Cassie:
-Bemegyünk ma még?-Terelem el a témát, mert a közelségétől megint elbizonytalanodtam.
-Mindjárt-engedi el a kezem lassan, majd újra tanulmányozni kezdi a listámat.-A tizenegyedikes éned elég bőkezű volt-mosolyodik el csibészesen.
-Hé, a bakancslista arról szól, amit szívesen tenne meg az ember az élete során és a szíve mélyén tudja, hogy valószínűleg úgy sem jön össze egynél, vagy kettőnél több.
-Tényleg úgy írtad, hogy azt gondoltad, hogy nem fogod tudni megcsinálni őket? De azt mondtad, hogy ez még a baleseted előtt történt.
-Igen, de őszintén mennyi az esély, hogy eljutok egy Shawn Mendes koncertre és M&G-s jegyeket tudok venni, hogy találkozhassak vele? Azok nagyon drágák. És ott van például a Magyarországra utazás, meg a Balaton, az sem olcsó mulatság. Van rajta, ami nem lehetetlen, de mindegyik...-rázom a fejem, s elhúzom a szám.-És tőled sem várom el, hogy mindent kipi...
-Megegyeztünk-szakít félbe.
-De ezt mind kipipálni egy vagyon.
-Bízz bennem Csillagom, megoldom-kacsint rám mosolyogva, majd egy pillanatra újra ránéz a lapra.-Baj, ha nem sorrendben csináljuk meg őket?
-Viccelsz? Az első pont az első csók-hagyja el egy kacaj a szám.-Egyébként a romantikus pontokat hogy akarod letudni?
-Majd velem-néz rám komolyan, de az ijedtség valószínűleg kiül az arcomra, mert ő nevetésben tör ki.-Jézus, ne nézz így rám, nyugi, még gondolkozom rajta. A tervem még-hangsúlyozza ki-nem teljes, de rajta vagyok.
-Ez most egyszerre nyugtat meg és fáj-nézek ki az ablakon és egy tincsemmel kezdek játszani zavaromban.
-Ne fájjon-vágja rá azonnal.-Ha tudnám, hogy kicsit is benne lennél és az edzőm nem nyírna ki, akkor hidd el Csillagom, csodákat tennék veled. De első alkalomnak amúgysem hiszem, hogy jó lennék. Az első ne bárkivel legyen.
-Ez csók Peter, szexről szó sem volt, te kanyarítottad arra a beszélgetést, de kösz.
-Hé, most nehogy bedurcázz-szól rám.-Cassie gyönyörű vagy. Hidd el, pár nap velem és akarni akarod majd, hogy velem pipáld ki azokat a pontokat is. Különben is, attól, ahogy rám néztél, inkább nekem kéne, hogy fájjon.
-Ugyan már Peter, a te egódnak semmi nem fáj és ezt te is tudod. Ha annyira fájna, akkor feladtad volna a korrepetálós dolgot is.
-Igazad van, túl tökéletes vagyok, ahhoz, hogy ez fájjon-túr a hajába vigyorogva.
-Nem, te egoista vagy. Na menjünk végre be, mielőtt meggondolom magam-szállok ki az autóból.
-Ez az első bulid?-Kérdezi, miközben bezárja a kocsit, majd rám néz és a szemei elkerekednek.-Azt a rohadt de jól nézel ki-nyel hatalmasat.
-Már korrepetállak Peter, nem kell nyaliznod-forgatom meg a szemem, s megigazítom a táskám a vállamon.
-Hidd el, ha nyalizom, azt érzed-kacsint rám újra, mire megtorpanok.
-Oké, új szabály-fordulok vele szembe, s meglepetten látom, hogy ugyan végigmér, de aztán a tekintetét az enyémbe akasztja, ahogy azt Melody mondta.
Talán Peter mégsem akkora seggfej?
-Figyelek-vigyorog még mindig.
Nem hiszem el, hogy folyton mosolyog és nem tudja komolyan venni a dolgokat.
Na jó, ez nem igaz. Van, amit komolyan vesz, csak ritka.
