Ahogy a lövés eldördült, automatikus a fejemre kaptam a kezem, és összekuporodtam a kanapén.

- Ez csak súrolt, de még egy hiba, és a következő a fejedbe meg. - ezt meg hallva olyan lassan, mintha attól félnék a következő engem talál el, néztem fel. Kígyó még mindig ugyan ott állt, enyhén vérző füllel.

- Bocsánat, főnök! - kért ismét elnézést, ő meg csak intett neki a fejével, hogy menjen ki.

- Azt hittem meghalt - fújtam ki a levegőt, miközben a szívverésem próbáltam szabályozni.

- Komolyan azt hitted megölöm? - hökkent meg.

- Hát, az hogy fegyvert fogsz rá, és lelövöd...

- Meglövöm - javított ki - És különben is csak súrolta.

- Komolyan gondoltad, amit az előbb mondtál neki? - nyeltem egyet.

- Igen. - felelte hűvösen.

- Mizu? - lökte ki az ajtót Ricsi, aki hozta magával a szokásos jó kedvet.

- Hát te? - emelte meg pólóját hátul, hogy vissza tehesse fegyverét.

- Kit nyiffantott ki? - fordult felèm, ahogyan rámutatott, aztán mintha ez tök természetes lenne, lefeküdt a kanapéra, és fejèt az ölembe hajtotta. Kérdően Ádámra néztem, aki csak megvonta a vállat, hogy hagyjam inkább rá, ez normális. - Innen nézve van egy kis tokád. - bökte meg.

- Fejezd már be! - csaptam rá a kezére.

- Amúgy... - hajtotta hátra fejét, hogy lássa Ádámot  is, aki szintén lejött, és leült velünk szembe a kanapéra. - Kéne egy kis anyag.

- Kezdem azt hinni, függő lettél. - vizslatta, ahogyan terpeszben ült, és könyökeit a két térden támasztotta meg, ahogy előre hajolt.

- Dehogy lettem. - röhögött fel. - Csak elfogyott, és hiányzik az az érzés. - bámulta ismét
a plafont. - Bár, te úgysem tudod milyen az. - gondolkodott

- Hogy mi? - akadtam le. - Te még nem... dehát... - próbáltam arra utalni, hogy kiló számra akad itt

- Nem. Hogy adjak el kokaint, ha függök tőle? Észnél kell lennem. - és milyen igaza volt. Ha elkezdett volna ő is ráállni, nagy valószínűséggel már rég rá lenne szokva, főleg ha ennyi áll a rendelkezésére.

- Tudsz adni?

- Ricsi, nem szívesen mondom, de vissza kéne venned. Még mielőtt baj lesz.

- Ne szívassál már! Kifizetem! - kapott a zsebéhez.

- Ez nem a pénzről szól, mikor vettem én el tőled? Csak már kezdek aggódni.

- Na, de mivel nem vagy sem az anyám, sem a csajom, nem kell értem aggódni. - ült fel. - Adsz, vagy vegyek máshonnan? - tért a lényegre.

- Menj le Levihez. - sóhajtott fel, Ricsi pedig vidáman állt fel, és szökdécselt az említett helyre.

- Ha te nem adsz neki, beszerzi máshonnan - próbáltam "vigasztalni"

- Tudom, de kezd elszállni. Semmi kedvem megint a rehabot végig járni. - dörzsölte meg az arcàt feszülten.

- Volt már benn? - ültem fentebb.

- Nem ő, Szandra. Miután szakítottunk totál szét esett. Láttam milyen, és pont ezért vagyok rossz ember, amiért mások karos szenvedélyeiből pénzt csinálok. Addig fel sem tűnt, vagyis inkább csak nem érdekelt, míg Szandra egyszer majdnem meghalt. Nem akarom ezt Ricsivel is eljátszani. - sóhajtott. Felálltam, leültem mellé, és kezem a vállára tettem.

- Nem vagy rossz ember.

- Tényleg nem tartasz annak?

