztalnál ült, de még épp elkaptam, ahogyan a telefonján nézett valamit, hunyorogni kezd, azzal távolabb tarja azt, mintha nem látta volna jól a kijelzőt. Eztán feszült sóhaj közepette lezárta a telefont, egy laza mozdulattal az asztalra dobra, homlokát pedig tenyerébe támasztotta.

- Tényleg el kéne menned orvoshoz. - sétáltam mellé. Túl sokat fáj mostanság a feje.

- Nem, jól vagyok. Biztos csak a stressz. - dőlt hátra a széken. Mögé léptem, és hátulról átöleltem őt. - Mostanában akadtak kisebb nagyobb gondok.

- Tudok valamiben segíteni?

- Nem - tette kezét karomra, és simogatni kezdte azt

- Ha mégis, én itt vagyok neked.

- Tudom - fogta meg a kezem, és puszit nyomott rá.

- Mondd, hogy ma nem mész sehova!

- Sajnos de, de korán végzünk. Mire dolgozni mész itthon leszek, és elviszlek. Jön pár arc ma este a klubba, akikkel ki tudnánk találni valami okosságot.

- Jól van. - egyenesedtem fel sóhajtva.

- Hé! - nyúlt a karom után. - Mi a baj?

- Semmi. Éhes vagy? - nyitottam ki a hűtőt.

Szombat van és hajnal, ami azt jelenti, tele a klub, pörgünk ezerrel, annyira, hogy ma Betti is besegít nekünk a pultnál, én mégis imádom ezt a helyet. A légkört, az embereket, a hangulatot, még a hajtást is.
Ádám is itt volt Ricsivel, és még három másik sráccal, akiket úgy látásból ismerek, de név szerint nem. Néha néha oda pillantottam rá, hogy nagyjából képbe legyek a dolgokkal. Az elején komolyan beszélgettek, de idővel, mikor már felszabadultan nevettek, nyugtáztam magamban, hogy sikerült megoldás találni a problémára, ergo kevesebb stressz a szerelmemnek, aminek én csak örülök. Innentől kezdve már nem is vetettem rájuk túl sok figyelmet, csak egyszer kaptam véletlen oda a tekintem, és amit láttam, több agressziót váltott ki belőlem, mint eddig bármi más. Egy lány társaság ült a mellettük lévő boxban, és az egyik épp valahonnan vissza tartott, de ahogy elhaladt Ádám mellett, kezét mellkasára tette, és úgy húzta végig a vállán át a hátán. Ádám azonnal oda kapta a fejét, majd ahogyan feltűnően túl sokáig nézett utána, kettőször is végig mérte a szemével egy féloldalas mosoly kíséretében. Mielőtt a lány leült a helyére, még visszanézett Ádámra, elmosolyodott és rá is kacsintott. Megdermedve, alsó ajkam harapdálva az idegességtől csak imádkoztam azért, hogy nézzen rám, és hála istennek így is lett. A mosolya azonnal az arcára fagyott, és látszott rajta a felismerés. Fel akarta állni, de intettem neki a kezemmel, hogy nehogy, és a szememmel elmagyaráztam neki, hogy ha idejön, az összes üveget, ami itt van a fején fogom széttörni, a szilánkokat meg abba a lányba fogom vágni. Jobban járt, hogy visszaült, és nem hatott meg a bűntudat sem, ami sütött róla.

- Minden oké? - hajolt oda Betti.

- Persze. - mosolyogtam, és innentől kezdve nem érdekelt a dolog. Van még három óra műszak végéig, nem fogom elrontani az első estém itt egy hónap után, és a vendégekét sem.

- Jó, Luis most kiment egy kis szünetre. Tied a jobb, enyém a bal oldal, úgy megfelel?

- Hogyne! - és már fordultam is, ahol egy velem egy korú srác következett, aki le is adta a rendelését.

- Tudod... - szólt oda, ahogyan a feleseket öntöttem ki. - Nagyon szép vagy!