-Nem kacsinthatsz rám, idegesítő.
-Vagy csak zavarba hoz-hajol közelebb mosolyogva.-Valld be, Csillagom.
-Mért hívsz így?-Húzom össze a szemöldököm, s összefonom a karjaim a mellkasom előtt.
-A neved Cassie, ami a Cassiopeia csillagkép nevéből ered, ezért hívlak Csillagomnak.
-Az összes lánynak ilyen beceneveket adsz?-Forgatom meg a szemem ismét és folytatom az utam az ajtó felé, de elkapja a kezem és visszahúz.
-Általában igen, de addig nem megyünk be, amíg nem válaszolsz.
-Nincs mit bevallanom, mert nem zavarbahoz, csak idegesít-indulnék be, de nem ereszt el.
-Nem erre gondoltam, hanem a kérdésre. Ez az első bulid?
Lesütöm a szemeim és automatikusan az alsó ajkam kezdeném rágcsálni, de rájövök, hogy rúzs van rajta, így az felejtős. Egy pillanatra lecsukom a pilláim és veszek egy mély levegőt, majd újra felnézek rá.
-Tudod, hogy igen.
-De Melody, Daniel és Alex is szoktak buliba járni-fürkészi az arcom.
-Most megint oda akarsz kilyukadni, hogy népszerűtlen vagyok és unalmas?
-Egy szóval sem mondtam-rázza meg a fejét komolyan.-Csak meglepett, mert a barátaid szoktak bulizni.
-Igen, de amikor ők bulizni mennek, akkor én inkább tanulok, vagy elmegyek még egyet edzeni. Nem szeretem az ilyeneket.
-A szórakozást?-Mosolyodik újra el, mire a mellkasába bokszolok.
-Ne légy seggfej.
-Bocs, csak...próbálom oldani a feszkót benned.
-Nem szeretem a bulikat, mert mindnek ugyanaz a vége: sok részeg és füves fiatal fetreng a kanapén, vagy valamelyik szobában kefél valakivel.
-Azta-kerekednek el a szemei-fura ezt a szót a te szádból hallani.
-Sok mindent nem tudsz rólam-bokszolok újra a mellkasába, de elkapja a kezem.
-Ha még egyszer belém ütsz, nem fogok tudni megmozdulni a fájdalomtól-kap oda, ahol megütöttem.
-Akkora kamus vagy Peter O'Donell, meg sem érezted. Sokkal nagyobbakat kapsz a meccseken.
-Lebuktam-nevet fel, majd átkarol.-Figyelj, most szépen bemegyünk, itt vannak a srácok. Hidd el, hogy nem lesz ez olyan rossz, mint azt gondolod.
-De, ha elég volt, eljöhetek?-Nézek fel rá kissé félve, mire az arcán egy kedves, bíztató mosoly jelenik meg.
-Megegyeztünk Cassie, ha elég volt, én magam viszlek majd el. Nem iszom és csak egy szavadba kerül, amit megígérek, azt betartom. De egyébként, ha a bulikat nem szereted, akkor mi kapcsol ki téged? És ne mondd, hogy az edzés, mert hidd el, hogy én élek-halok az edzésért, de néha nagyon jó komolyan kikapcsolni és nem azzal foglalkozni.
-Nem tudom-vonok vállat lesütve a szemeim.-Nagyon szeretek olvasni, vagy írni, azok kikapcsolnak.
-Nos, ezt jó hallani, de most bizony felszálltál egy Peter nevű vasútra, amin ugyan szeretünk és szabad is olvasni, de bizony más szórakozást is kipróbálunk.
-És, ha én azt nem élvezem?-Nézek fel rá mosolyogva a játék kedvéért.
-Akkor mutatok mást, amit garantáltan élvezni fogsz-harap az alsó ajkába, miközben közelebb hajol, de a szemében pajkosság csillog.
-Neked ösztönös, hogy minden csajjal flörtölsz?
-Csak a szépekkel-kacsint rám újra, majd kinyitja nekem az ajtót.