- Hogyan tudnálak mind azok után, amit értem tettél?

Egy héttel később.

- Meg van minden? - kopogtam be a szobájába, aki épp egy bőröndbe pakolt.

- Asszem. - nézett körül. - Biztos ne maradjak itt veled?

- Ádám! - ugrottam rà az agyára, és a hátamon fekve figyeltem őt. - Megleszek. Látod, hogy már jól vagyok, dolgozni is járok. - emlékeztettem.

- Tudom. - feküdt le ő is mellém, de csak tisztességes távolságba. Azt hiszem túlságosan elijesztettem őt. - Ha van valami, bármikor hívhatsz.

- Éjjel is? - kérdeztem szórakozottan.

- Éjjel is. - felelte annál komolyabban. Ráakartam vágni valami frappánsat, hogy úgysem fogja hallani, mert bulizni és valószínűleg csajozni fog, de épp most mondtam, hogy elijesztettem őt. Nem szükséges még jobban.

- Hogy lehetsz ennyire hülye?! - hallottuk meg Szandrát.

- Melletted komolyan mondom, kettő perc is csak arra ösztönöz, hogy menjek és vessem le magam a hídról. - aha, Lusi is itt van.

- Befejeznétek? - szólt rájuk Ádám, mikor lementünk a lépcsőn.

- Majdnem meghaltunk! - mutatott rá Lusi drámaian.

- Dehogy is! - csattant fel.

- Úgy vezet, mint egy kamikaze.

- Tudom. - tette zsebre kezét Ádám, mire Szandra gyilkos pillantásokat lövelt felé, ő meg csak a nevetését folytatta vissza.

- All i need, it's your love tonight- énekelte Ricsi belépve vidáman.

- Neki mindig jó kedve van? - hajoltam Ádámhoz, aki mutatóujjával megérintette orra hegyét, és szipogott. -  Óh!... - esett le. Így, hogy levette a szemüveget, már nekem is feltűnt.

- Az èn hibám. - nézett rá sóhajtva, ugyanis már Szandrának táncolt, aki jól meg is csapkodta.

- Mehetünk, Armando? - mutatott barátjára miután tapsolt egyet.

- Még nem ittam annyit. - nevetett.

- Kein Problem! - kapta elő kabátja belső zsebéből azt a tipikus bőrkötéses lapos üveget, és felé nyújtotta.  - Parancsolj! Tudom hogy fosol a gépen. - Ádám el is fogadta, és meghúzta azt.

- Mi van ebbe? - fintorgott köhögve.

- Házi pálinka.

- Szólhattál volna, bazd szájba. Azt hittem whisky. - csavarta rá vissza a kupakot.

- Azt láttam. Meghúztad rendesen - röhögte ki.
- Aztán majd csapass nagy bulikat míg nincs otthon. - tette kezét vállamra

- Bízd ide. Szétszedem a házat, mire visszatértek - nevettem fel, majd jó utat kívántam a fiuknak.
- Vigyázz magadra. - néztem végül Ádámra, mikor ők ketten kimentek, Szandra és Lusi társaságában, mintha csak egyedül akartak volna minket hagyni

- Te is. - mosolygott rám. - Megleszel?

- Igen, ne aggódj értem. Nagylány vagyok, érezzétek jól magatokat. - biccentettem, és pont ebben a percen kiáltotta el magát Ricsi, aki nagyon megörült a többi srácnak, akik most érkeztek.

- Menj, a többiek már várnak.

- Találkozunk jövőre, Báránykám!

- Jövőre. - suttogtam, és figyeltem, ahogyan megfordul, és a garázs felé sétál, de valami furcsa érzés kapott el, már-már fojtogatott és felül kerekedett rajtam. Nem bírtam ki, kiléptem a teraszra, és oda szóltam neki. Mikor megfordult elé mentem és szorosan átöleltem, amit nevetve viszonzott is.

