A kör középpontjának két koordinátája: u; v de vajon miért?
Hirtelen elkezdtem az egészet más szemszögből látni:
A kis nebuló rezignáltan írja a számokat és a betűket. A matek példa már jóval meghaladta agyi kapacitását, de ő csak hősiesen ír tovább...ám kezdi tintapocsékolásnak érezni az egészet...

A kis nebuló mélységes sajnálatot érzett a fa iránt, amelyet kivágtak eme matematika füzet érdekében...talán környezetvédőnek kéne mennem....

S mikor új erőre kap az ember:
A kis nebuló visszalapozott füzetében... Ekkor a felvilágosodás apró fénysugara hatolt át az agyán, ám hamar tovatűnt.

"metszéspont...ez az ami kéne...metszéspont" ismételgette, majd édes emlékként ugrott be a kedvenc konyhakése otthonról, amivel megpróbálta megnyirbálni nyáron a rózsákat, csupán mert nem találta a metszőollót. "Azt hiszem elmebeteg vagyok"

A kis nebuló megpróbálta ott folytatni az elkezdett feladatot, de a - jel megrettentette. Teljesen összezavarodott, nem tudta hol is tart és hogy került ő ide.
- Hm...kiszámoltam valamit...de vajon mit? - merült föl benne a kérdés.

Bárcsak bejöttem volna szerdán korrepetálásra...de olyan álmos voltam....ezt igazán megértheti mindenki....

NEEEEEM! nemmegynemmegynemmegynemmegy!!!! TOTÁLIS PÁNIK!
Pedig lépésről lépésre követtem az előző példát.... lehet hogy fogyatékos vagyok? Csupán ennyire lennék képes? Igaza volt Ica néninek...."hülye" vagyok.... remélem, csak a matekra értette.... akkoriban nem hittem neki, és megsértődtem, mikor a hátam mögött lehülyézett az osztályban, de talán igaza volt... Ettől függetlenül soha többé nem akarom látni! Még a végén megtudja, hogy igaza volt és eltelik magától! Gonosz! Kivételező! SIVÁKOLÓ *****************************-volt tanárokról jót vagy semmit....jó ötlet volt a csillag.

Na mégeccö'!
Újabb lendületet vettem és már folytattam volna, de már elkéstem. A tanárnő felírta a táblára a megoldást...
-4x-5y=-16,5 Szóval ezt számoltam! De vajon minek?

A matek irdatlan bonyolult!