-Mit mondtam a kacsintgatásra?-Forgatom meg a szemem, miközben bemegyek.
-Hogy ne csináljam, de el kell, hogy keserítselek Csillagom, ez velem jár.
-Nehogy kiszálljak az alkunkból-fenyegetőzöm, ahogy figyelem, hogy elindul befelé óvatosan maga után húzva.
-Mindketten tudjuk, hogy ez nem fog megtörténni, most pedig készülj, mert mindenki rád fogja csorgatni a nyálát.
-Ne túlozz-fonom össze a karjaim magam előtt, s már azzal sem idegesítem magam, hogy a karja átkarol.
Sőt, egész megnyugtató most.
-Nem túlzás. Egyébként Melody-ék hogy-hogy nincsenek itt ma?
-Két éves évforduló-vonok vállat kissé ábrándosan, s próbálom túlkiabálni a hangos zenét, amitől a fogam berezonál.
-Már két éve együtt vannak?-Hajol a fülemhez, hogy ne kelljen kiüvöltenie a torkát.
-Igazából ez az egész három éve eltart, de gólya korunkban nem akartak sietni, így ezek a tökfejek elhúzták egy évvel az összejövetelt. Viszont annál boldogabbak, talán jót tett nekik, hogy nem siették el.
-Ennyire komoly?
-Szerinted nem lehet komoly kapcsolat egy fiú és egy lány közt?-Vonom fel a szemöldököm és a tekintetem összeakasztom az övével.
-Nem ezt mondtam, csak Dan nem olyan volt, mint aki leragad egy lánynál ilyen hosszú időre.
-Ismered őt?
-Focista, jóban vagyunk velük. Meg Daniel anno az évfolyamtársam volt-von vállat ezúttal ő.-De jó hallani, hogy boldog. Na gyere, szerzek inni valamit neked, magamnak meg üdítőt és bemutatlak pár embernek.
-Peter-szólok rá, ahogy eszembe jut, hogy talán megint a népszerűségről van szó, s ő ezt azonnal levágja.
-Nem úgy-rázza meg a fejét.-Csak itt vannak a srácok, meg úgy is érdeklődni fognak. Nem sűrűn jövök csajjal buliba.
-De gondolom annál többször távozol azzal.
-Nem tagadhatom az igazságot-vigyorodik el és elkezd a konyhába húzni, s szerencsére a zene is lejebb halkul.
A nappalin át már most látok pár beállt tagot, néhány csaj a kanapé előtt tekergőzik elég nagy élvezetet nyújtva a kanapén heverő focistáknak. Biztos vagyok benne, hogy az emeleten is van már jó pár akcióban lévő páros, s a konyhában is vannak elegen és szinte mindenki minket néz. A lányok úgy, mint akik mindjárt nekem ugranak és kikaparják a szemem, míg a srácok inkább a nyálukat csorgatják.
Remek.
Főképp csak a piáért vannak ebben a helyiségben, de kiszúrom a sarokban Alex hamvas, őszre festett haját, amint épp egy sráccal csókolózik, ahogy azt megjósoltam. Azt hiszem, hogy hétfőn bőven lesz mit mesélnünk egymásnak mindannyiunknak, de szegény srác megérdemli ezt, mivel nem rég szakított az előző pasijával.
-Peter, ki a csaj?
A vidám hang kiszakít a meleg barátom tanulmányozásából, s automatikusan odakapom a fejem, hogy aztán szembe találjam magam Jeremy Morgannel. Jeremy a suli álomhajói közé tartozik, akárcsak Peter. A fiú focista és elvileg rendes srác. Nem egyszer hallottam már róla a barátaimtól, s néha láttam is a campus-on, de még egyszer sem beszéltem vele. Mondjuk ez nem meglepő. De azért értem, hogy mért annyira befutó a csajoknál. Szőke, göndör fürtjeihez a szinte világító kék szemek gyilkosak a napbarnította bőre mellett és kidolgozott testéhez. Nem tudom, hogy ez kikötés-e az egyetem, fiú sportolóinál, hogy nézzenek ki jól, de még négy istenség jelenik meg körülöttünk. Zac, Tobias, Leo és Zed számomra nem ismeretlenek, miután az utóbbi három zaklatott a korrepetálás miatt és hokisok, míg Zac Daniel focicsapatába tartozik.
