December 19. Ádám négy napja utazott el. Igyekszem produktív lenni, mint úgy a munkában is, hogy teljen az idő, de nehézkes így egyedül, tekintve, hogy Lusi most full szerelmes, Szandra pedig kőkeményen neki állt végre a vizsgákra tanulni, és egyikőjüket  sem szeretném egyikben sem hátráltatni, csak mert nekem rajtuk kívül nincsenek barátaim, ami kicsit azért szomorú.

Éjjel negyed egy. A szemem már kezd leragadni, szóval kikapcsoltam lenn a tévét, és felmentem a szobájában. Igen, tudom... szánalmas, de az illata benne van a párnájában, ami segít elaludni, legalábbis 3:30-ig, amíg fel nem vernek a rémálmaim. Ma sem volt ez másképp. Sóhajtva ültem fel, a hajamba túrtam, és csak úgy random megérintettem a kijelzőt, amin volt egy értesítés. Ádámtól jött pontosan egy perccel ezelőtt. Ez állt benne:

" Hívj fel, ha nem tudsz aludni, még ébren vagyok"

Többszöri elolvasás után is, szívem így sem hagyott fel az esze-veszett kalapálással, de a vigyor sem tűnt el az arcomról.
Megnyitottam az üzenetet, majd felhívtam face time-on. Ahogyan megláttam őt a kijelzőn, mintha bomba robbant volna bennem. Kinn volt a parton,
a zene hangosan bömbölt a háttérben, de csak a basszus jött át onnan, ahonnan ő volt. Már látszott, hogy megfogta a nap, ami jól állt neki, mert mosolya így még fehérebbnek hatott.
Négy napja most láttam először. Haja kuszábban állt, mint a megszokott. Egy laza rövidinget viselt, ami ki volt gombolva, alatt pedig semmi sem volt, így megvillantva a szépen kidolgozott mellizmát, kockás hasát, na meg a karjait. Szóval úgy mindent egyben.

- Szia. - mosolyogtam.

- Szia. - tett ő is így.

- Te mért nem bulizol a többiekkel? - fészkelődtem

- Nem tudom. Nincs kedvem. - vont vállat - Plusz tudtam, hogy nemsokára fel fogsz ébredni. - nem tudtam erre mit mondani, csak elpirultam, amit abból hogy felnevetett, észre is vett, így arcom a párnába nyomtam. - Az én szobámban vagy? - hunyorgott a telefont is kicsit közelebb tartva, én meg egyszerűen megdermedtem. Totál ki ment a fejemből!

- Igen... - vallottam be kínosan. - Haragszol? - haraptam be ajakam.

- Mért haragudnék? Ott alszol, ahol jól esik.

- És milyen eddig a nyaralás? - dobtam be témát terelve.

- Mmm... - húzta száját. - Vagy kezdek öregedni, vagy többet kéne innom. - gondolkodott a távolba elmerengve, a tenger irányába, aminek hallottam hullámzását.

- És mi tart vissza? - könyököltem fel

- Passz. - hajtotta le fejèt nevetve. - Eddig mindig élveztem ezeket a nyaralásokat, de most valahogy nem megy. Te hogy vagy? - nézett ismét a telefonra.

- Megvagyok. Sok munka volt tegnap. Szerintem rekordot döntöttünk, annyi pia fogyott.
- meséltem

- Basszus! - esett le neki. - Holnap kéne oda adnom a fizetésed!

- Ráér. - nevettem fel.

- Mért nem akarod, hogy utaljak, mint mindneki másnak? Akkor nem lenne most ez. Innen is meg tudnám oldani.

- Mert a kártyáról mindig elköltöm, de így, ha látom ott van a kezembe, másképp bánok vele.

- Szóval ez a sportolási stratégiád?

- Aha. - nevettem.

- Ha pénz kell, menj le Levihez, majd én intézem vele.

- Ádám, nem kell.

- Csak ha mégis. - tette még hozzá. - Voltál már nyaralni? - dobta fel a random kérdést kis idő után.

- Még nem. - túrtam a hajamba.

- Szeretnél elmenni valahova?

- Ketten? - kérdeztem zavaromban.

- Mhm. Van még egy pár hely, ahol nem jártam.
- gondolkodott.

- Oké. - feleltem totál elvarázsolva, a fejemben meg már egy egész film vetítődött le, ahogy mi ketten nyaralni megyünk, de ez is köddé vált, amikor meghallottam egy női hangot.

- Hola, papi! - köszönt oda neki mosolyogva a hangja alapján. Ahogy Ádám nézett gondolom megállt előtte, mert a lány kérdezett tőle valamit, ő pedig Spanyolul válaszolt is. A csaj még mondott valamit kacéran nevetve, és elsétált mögötte. Nem láttam az arcát, de az alakja bomba volt, főleg ebben a sárga bikini tangában. Hosszú fekete haja, amit fújt a szél, vékony dereka, csuklóján arany ékszerek csilingeltek, és egy fehér ing rajta, amibe a szél kapott bele, így játszadozva a lenge anyaggal.

- Gondolom nem azt kérdezte meg merre van a mosdó. - jegyeztem meg, mire felnevetett

- Nem. - nézett rám.

- Csinos lány. Mért nem mentél vele? - levágtam, miről is lehetett szó. A lány nyáladzott rá.

