Cassie:
Nekem van a világ legédesebb barátja. Megszervezte ezt a csodás délutánt és a korrepetáláson is igyekezett koncentrálni, nem pedig a melleimet fixírozni például. A filmezéshez meg vett bort és csokis epret, hogy lelazítson és elterelje a figyelmem a következő lépésről. Bár mással is elterelte a figyelmem...nem tudom, hogy ezt hátsószándékkal tette-e, vagy ösztönös volt, de folyamatosan simogatta a testem és olykor el is vándorolt a keze. Az biztos, hogy nem csak lelazított, de fel is tüzelt, úgyhogy mostmár igazán forr a vérem.
-Mindjárt jövök, csak elszaladok a mosdóba-lehelek csókot Peter ajkára, amíg ő elteszi a laptopot, amin a filmet néztük.
Ha őszinte akarok lenni, akkor annyira azért nem maradtak meg az események. És nem azért, mert rossz volt. Zac Efron zseniálisat alakít ebben a csodában, de Peter érdekesebbnek bizonyult. Főleg az, hogy merre megy a keze és mikor érint már meg.
Nem tehetek róla, de csak ez a gondolat lebegett a fejemben. Peter O'Donell teljesen elvette a józan eszem.
-Okés, várlak-mosolyodik el még egy csókot lopva tőlem, aztán kimegyek az említett helyiségbe.
Miután elvégzem a dolgom a tükör elé lépek, s a saját szemembe nézek. A vérem forr; a lábam köze lüktet, szinte üresnek érzi magát; a porcikáim sírnak, hogy valaki érintse meg őket. Pontosabban, hogy Peter érintse meg mindet. És akkor nem is említettem a hevesen verő szívem. Ugyanakkor mindezek ellenére a mellkasomban van egy kis nyomás. Pont akkora, amekkora görcs a gyomromban.
Vágyom Peterre.
Akarom őt, ez egyértelmű.
De ettőlmég izgulok. Tudom, hogy ha valaki, akkor ő vigyázni fog rám, de nekem mégiscsak ez lesz az első.
És mi van, ha béna leszek?
Peter annyi lánnyal volt már együtt. Rengeteg tapasztalatot szerzett az évek alatt és ez eddig sosem aggasztott...annyira... Eddig is bennem volt a félsz, hogy béna vagyok, vagy leszek. Bár eddig Peter még egyszer sem panaszkodott a csók tudásomra, vagy az ágyban való teljesítményemre. Mondjuk utóbbi csak egyszer fordult elő, de a lényeg ugyanaz: ez szex. Nem csak egy csók, vagy egy orális kielégítés. Ez teljesen más. Vagyis...jó, talán annyira nem...de új és nekem az első. És mivel tudom, hogy neki vissza kell fognia majd magát, így nem akarom, hogy még rossz is legyen a számára.
-Ahj basszus-sóhajtok fel kissé kétségbeesetten, majd megnyitom a csapot, hogy a kézmosás után az arcomat is megmossam jó hideg vízzel.
Nem szabad túlagyalni. Peterrel mindig jól érzem magam és mindig figyel rám, nekem pedig csak erre szabad összpontosítanom.
-Csillagom, minden rendben?
Peter hangjára és a kopogásra azonnal felkapom a fejem.
Nem kéne itt bent húznom az időt.
-Persze, megyek-törlöm meg gyorsan az arcom, majd kinyitom az ajtót.
-Semmi sem kényszer, ugye tudod?-Néz mélyen a szemembe az arcomra simítva, én pedig aprót bólintok.
-Mi történt a lámpával?-Nézek el a válla fölött, ahogy leesik, hogy sötét van.
Viszont abban a pillanatban, ahogy Peter ellép előlem és meglátom, hogy mit csinált, amíg bent voltam, a görcs a gyomromban megszűnik létezni. A szobában le lett kapcsolva a lámpa és helyette gyertyák apró lángjai adnak halovány fényt, s az ágyon rózsaszirmok hevernek.
Ha ezt valaki mesélné, akkor biztos, hogy azt gondolnám, hogy kamu és csak valami filmből idéz. Sőt, ha ezt másnak mesélném, akkor ezer százalék, hogy nyálasnak találná mindezt.
Talán az is...
De szerintem hihetetlenül édes, hogy ezután a csodás délután után még ezt is megteszi értem, hogy megfelelő legyen az első alkalmam.