-Haver, azok ellenére, hogy az edző ma fejtágítást tartott, képes voltál idehozni?-Kerekednek el Zed szemei, mire ránézek.
-Én is örülök-töltök magamnak egy rövidet.
-Ne...nem úgy értettem-kezd azonnal magyarázkodni.-Csak féltem a haverom seggét.
-Van egy megállapodásunk, nem a sátán vagyok-emelem fel a kis poharat, majd lehúzom azt.
-Nos, akár a sátán vagy, akár nem, érted megéri a kockázatot-mér végig Tobias szemérmetlenül, mire Peter tarkón vágja.
-Ő a tanárom, több tiszteletet.
-Valaki nekünk is bemutatja a szépséget?-Fürkészi az arcom Jeremy oldalra biccentett fejjel, s én már ettől zavarba jövök.
-Jeremy, ő Cassie White, Cassie, ő itt Jeremy és Zac.
-Nagyon örülök-fogja meg a kezem és egy puszit lehel a kézfejemre.
-Szintúgy-nyögöm ki elveszve a szemeiben.
-Na és akkor van köztetek valami?-Mutogat kettőnk közt Zac, s a pultnak dőlve belekortyol a sörébe.
-Csak korrepetálom-nézek Peterre, aki vigyorogva átkarol.
-Cserébe én kicsit kimozdítom az edzőterméből Cassie-t.
-Szóval megront?-Néz a szemembe Zac, majd közelebb hajol egészen a fülemhez.-Csak adj egy jelet és kimenekítelek-motyogja komolyan, de aztán felnevet és én sem tudom elfojtani a nevetést.
-Jó, majd szavadon foglak.
-Nem megyünk ki?-Mutat a hátsó ajtóra Leo.-Ott kevésbé zsúfolt.
-Na meg van kint két leszbi, akik tuti, hogy benne lennének egy hármasban-vigyorodik el perverzül Tobias, mire nekem elfintorodik az arcom, de úgy tűnik, hogy csak nekem sok ez.
Pasik....
-De, jól hangzik, csak töltök magamnak valamit, addig menjetek-int nekik Peter, majd a fülemhez hajol.-Te kérsz még egy kört? Vagy valami mást?
-Nem, most megvagyok, köszi-kapok be egy ropit a pulton lévő pohárból.
-Ha bármi kell, szólj-néz rám, miután kiöntötte a piáját magának.-És ne parázz a srácoktól, Leotól semmiképp.
-És a másik két haverodtól? Mennyire igazak a pletykák?
-Egy darabig tőlük sem kell, mert most be vannak tojva az edzőtől-nevet fel.-Jeremy és Zac meg...nos...-von vállat és kortyol egyet.-De félned egyikőjüktől sem kell, nem bántanak. Semmit nem tesznek, amit te nem akarsz-karol újra át.-Szóval? Maradjunk, vagy szeretnél menni?
-Mármint a buliban, vagy a konyhában?-Nézek fel rá kissé összezavarodva.
-Is-is.
-A buliban maradhatunk és menjünk a srácok után. Nem fogom tudni sokáig elviselni a sok parfüm szagát és a csajok gyilkos tekintetét.
-Pedig jobb, ha hozzászoksz-nevet fel, s elkezd kifelé kísérni.-Ilyen a féltékenység, ne mondd, hogy eddig nem tapasztaltad.
-Nem tudom-vonok vállat-ezt eddig sosem figyeltem.
Csak egy újabb nevetést hallat, majd elkezd kivezetni a hátsókertbe, én pedig csak engedelmesen követem. Komolyan hihetetlen, hogy folyton mosolyog, vagy nevet. Na meg, hogy ez rám is jó hatással van.