- Mondjak valamit? - motyogtam a mellkasába

- Hmm? - tette állat fejem búbjára, aminek hatására lehunytam a szemem, és elmosolyodtam , miközben raktároztam magamba illatàt, amit egy jó ideig nem fogok most érezni

- Hiányozni fogsz.

- Igen?

- Ühüm. - válaszoltam még mindig ugyan úgy.

- Te is nekem. - puszilta meg a fejem, amitől bizsergés járta át az egész testem. Nem akarom hogy elmenjen, de mégis mit tehetnék? Nem mondhatom neki pont most, hogy maradjon velem.

- Oké, le fogod késni a géped. - bontakoztunk ki egymás öleléséből, ő pedig ránézett karórájára.

- Ha bármi kell menj a fiúkhoz, oké? Mindegy miről van szó.

- Értettem, főnök. - bólintottam határozottan.

- Ne hívj így. - ingatta a fejét lehajtva, egy aranyos nevetés keretében, majd mikor ismét felnézett rám, megnyalta ajkait, felém nyúlt és megsimogatta az arcom. - Viszlát, Báránykám.

- Viszlát, Maffia. - mosolyogtam, és figyeltem, ahogy most tényleg kimegy. Gombóc szorult a torkomba, és a sírás kerülgetett. Fájt egy kicsit, hogy elment, és hogy nem lehetek vele az ünnepek alatt, de ki vagyok én neki, hogy velem töltse ezt az időszakot? Egy alkalmazott? Egy lány, akit megsajnált és most nála lakik? Ugyan! Hisz elmennek Ibizára a barátaival, semmi sem szabhat nekik határt, és senki sem parancsolhat nekik. Minden túlzás nélkül Ádámnál jobb képűbb férfit még nem láttam, de még csak filmben sem. Biztosan körül fogjak venni szebbnél szebb lányok, akik egész nap bikiniben vannak, koktélt isznak, buliznak és bevállalósak.

Sóhajtva elhessegettem inkább, hogy arról álmodozzak vele töltsem az ünnepeket, de valami más átvette a helyét. Az a csók. Az a csók, ami olyan édes volt, mint a méz. Az a csók, ami annyira felemelő volt, hogy pille könnyűnek éreztem magam közben. Az a csók, ami annyi adrenalint termelt a testemben, mintha csak az életemért futnék. Az a csók, ami tökéletes volt.
Mi lett volna, ha nem történik meg az a dolog? Több is lett volna belőle? Több is lehetne most belőlünk? Nem tudom, de oka kellett legyen annak, hogy minden úgy történt ahogy, csak tudnám mi volt az. Mondjuk ha valakinek, akkor nekem pláne nem kéne keresnem a miérteket. Úgy gondolom, Ádám egy szakasz az életemben, egy kis vigasz gyanánt, aki egyszer el fog múlni, mint minden jó, hisz nem lakhatok az örökkévalóságig nála.

Hello, nekem már megvan írva kettő extra rész, ahol beindulnak az események, és utána már pörögni fog a sztori ☺️😂 szóval hétvégén dupla résszel érkezem nektek addig is puszi

Gondoltam ide beteszek egy kis ízelítőt nektek a következő részből. Ha ez tetszik nektek, akkor ezt a szokást be is vezethetjük, csak komiba jelezzètek.

Részlet a 16. részből:

- Komolyan beszélek - kezdett el simogatni.
- Többet ért, mint akármilyen buli. - bámulta a plafont.

- Nekem is. - szólaltam halkan, hatalmas vigyorral a képemen.

- Jól vagy? - döntötte arcát fejemhez.

- Sosem voltam jobban. - simogattam mellkasát, és egy puszit is adtam rá.

- Mától fogva megváltozik az életed. Itt és most megfogadom, hogy mindenért kárpótolni foglak, amit eddig veled tettek. Amit kérsz, megteszem. Amit csak akarsz, megveszem. Mindent megadok neked. - puszilt meg. - Csak egy dolgot kérek. Ne hazudj nekem.

- Nem fogok! - néztem fel rá.