-Túl sok?-Kérdezi mellém lépve, s megfogja a kezem.-Ha igen a bor és az eper után, akkor azonnal el is pakolom, csak...szeretném, ha tökéletes lenne és biztonságban éreznéd magad.
-Nem sok-rázom meg a fejem.-Ez gyönyörű, sosem hittem volna, hogy valaha ilyet tesz majd valaki értem-pillantok fel rá, mire elmosolyodik és finoman az ágyhoz húz.
-Biztosan ezt akarod?-Vezet az ölébe a combjaimra simítva.
-Ha a filmes simogatások után képes vagy leállni, akkor én kicsinállak-vetem át az egyik lábam az egyik oldalára, a másikat pedig a másikra.-Csak vigyázz rám-simogatom az arcát finoman.
-Jobban fogok, mint az életemre-ígéri, majd finoman megcsókol.
Nem sieti el a dolgot. Lassan és gyöngéden csókol. A nyelve finoman megsimítja az alsó ajkam, mire az parancsot teljesítve válik el a párjától. És innentől kezdve az egész megváltozik. A nyelvünk kellemes tempójú táncba kezd egymással, s erre egy ritmusra a csípőm is járni kezd az ölében. Ahogy a keze elindul a fenekem irányába, majd vissza le, a mellkasomat szorító erő is kienged. Teljesen átadom magam az ösztönöknek és a vágynak, amik Petert akarják. Méghozzá fölém, a lábam közé, meztelenül.
Mintha csak a fejemben olvasna a felsőmet levezetve rólam belém kapaszkodik, majd egy másodperc alatt fordít maga alá. Az ajkaink nem válnak el egymástól, bár a kezei ismét elkezdik felfedezni a testem. Az ujjbegyei lassan cirógatják végig a nyakam, a melleim, a bordáim, majd le az alhasamra, aztán vissza. Minden egyes kis pontot, ami érzékeny ő megtalál folyamatos bizsergést és borzongást kiváltva belőlem. Aztán forró párnái elindulnak lefelé a testemen, s közben kihámoz a melltartómból. Abban a pillanatban, hogy a melleim szabadok lesznek már rájuk is tapad. Egyiket a szájával kezdi kényeztetni, míg a másikat a kezével. Finoman kezdi masszírozni, amivel eléri, hogy a csípőm feszülő sliccéhez lendüljön. A körmeim a bőrébe vájnak és a hátam is ívbe feszül, miközben ő a nyelvével köröz a bimbóm körül.
Nagyon meleg van idebent.
Az arcom lángol és a pulzusom is egyre gyorsul, pedig alig ért hozzám még.
Ahogy tovább halad lefelé a csókjaival megszabadít a nadrágomtól és a bugyimtól is.
Meztelenül akarom.
Remegő ujjaimmal nagy nehezen a pólójába kapaszkodom, majd lehúzom róla, de a gatyájától már nem tudom megszabadítani, mert a lábam közé hajol. Akkora nyögés hagyja el a számat, hogy magamat is meglepem vele, de a meleg érzés miatt nincs időm vele foglalkozni. Az ujjaim Peter tincseire csavarodnak, s meghúzzák azokat, amitől Peter felmordul, s rászorít a combomra. A nyelve körkörösen jár, s közben a kezeivel a medencém környékét simogatja. Gyorsul a légzésem és a testem is egyre sűrűbben rezdül össze, főleg, amikor Peter belém vezeti egy ujját. Újabb nyögés szakad ki belőlem és a körmeim is nyomot hagynak a tarkóján, de a testem még elbír valamennyit. Azt nem tudnám elmondani, hogy mennyit, azonban ezt Peter is érzi. Felpillant rám, majd elmosolyodik és felemelkedve lenyalja az ujját.
Ezúttal nyüszítéssel reagálok.
Többet akarok.
A testem megkönnyebbülést akar.
-Nehogy abbahagyd-szólok rá, aztán beakasztom az ujjam a nadrágjába és annál fogva közelebb húzom magamhoz, hogy aztán levegyem róla a bokszerjével együtt.-A csúcsra akarok jutni veled.