Peter:
-Lehet egy kérdésem?-Nézek fel Cassie-re, aki épp kijegyzetel valamit a könyvből.
-A tananyaggal kapcsolatban?
-Nem-vágom rá megrázva a fejem.
Tegnap este szerintem kifejezetten jól érezte magát, legalábbis a mosoly elég letörölhetetlen volt az arcáról, amikor a srácokkal beszélgetett.
Vajon bejön neki valamelyikük?-Szólal fel a kis hang a fejemben.
-Korrepetálás van Peter-feleli fel sem nézve a lapokról.
Ez a csaj egyik pillanatban még laza és jófej, aki siman beszól a lent tevékenykedő barátaimnak, a következőben meg már olyan, mint egy kiképző tiszt.
Vagy csak engem utál ennyire?
-Már majdnem két órája itt vagy és eddig csak a filozófiáról volt szó, egy kis pihi nem árt-próbálkozom tovább, mire végre felnéz rám.-Ez azt jelenti, hogy feltehetem a kérdést?
-Maximum nem válaszolok rá-von vállat, s felhúzza a lábait a babzsákfotelbe.
Nagyon zavar, hogy szinte a szoba másik felében ül, mert nem hajlandó az ágyamra ülni. Pedig nem terveztem semmit, ami miatt tartania kéne tőlem. Végre rávettem, hogy korrepetáljon, nem fogom elszúrni azzal, hogy bepróbálkozom nála, hiába nagyon szép és csinos. Basszus, egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből a képet, ami tegnap este égett az emlékezetembe. Az a bőrgatya, ahogy rásimult a szorongatni való popsijára, meg a haspóló, amiben látszott a lapos, izmos hasa. Na meg a csipke melltartó, ami kilátszott a kivágott hátán. Nagyon kellett uralnom magam, hogy ne csatoljam ki. Tegnap a buliban nem egy jó csaj volt, de Cassie szerintem fényéveket vert mindegyikőjükre. Az biztos, hogy nekem nem kevés szép percet okozott reggel a zuhany alatt. Talán mocskos vagyok emiatt, de pasi vagyok és ez a szépség felhúzott a puszta jelenlétével. Most is egy haspulcsi van rajta egy cicagatyával, a haja pedig kócos kontyban van és emiatt olyan gondolatok kúsznak be a fejembe, amiket komoly koncentrálással tudok csak uralni. És abból, ahogy a többiek arcát láttam, azt szűrtem le, hogy ők is hasonló helyzetben vannak és voltak tegnap is. Nem hiszem el, hogy pont ő az edzőm unokahúga.
Mégis mi a francért utál annyira, hogy nem hajlandó legalább mellém ülni?
-Szóval-köszörülöm meg a torkom, hogy eltereljem a figyelmem a gondolataimról és a kérdésemre tudjak koncentrálni, s előveszem a listáját.-Te, aki olimpiára készül, hogy lehet lámpalázas?-Kezdem nézegetni a pontokat, s azonnal ki is szúrom azt, amiről beszélek.-Legyőzni az énekes lámpalázam-olvasom fel.-Tudsz énekelni?-Nézek újra rá.
-Egy kérdésről volt szó-feleli, de a szemembe néz és nagyot nyel jelezve, hogy válaszolni fog.
Ezt már megfigyeltem: ha komoly dologról van szó és bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy válaszoljon-e, mindig nyel egyet, hogy összeszedje a gondolatait.
-Bocsi, de kíváncsi ember vagyok-mosolyodom el halványan, bíztatólag.
-Tudom, hogy ez így hülyén hangzik, de komolyan más a torna, meg az éneklés. És nem tudom, hogy tudásnak számít-e, amit csinálok, de szeretek. Ez is...kikapcsol-a mondat végére a hangja kissé megremeg.
-Szóval ezért voltak a kották, meg a dalszövegek a szobádban. Na és a gitár? Az rajta van a listán.
-Megtanultam videókból-süti le a szemeit és az arcát elönti a pír.
-Autodidakta mód?-Kerekednek el a szemeim és komolyan ledöbbenek.