- Mert most veled beszélek - pihentette állat alkarján.

- Letehetjük, ha..

- Báránykám, fejezd be. Ha akartam, mehettem volna, de itt vagyok, mert nem akartam.

- Áh, szóval akkor még nála szebb lányokat is megkaphatsz! - próbáltam poénosra fogni a figurát, de még így is kihallatszott a hangomon, hogy nagyon is komolyan gondolom.

- Nem tudom. - nézett végig rajtam, majd pár pillanat után kizökkentette magàt egy sóhajjal.

Ez mégis mit jelentsen? Most komolyan szebbnek talál engem, mint ezt a lányt? Beképzelem, igaz?

- Álmos vagy? - mosolygott féloldalasan. Magamra néztem a kis ablakban fenn a sarokban, ami választ is adott kérdésére.

- Kicsit. - ásítottam.

- Menj aludj akkor, Báránykám.

- Most még úgy sem tudok. Talán ma már nem is fogok.

- És ha maradok, míg elalszol? - akaratom ellenére is elmosolyodtam, ami láthatóan egy igen volt. Elhelyeztem a telefont a párnám mellett, én is elhelyezkedtem, és így beszélgettünk még tovább egy kicsit, míg már nem szólt semmi. A következő amit hallottam egy gyújtó hangja volt, és ahogyan kifújta a füstöt, na meg a hullámzó tenger édes hangja. Ezzel végre utol is ért az álom, és a nyugodtság.

Ádám

December 22.

- Befejeznéd? - rohant le Ricsi a parton, ahol épp telefonon intéztem pár ügyet

- Mit? - fel sem nézve kérdeztem.

- Hogy ilyen savanyú képet vágsz napok óta! - lökte meg a vállam.

- Nem vágok. És az üzlet nem fog leállni csak azért, mert én nyaralok. - pötyögtem tovább, ezzel egy időben bele is ittam a vizembe.

- Ez is, mi ez? - mutatott az üvegre.

- Víznek hívják, igazán kipróbálhatnád néha te is.

- Ja, de nem itt.

- Ricsi, reggel tíz van, hova kezdjek el inni? - néztem rá fáradtan.

- Mi elkezdtünk! - mutatott a srácokra, akik nagyon röhögtek valamin kicsivel arrább.
- Napok óta itt vagyunk, és eddig még csak egyszer basztál be velünk. Mindig te vagy a legnagyobb állat! - rángatta meg a vállam. - Néz csak oda. - biccentett két lány felé, akik engem néztek és mosolyogtak. - Mért nem hívod ide őket? Csak te nem csajoztál még be. Mi van veled, impotens lettél? - tolta lentebb a szemüvegét bizalmasan

- Dehogy lettem! Normális vagy? - röhögtem fel.

- Akkor? Nézd, tudom hogy beleestél, oké nem basztatlak a nőkkel, de legalább engedd el magad egy kicsit.

- Hiányzik. - böktem ki. - Kurvára. Nem tudom kiverni a fejemből, nem megy! - tártam szét karjaim tehetetlenül. - Meg otthon van egyedül az ünnepek alatt...

- Ez nem igaz. Ott van neki Lusi meg Szandra is.

- Tudod, hogy hozzám azért jobban húz, mint ő hozzájuk. - emlékeztettem.

- Inkább te húzol ő felé. - ivott bele a sörébe kacagva.

- Holnap után karácsony, mióta is vagyunk itt? Két hete?

- Kilenc napja. - vágta rá fapofával.

- Látod? Olyan, mintha már mióta itt lennénk, és nem megy az idő. - dünnyögtem ahogyan beleittam a vizembe.

- Na jó. - kapta ki telefonom a kezemből.

- Mit csinálsz?

- Pill! - pötyögött sebesen, majd pár perc után így szólt. - Kész! - adta vissza lezárva a telefont.

- Mi? - vettem el értetlenül.

- A jegyed ma estére. Nem bírom nézni, ahogy itt szenvedsz, na meg nem is akarom. - tette hozzá jó barátként.  - Nem kell miattunk jó fejségből itt maradnod. Viszont! - emelte meg mutató újat.
- Nagyon ajánlom, hogy ne hiába való legyen. Mond el neki a szitut. Lesz ami lesz. - tárta szét karjait.

- Bízd ide! - mosolyogtam szélesen. Úr isten.. én tényleg szerelmes vagyok. Újra szerelmes vagyok...

Sokkal könnyebbnek éreztem magam a tudattal, hogy végre mehetek vissza hozzá, és a fiúkkal sincs feszko.

Részlet a 17. részből:

- Linda... - szólt, de én rá sem néztem, helyette megkérdeztem a következőt, hogy mit iszik. - Ez most komoly? - akadt ki. - Hozzám se szólsz? - ismét figyelmen kívül hagytam, és kedvesen megköszöntem a lánynak a borravalót. - Jó, akkor adnál egy üveg Jack-et? - gondolom ez az új stratégiája, hátha úgy megszólalok.

- Betti, adnál a főnöknek egy üveggel? - szóltam oda neki, aki nagyokat pislogott, és kétszer is megnézte Ádámot, hogy nem-e új tulajunk van.
- Ők itt már tök régóta várnak. - mutattam egy csoportra.

- Főnök? Itt tartunk? A nevemet  se mondod már ki? - nem, nem fogom.