Szóval ide is kiteszem, hogy újonnan publikált történeteimben is várlak szeretettel és remélem, hogy az eddig ismertté tett párosaimhoz hasonlóan fogjátok szereti az újakat is.❤

A harmadik világháború lezárásával az egész emberiség élete megváltozott. Falakat emeltek a városok közé és több milliárdan meghaltak. A vezetők a legfrissebb generációknak mikrocsipet ültettek a bőrük alá, s összekötötték egy hatalmas számítógéppel, hogy mindenki gondolatát láthassák és irányíthassák. Az érzelmeket a mikrocsip kontrollálta és az érintés is tilos volt. Szinte mindent, ami az embert emberré tette, eltörölték és irányították azzal az indokkal, hogy ne legyen újabb háború. Legalábbis nekünk ezt tanították a történelem órákon.
Én valahogy sosem éreztem magam a rendszerbe illőnek. Valamiért nekem mindig tönkrement az a kis irányító a bőröm alatt és mindig más érdekelt, mint a többieket. Nekem az volt a fontos, hogy mi van a falakon túl a többi városban és az emberek hogy élnek ott. Erre azt mondták, hogy ugyanaz, mint nálunk és ezt én el is hittem, amíg éjjel meg nem láttam valamit, amit nekem nem szabadott volna...

Ha az ember nagyon vágyik a szerelemre és könnyen beleesik abba, akkor bizony könnyen arcra is eshet és nem veszi észre az igazi szerelmet. Sage hasonló helyzetben van, ezzel folyamatos sebeket szerezve magának és folyton elhaladva az egyetlen ember mellett, aki igazán szeretné, mert az bizony túl közel van hozzá.

Nathanial legjobb barátnője összes sebét megpróbálja begyógyítani, de cserébe magának okoz egyre többet, miközben végignézi, hogy a lány minden alkalommal újabb és újabb kapcsolatokba rohan. Az egyetemi focicsapat szexi csapatkapitánya pedig be kell, hogy lássa, hogy ez egyszer a barát zónában kell ragadnia, ha csak nem rukkol elő valami nagy dologgal.

Hamarosan érkezem ide is az új résszel, addig pedig puszillak titeket, vigyázzatok magatokra.❤