Mégis miket titkol még ez a lány?
-Valahogy úgy-bólogat, s egy kósza, a kontyból kilógó tinccsel kezd játszani.-Úgyhogy azt kipipálhatod.
Na és elérkeztünk Cassie egy újabb oldalához: a félénk és visszafogotthoz, de nem hagyom sokáig ebben a szerepben.
-Énekelj nekem-jelentem ki, miközben teszek egy pipát a gitáros dolog mellé a listán.
-Ho...hogy tessék?-Pislog rám nagyokat, én pedig képtelen vagyok elrejteni a mosolyom.
-Azt mondtam, hogy énekelj nekem valamit. Akármit. Kedvenc dal, feldolgozás, saját szerzemény, bármi jó.
Viszont ezzel pontosan azt érem el, amit gondoltam, hogy el fogok: Cassie összefonja a karjait maga előtt és ismét határozottra vált.
-Nem tudom kedves Peter, hogy tudod-e, hogy mi az a lámpaláz, de most elmondom-vesz nagy levegőt.-Azt jelenti, hogy nem merek mások előtt szerepelni.
-Igen, de a bakancslistádon rajta van az, hogy le szeretnéd győzni ezt, viszont az csak úgy fog menni, ha szépen, apró lépésenként csinálod. Szóval most énekelj nekem.
-De...anyáéknak és a barátaimnak is csak úgy tudok, ha másik szobában vagyok és nem tudom, hogy hallgatóznak.
-Akkor ideje lépni egyet-állok fel, s az ablakhoz sétálok.-Lehúzom a rendőnyt, becsukom a szemem, lekapcsolom a lámpákat és hátatfordítok neked, te pedig énekelni fogsz-mondom határozottan, de aztán az arcát látva hozzáteszem:-Nehogy már egy olyan vagány csaj, aki hokisokat küld el a francba, mert zaklatják az idióta csapatkapitányuk miatt, ne tudjon sötétben a hátamnak énekelni.
A szavaim elérik, amit akartam, ugyanis Cassie telt ajkaira egy halvány mosoly szökik, majd aprót biccent.
-Megpróbálom.
-Nem-nem-rázom a fejem mosolyogva.-Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld.
-Te most komolyan a Strar Wars-ból idézted Yodát?-Nevet fel édesen.
-Te tudod, hogy ez a Star Wars?
-Viccelsz? Van egy bátyám, aki imádta régen, az összes részt meg kellett néznem vele, mert valakinek tovább kellett adnia a tudását, én meg megszerettem.
-Úristen, a csajok általában utálják ezt.
-Hát én nem, úgyhogy húzd le azt a redőnyt Yoda-mosolyodik el őszintén, de mikor végzek azzal, amit ígértem, csak csendet kapok.-Oké, de nem nevethetsz ki-szól rám, amikor már épp elkezdeném a hegyibeszédet, miszerint meg tudja csinálni.
-Nem foglak, ígérem.
-Egy saját dalt fogsz hallani-vesz nagy levegőt.-A fiúk nem fogják hallani?
-Meglepődnél, hogy milyen jó a hangszigetelés ebben a házban.
-Oké-sóhajt egy hatalmasat, aztán végre meghallom a hangját.
Magas, mégis rekedtes és ettől különlegesen gyönyörű. Oly' annyira, hogy a pihék a nyakamon azonnal vigyázzba vágják magukat. Na és a szöveg...annyi érzelem van benne és tökéletesen passzol a hangjához is, hogy az egész testem libabőrös lesz. Ezt nem szabadna, hogy a szobája falai közé rejtse. Cassie egy tehetség és, ahogy itt ülök a szobában, s hallgatom, ahogy énekel, be kell, hogy lássam, hogy olyan, mint egy földreszállt angyal és már az életem része, ha csak tanárként is. Átéltem nem egy rossz dolgot már és most itt ül egy földöntúli lány a szobámban. Át kellett mennem a poklon, hogy a kapuban a megváltásért felelős angyal várjon rám: Cassie White.