- Köszönöm. - pillantottam fel rá egy pillanatra, eközben találkozott a tekintem vele, aki mint egy sas úgy figyelt. Látszott, hogy a srác flörtölni akart velem, és igen! Valóban jó lett volna úgymond visszavágni neki az előzőért, de mit érek el vele? Még több konfliktust? Provokálni a másikat a semmiért? Nem. Én nem olyan vagyok, és ezt neki is meg akartam mutatni, hogy nem azokból a fajta lányokból származom, akiket ő eddig ismert.

- Meghívhatlak valamire?

- Nem lenne jó ötlet, a pasim téged néz.
- tettem le elé a három felest, ő lassan háta mögé nézett. - Hétezer háromszáz lesz. - ahogyan találkozott vele a tekintem, láttam a szemében, hogy pontosan azt értem el, amit akartam. Még több bűntudatot a számára.

Csak kiszolgáltam, és kiszolgáltam olyan sokan voltak. Annyira benne voltam, hogy fel sem tűnt, hogy Ádám itt áll előttem.

- Linda... - szólt, de én rá sem néztem, helyette megkérdeztem a következőt, hogy mit iszik. - Ez most komoly? - akadt ki. - Hozzám se szólsz? - ismét figyelmen kívül hagytam, és kedvesen megköszöntem a lánynak a borravalót. - Jó, akkor adnál egy üveg Jack-et? - gondolom ez az új stratégiája, hátha úgy  megszólalok.

- Betti, adnál a főnöknek egy üveggel? - szóltam oda neki, aki nagyokat pislogott, és kétszer is megnézte Ádámot, hogy nem-e új tulajunk van.
- Ők itt már tök régóta várnak. - mutattam egy csoportra.

- Főnök? Itt tartunk? A nevemet  se mondod már ki? - nem, nem fogom. Idegesen felsóhajtott, azzal bejött, és elvette maga, ami kellett neki. Na, nem is volt olyan nehéz, igaz?

A neheze csak akkor jött, amikor már mindneki elment, és nekünk is menni kellett egy kocsival ugye bár. Tartottam magam, és még akkor sem beszéltem vele, amikor beültünk.

- Báránykám, sajnálom! - mondta végre ki. - Nem tudom mért csináltam, de tudod, hogy engem más nők nem érdekelnek! - aha, láttam. Meg akartam szólalni, de amit kezdett helyre hozni, megint elbaszta. - Nehéz megváltoznom. - és itt úgy is néztem rá, hogy vegye magát észre.
- Mármint... nem úgy, vagyis - ebből nem jössz ki jól, szépfiú! Ezt ő is tudta, így inkább abba hagyta a beszédet. Jobban is járt.

Hazaérve kiszerettem volna szállni a kocsiból, de egy gombbal lezárta azt. Furcsán néztem vissza rá, hogy most mégis mi a célja.

- Tudod, egy valamit elfelejtettem mondani. - kezdett bele. - A mi kapcsolatunkban nincs olyan, hogy szakítás. Ha haragszol, vagy eleged van belőlem, menj feküdj le egy két órát, de nekünk nem lesz végünk. - nagyon nagy akarat erő kellett, hogy ne mosolyogjak. - Akartam, hogy tudd. - nyitotta ki a kocsit, ezzel "szabaddá" téve engem.

Mint mindig, munkát után mentem és vettem egy zuhanyt, eztán lementem a konyhába ahol ilyenkor általában müzlit szoktam enni, addig nézek egy sorozatot, ami mostanában a Peaky Blinders. Szigorúan csak ketten nézünk, de Ádám lenn volt, és épp az új rész ment, miközben pimaszul rám mosolygott, és dobott egy puszit. Második stratégia: Hergelés. Nem, Maffia! Engem nem húzol fel!

A konyhába mentem, kinyitottam a szekrényt, de a müzli nem volt ott. Érzetem a hátamon a tekintetét, így nagyon óvatosan felpillantottam, hogy észre se vegye.
Igen. Ott volt a legfelső polcon, amit számomra esélytelen elérni, de ki kellett játszanom, mert persze direkt tette oda amíg fürödtem, ezáltal is azt remélve, majd a segítségét kérem, és megszólalok. Mintha csak nem is a müzlit kerestem volta, kivettem onnan inkább a kenyeret, és úgy döntöttem csinálok magamnak rántottát. Kiszedtem a hűtőből a tojást, és egy üveg savanyú uborkát is, ami persze bontatlan volt. Lassan lehunytam a szemem, és hosszasan fújtam ki a benn tartott levegőt. Ádám nem bírta ki, hallottam, ahogy a nevetés fojtja vissza.