-Imádom, ha kimondod, hogy mit akarsz-suttogja rekedtesen, majd kivesz egy kis tasakot a szekrényéből, s miután magára görgeti a benne lévő óvszert fölém mászik.-Fond a lábaid a derekamra, úgy kevésbé fog fájni-simítja meg az arcom.-Ahogy valami nem oké, szólj, rendben? Leállok, amint figyelmeztetsz, csak szólj-ismétli, én pedig egy bólintás után magamhoz húzom a csókjáért.
A lábaimat a derekára tekerem, ahogy kérte és egyik kezemmel a lapockájába, másikkal a hajába kapaszkodva húzom közelebb magamhoz. Peter finoman rám ereszkedik, majd lassan elkezd belém hatolni. A testem egy kicsit megfeszül az izgalomtól, s a hátába is jobban belekapaszkodom, mire Peter elválik az ajkaimtól.
-Biztos vagy benne?
-Igen-suttogom elvékonyodott hangon.-Ne haragudj, csak...
-Semmi baj, de ha befeszülsz, akkor rosszabb lesz-simítja meg finoman az arcom.-Nagyon vigyázok rád, megígérem-suttogja, majd egyik kezem lehámozza magáról és az ujjait az enyémekre kulcsolja.-Nézz a szemembe közben-ad még egy finom csókot ellazítva engem, majd még beljebb csúszik.
Szépen lassan az egész hossza eltűnik bennem, majd úgy marad. Nem mozdul, de így is feltör belőle egy morgás. A szorítása a kezemen erősödik viszont a szemkontaktust nem szakítja meg.
-Fáj? Jól vagy?
-Egy kicsit-ismerem be, de nem akarom, hogy abbahagyja.-De jól vagyok.
Az, ahogy kitölt a fájdalom ellenére is leírhatatlanul jó. Mint egy otthon. De más fajta otthon, mint az ölelése.
Egészen más.
-Lassan mozgok majd, rendben?
Amint ismét bólintok, megmozdul. De tényleg lassan, ahogy azt ígérte. A lábaimmal közelebb húzom magamhoz és kicsit megemelem a csípőm, újabb morgást kicsalva belőle. Ez a hang...elfeledteti velem azt a kis fájdalmat is, ami átjár.
Csakis rá tudok figyelni.
Újra hallani akarom.
Zene füleimnek.
A világ megszűnik létezni és Peter zöldes-kék szemei teljesen elvarázsolnak. A tempónk nem gyors, de annál bensőségesebb az egész jelenet. A testünk lassan felveszi a másik ritmusát, az ajkaink ismét egymásnak simulnak, az érintéseink ösztönből futnak a másik testén és hagynak nyomokat. Az idő eltűnik és a testünk a lelkünkkel kézenforgva forr össze eggyé. A sóhajok és a morgások, nyögések, melyek előtörnek belőlünk visszhangot vernek a falon és az őrületbe kergetik a másikat. A rózsaszirmok rátapadnak az izzadt testünkre és a levegő teljesen felizzik, miközben olykor kacagást hallatva adjuk át magunkat teljesen az élvezetnek. Érzelmes, nyitott, szenvedélyes és bensőséges az egész. Szebben el sem tudtam volna képzelni. És Peter erős karjai a teljes biztonságot adják nekem.
Minden annyira tökéletes.
Azt kívánom, hogy bár sose lenne vége, de a testünk másra vágyik. Folyamatosan halad az orgazmus felé, egyre gyakrabban hallatunk hangosabbnál hangosabb nyögéseket, melyeket csókokkal próbálunk tompítani, amikor is nem bírjuk már tovább. Az ujjaink jobban egymásra fonódnak, a körmeim mélyebb nyomot hagynak Peter hátán és a testem összerándulva futtatja végig magán az orgazmus forró, édes érzését, melyben Peter követ engem. Izmai megfeszülnek, a szemei elhomályosulnak és az utolsó nyögéssel kísért lökés után csak arra van ereje, hogy kihúzódva mellém feküdjön, betakarjon minket, majd magához öleljen.
Nem szólalunk meg. Nincs is erőnk. Helyette csak remegve lihegünk egymás karjaiban a takaró alatt és igyekezzük összeszedni magunkat, mégis...gyönyörűbb napot én magam sem tudtam volna szervezni.
Örülök, hogy megtettük és, hogy Peterrel volt az elsőm.

Peter:
-Biztosan jól vagy?-Kérdezem Cassie hajával játszva, mire a lány felnéz rám.
-Már vagy ötször elmondtam, hogy igen-néz a szemembe mosolyogva.
-Jó, csak...félek, hogy csak azért nem akarod elmondani, hogy amúgy szörnyű volt és fájt, mert nem akarod, hogy kiboruljak, amiért nem vigyáztam rád eléggé.
Cassie szemöldökei felszaladnak a homlokán, majd elemelkedik a mellkasomról és felül a hasamra.
-Akkor mondjam azt, hogy eszméletlenül jó volt és szép? Hogy szebbet nem is tudtam volna elképzelni és amikor bennem voltál és kitöltöttél, akkor olyan volt, mintha hazaérnék? Meg, hogy mostantól nem fogok tudni betelni ezzel? Veled-simítja meg a mellkasom, majd elkezdi a testem cirógatni.
Nem tehetek róla, de a libabőrrel együtt az emlékképek is felelevenednek. Főleg azután, hogy kimondta azt, hogy benne voltam. Mégcsak egy órája történt, de még mindig remegek egy kicsit. Hihetetlen, hogy mennyit számít, hogy olyannal feküdtem le, akit szeretek. Ettől életem legjobb szexe lett, mégha vissza is kellett fognom magam. Mert nem is kicsit vissza kellett. Az nem volt egyszerű, de határozottan megérte. Látni Cassie elnyíló ajkait, a fennakadó szemeit, az összeránduló testét; hallani a nyögését; érezni, ahogy végigkarmolja a hátam és megszorítja a kezem...
Azt hiszem, hogy én sem fogok tudni betelni ezzel.
Az egyetlen gond, hogy eddig is nehezemre esett visszafognom magam a közelében, de most...szerintem egyenesen lehetetlen lesz.
-Igen, ezt folytathatnád-mosolyodom el a combját cirógatva, mire ő az alsó ajkába harap és a fülemhez hajol.
-Akkor szeretném kihangsúlyozni, hogy sosem tudok betelni egy orgazmussal-suttogja az ajkait a fülcimpámhoz érintve, amitől libabőr fut végig a testemen.-Utána mindig csak többet akarok.
Gyanítom, hogy a morgás, amit hallok az nem Cassie-ből jön, hanem belőlem.
Sőt, egészen biztos vagyok benne, hogy a sátor, ami elkezd felállni a takaró alatt a lábam között, az sem Cassie lába.
Megőrjít ez a lány.
-Valami baj van?-Hajol el tőlem vigyorogva, s az alsó ajkába harap.
-Nem-rázom meg a fejem, de a hangom túl rekedt, így megköszörülöm a torkom.-Minden rendben, csak azt...azt akartam kérdezni, hogy hogy van a térded? Elég nagyot borultunk deszkázás közben és azt csúnyán bevágtad-nézek az említett testrészére, amin ott piroslik a seb téma terelés gyanánt.
-Mondtam, hogy nem vészes. Ez csak egy kis seb-pillant ő is rá.
-Igazából nem mondtad, csak megráztad a fejed. Elég csendes voltál a deszkázás alatt-simítok ki egy kócos tincset az arcából.
Cassie hallat egy kis sóhajt, majd rám fekszik a mellkasomra hajtva a fejét.
-Ne haragudj, hogy olyan csendes voltam. Nem akartam elrontani a hangulatot-fogja meg az egyik kezem, s rákulcsolja a kis ujjait.-Csak, amikor feljött a verseny téma, én...-elharapja a mondatot, majd megrázza a fejét.-Nem érdekes, ne haragudj-mászik le rólam, majd nekem háttal lefekszik az oldalára.
-Cassie-mászom mögé és magamhoz ölelem.-Őszinteség, emlékszel?-Akarok puszit adni neki a hajába, de egy oda ragadt rózsaszirom közénk áll és bemegy a számba.-Nem vagyok éhes, köszönöm-jegyzem meg kihalászva a számból a szirmot, majd arrébb pöckölöm, mire Cassie felnevet.-Na ezt sokkal jobb hallani-ölelem szorosabban.-De folytasd. Mi a baj? Vagy mi volt a baj? Mert láttam, hogy van.
Cassie összeszorítja a szemét, majd vesz egy mély levegőt, aztán rám néz a válla fölött.