- Kinyissam? - nézett rám szórakozottan a kanapéról. Nem szóltam, megfordultam hogy kihúzzak egy fiókot, kivegyek belőle egy kést, majd kiszúrjam a tetejét, de mire megfordultam már itt volt, és az üveget is kinyitotta, amit reflexből majdnem meg is köszöntem. Ehelyett neki akartam látni a rántottának, de megragadott a derekamnál, és felültetett a konyhapultra, így egy szemmagasságba kerültem vele.

- Nem! - állt közelebb, ahogy le akartam ugrani.
- Tényleg sajnálom! - nézett mélyen, és őszintén a szemembe. - Mit szeretnél mit tegyek, hogy megszólalj, hmm? - simította meg az arcom. - Jó. Akkor ne úgy beszélj velem, mint a barátoddal. - egyenesedett ki. - Mondd el csajszi, mit csinált az a szemét. - nem bírtam ki, kitört belőlem a nevetés. Ekkor már mindegy volt.

- Az, hogy ott vagyok, és te más nők után nézel, ráadásul túl feltűnően! Tudom, hogy megnézitek a lányokat, de ne akkor màr, mikor ott vagyok. Tudod mennyire megalázó ez nekem? Amúgy is, ló feje volt. - duzzogtam

- Ezért néztem utána! Hát full ló feje volt! - vágta rá, én pedig megenyhültem, és elmosolyodtam.
- Bocsánat. - emelte fel kezem, hogy puszit adhasson rá. - Tudod, hogy te vagy a legszebb nő a világon. - csókolt a nyakamba. - Lo siento, baby! - mormolta mély hangján, és én szó szerint éreztem, ahogy nedves leszek. Tudja, hogy ha spanyolul szólal meg, abban a szent pillanatban elgyengülök, és beindulok. Most sem lett ez másképp, hisz a kanapén kötöttünk ki.

- Akkor, megbocsátasz? - nézett rám izzadtan, levegőért kapkodva. Én sem festettem jobban.

- Meg, de nem akarom ezt még egyszer látni. - tartottam kisujjam.

- Deal. - tette rá.

- Most pedig befejezném a reggelim. - szállt le rólam, eztán felvettük a ruháinkat.

A konyhába sétáltam, de ahogy neki láttam volna az ételnek, sziréna hangjai ütötték fel a fülem. Megálltam a mozdulatomban, és azonnal rá néztem, aki fal fehér volt.

- A picsába. - nézett ki, ahol három rendőrautó állt a kapu előtt.

- Ádám...- néztem rá remegő hangon

- Báránykám. - jött felém sebes léptekkel, arcom kezei közé fogta. - Nem lesz semmi baj!

- Mi folyik itt? - lábadt könnybe a szemem, a rendőrök pedig már a kertben voltak. - El fognak vinni?

- El. - bólintott. - Hívd fel Levit, miután elmentem, ő majd intézi ami kell. Ha visszajönnek nem engedett be őket házkutatási nélkül, világos? Ha csak nincs most náluk.

- Ühüm. - szipogtam.

- Hé! Nekem ne sírj! Mondtam, hogy minden rendben lesz, megoldom! - nyomott puszit a homlokomra. - Ma vasárnap van. Legkésőbb szerdán itthon vagyok, rendben?

- Megígéred?

- Megígérem, Báránykám! - csókolt meg.

Így történt, hogy Ádámot február másodikán letartóztatták drogkereskedelem, és csempészetért. Isten adja, hogy több vád ne érje, mint például fegyverkereskedelem, és annak engedély nélkül tartása, vagy ami a legrosszabb, emberölés.

Részlet a 18. részből:

- Azt mondtam, hogy szerdán otthon leszek. Kurvára szerda van, mi a faszom tart eddig? - kérdeztem ingerülten.

- Beszéltem az ügyvéddel. Azt mondta most muszáj várnod egy kicsit, hogy gyökerestül fojtsuk ezt el.

- Linda hogy van?

- Megvan. - vont vállat. Itt tudtam, hogy hazudik.