-Most lesz az első versenyem a balesetem óta-kezdi a mellkasomra szegezve a tekintetét.-Legutóbb, amikor versenyem volt leestem a szerről, elvesztettem az eszméletem a fájdalomtól, amikor pedig magamhoz tértem lebénult lábakkal, akkor közölték velem, hogy búcsút inthetek mindannak, aminek gyakorlatilag az egész életem szenteltem. Nagy nehezen felépültem és saját erőmből elkezdtem újra az egészet. Lassan és fokozatosan szoktam vissza és tettem össze a gyakorlataimat, rengeteg időt és energiát feláldozva, hogy megint jó legyek. És most rettegek, hogy megint megtörténik-sóhajt fel reszketegen.-Ez nem csak egy egyetemi verseny, ez...-rám pillant, aztán lesápad.-Ne haragudj, nem úgy értettem-kezdi a fejét rázni.-Nem az egyetemi hoki meccseket akartam kritizálni. Tudom, hogy az is mennyire nehéz és látom, hogy mekkora teher. Ismerem a téteket és annyira büszke vagyok rád, én...
-Hé-szakítom félbe szorosabban ölelve.-Tudom, hogy nem úgy értetted. Ez eszembe se jutott. Csak a torna másképp működik.
Próbálom megnyugtatni, de a forróság, ami megjelent a mellkasomban, amikor azt mondta, hogy büszke rám, nagyon mosolyra akarja görbíteni az ajkaim.
De ez most nem rólam szól.
-Ahogy elkezdődik a szezon már komoly tétje lesz. Szembe kell néznem az egykori társaimmal, akik cserben hagytak. Meg kell szereznem a kvalifikációkat és akkor még mindig fennáll az esélye annak, hogy elrontom és megint lebénulok és én ettől rettegek-remeg meg a hangja, mire finoman lenyomom a vállát, hogy a hátára feküdjön és fölé mászom.
-Láttam, hogy milyen voltál régen-nézek a szemébe.-Rád kerestem az első korrepek egyike után. Cassie, te voltál a legjobb. Senki nem tudott megfogni, magasan vertél mindenkit.
-Komolyan rám kerestél?-Szöknek könnyek a szemébe, de nagyon remélem, hogy a meghatottságtól, nem pedig valami rosszat csináltam.
-Igen, mert láttam, hogy ez mennyire fontos neked és miután elmesélted a sérülésed, kíváncsi voltam rád. És nem bántam meg. Hihetetlen ügyes voltál és a mai napig az vagy. Láttalak az edzéseiden, szinte sosem hibázol és annyi energiát ölsz bele, amire más biztosan nem lenne képes. Biztos vagyok benne, hogy meg tudod csinálni.
-Csak elfogult vagy-süti le a szemeit, de megrázom a fejem.
-Nem, tudod jól, hogy őszinte vagyok. Ha úgy gondolnám, hogy nem tudod megcsinálni, mert nem állsz rá készen akár edzésileg, akár lelkileg, akkor megmondanám, hogy várj még egy évet. De nem így van-nyúlok az álla alá és magamra irányítom a tekintetét.-Biztos vagyok benne, hogy meg tudod csinálni és ezt elfogultság nélkül mondom. Egy olyan vagány lány, mint te odaáll és nem fogadja el a hibázást. Sőt, a félelmet okozó démonok arcába röhög. Én pedig végigkísérem ezen az úton. Ott fogok ülni a szüleid és a barátaid között a lelátón és szurkolni fogok. Amikor pedig megnyered a versenyt, én foglak elsőnek a karjaimba zárni a világ legbüszkébb párjaként.
-Komolyan így gondolod?-Harap az alsó ajkába idegességében, de nekem ez nem is kérdés.
Tényleg megnéztem a videókat és cikkeket róla. Cassie verhetetlen volt és tudom, hogy most is az lesz. Nem értek a tornához és őszintén szólva sosem érdekelt annyira régen. Mindig unalmasnak találtam a hoki pörgőssége és izgalmassága mellett, de amikor Cassie gyakorlatait néztem, akkor az teljesen megbabonázott. Meg is bántam, hogy nem néztem több tornát. Hihetetlen, hogy mennyire ellent mond a fizika törvényeinek és miket művel a különböző szereken.
Annyira büszke vagyok rá.
Csak sajnos a balesetéről készült videót is láttam. Megszakadt a szívem. De konkrétan kitépték a szívem, pedig akkor még nem szerettem őt. Hiszen akkor még annyira távolságtartók voltunk, hogy esélyem sem lett volna beleszeretni. De így is fájt megnézni azt a feltöltést. Sportolóként tudom, hogyha valaki komoly célokat tűz ki maga elé, mint Cassie, akkor annak egy sérülés egy komoly zuhanással jár. De nem csak karrierileg, hanem lelkileg is. Egy egyszerű törés is, de amit Cassie átélt...csoda, hogy nem halt bele. Aztán meg az, hogy csak részlegesen bénult le és fel tudott gyógyulni belőle. Mondjuk ez is a családjának és az ő akaraterejének köszönhető. Ijesztő volt látni azt, ahogy leesik a gerendáról és a teste összecsuklik, majd pedig elveszti az eszméletét. Ő mégis visszaállt edzeni és tovább küzdeni az Olimpiáért. Bárki bármit mond rá, ő egy igazi harcos.
-Halálosan komolyan-bólintok meg nem szakítva a szemkontaktust.-Várj, nem igaz, hazudtam-gondolkozom el.-Nem csak én leszek ott a versenyeiden, hanem Leoék is. Ebben is biztos vagyok.
-Dilis-nevet fel, s ezzel megolvasztja a szívem.
Sokkal jobb így látni.
-Nem, komolyan mondom. Tuti, hogy ők is ott lesznek és ezerrel fognak szurkolni. Szerintem az egész csarnok tőlünk fog zengni.
-De várj-kezdi el az állát simogatni, mintha gondolkozna-, ha én minden meccseden felveszem a mezed, ami éppen nem rajtad van, akkor te is felveszel egy dresszt? Valami szép pinket és kéket, sok flitterrel és strasszkővel, hogy kiemeljék a szemed színét. Kérlek, azt látnom kell-biggyeszti le az alsó ajkát, s kiskutya szemekkel rám pillant, amivel kicsal belőlem egy kacajt, s szemforgatást.
-És még én vagyok a dilis-ingatom meg a fejem, majd lopok tőle egy kis csókot.-Örülök, hogy megint mosolyogsz. De ezt elmondhattad volna deszkázásnál is, amikor kérdeztem, hogy baj van-e.
-Jó, ne haragudj, csak nem akartam elrontani a hangulatot-kezdi cirógatni a tarkómat.
-Most sem rontottad el-rázom meg a fejem halvány mosollyal.-Kiadtad azt, ami benned van, de most megint mosolygunk-fekszem rá és elkezdem puszilgatni a mellkasát.
-Peter-nevet fel, amikor puszi helyett egy szájpukit adok a nyakához.-Ne csináld, hagyd abba-tol el finoman nevetve.-Le kéne zuhanyoznunk. Vagy terveztél még valamit?
-Nem, de legközelebb szólj, hogy hanyagoljam a rózsaszirmokat-veszek ki még egyet a hajából.-Mindenhova rám tapadt.
-Szerintem szép volt, de akkor menjünk fürdeni, aztán csinálok valami vacsit, mert kezdek éhes lenni. Szerinted a fiúk hallottak minket?
-Nos...vastagok a falak, de olyan hangosak voltunk, hogy szerintem biztos-kuncogok.-Szóval hallgatni fogjuk a beszólásaikat.
-Remek-sóhajt fel, s az arca elpirul.
-Csinálhatunk mást is, hogy ne kelljen lemennünk hozzájuk-vigyorodom el, s jobban hozzásimulok, mire Cassie szemei elkerekednek.
-Máris? Peter, hogy a viharban regenerálódsz ilyen gyorsan pasi létedre?
-Nem azt mondtad, hogy egy orgazmus sosem elég neked? Örülj neki-kacsintok, erre Cassie a kezét az arcomba nyomva eltol magától.
-Mondtam már, hogy ne kacsintgass-kerekedik fölém.-És hűtsd le magad. Csinálok fürdőt, aztán összedobok valami kaját-lop szűzies csókot tőlem, majd leszáll rólam és elindul kifelé.
-Most itt hagysz?-Szólok utána fájdalmasan felnyögve.
-A fürdő nem csinálja meg saját magát-szól vissza a válla fölött rám pillantva, aztán a csípőjét ringatva eltűnik a fürdőszobában, miközben én a kerek fenekére szegezem a tekintetem.
Azt hiszem valami ilyesmi egy tökéletes nap.