Cassie:
-Ezekszerint nem pipáljuk ki az 'egésznap az ágyban maradni' pontot?-Játszom Peter hajával mosolyogva, miután Mel visszament Danielhez, valószínűleg a nappaliba.
-Nem, ma nem-rázza meg a fejét, de így is mosolyog.-De majd bepótoljuk-ad puszit a homlokomra.
-Ajánlom is-simogatom az arcát, majd az ajtó felé pillantok.-Viszont akkor tényleg szedjük össze magunkat és menjünk le, ha megígértük.
-Előbb adj még egy puszit-könyököl le, hogy közelebb legyen hozzám, én pedig boldogan teszek eleget a kérésének.
Miután Peter lemászik felőlem, nagy nehezen kikecmergek az ágyból, majd összefogom a hajam egy kócos kontyba, míg Peter visszaveszi a nadrágját, aztán csak áll és néz rám.
-Visszaadjam a pólód?-Nézek a szemébe, hátha azért néz, de megrázza a fejét és újra elmosolyodik.
-Csak azt nézem, hogy mennyire gyönyörű vagy.
-A hajam kócos, a póló majdnem a térdemig ér és a szemeim még karikásak az alvástól-lépek a tükör elé és alaposabban végignézek magamon.-De a pólót imádom, hogy ekkora rám. Ezt a felsődet amúgyis szeretem.
-Mondanám, hogy itt hagyom, de mivel nincs nálam más, ezért majd akkor adom neked, amikor te alszol nálunk-ölel át hátulról és az állát a vállamra helyezi.-És egyébként rosszul látod, mert így is gyönyörű vagy.
-Jaj, nem kell ideadnod, nem azért mondtam, hogy lenyúljam-reagálok inkább az előbbi mondandójára, mert az utóbbitól égni kezd az arcom, s csak reménykedem, hogy ezt nem veszi észre.
-Nem lenyúlod, hanem én szeretném odaadni neked-ad puszit a nyakamra, amitől az egész testem libabőrös lesz.-Dan és Mel nem fognak kiakadni, ha lemegyek felső nélkül?-Néz a szemembe a tükörből, mire elmosolyodom.
-Ha tudnád, hogy hányszor láttam Danielt itthon félmeztelenül, amikor itt aludt-rázom meg a fejem.-De, ha valami csoda folytán zavarná őket, akkor majd én melléd állok, ne aggódj-adok puszit neki, majd a szekrényhez megyek, hogy elővegyek magamnak egy vastag zoknit.
-Szóval Daniel félmeztelenül szokott itt rohangálni, hah? És szoktad is nézni?
-Nem panaszkodom a látványért-vonok vállat, ugyanis az arcikfejezéséből látom, hogy zavarja.-Persze, ez a látvány jobban izgat-mérem végig szemérmetlenül és még én is meglepődöm, hogy Peter közelében ezek a dolgok mennyire természetesen jönnek.
Pár hete még hallani sem akartam róla, most meg itt áll póló nélkül a szobámban és én minden szorongás nélkül adok neki puszit, vagy csókolom meg, mintha csak ezer éve ismerném. Na nem mintha zavarna ez az egész helyzet. Kifejezetten élvezem. Azt hiszem, ha megkérdezné tőlem, hogy lennék-e a barátnője, boldogan mondanék igent neki, hiába tűnik gyorsnak a dolog.
-Igen?-Vonja fel a szemöldökét és önelégült mosollyal közelebb lépeget.-Tetszik, amit látsz?
Az alsó ajkamba harapva újra végigmérem a felső testét.
Naná, hogy tetszik!
A karjain az erek a tetoválása alatt is kitüremkednek az izmain futkosva; a mellkasa erős; az oldalán a rekeszektől bizseregni kezd a nyelvem, hogy megkóstoljam; a kockái alatt pedig olyan v vonal húzódik be a nadrágjába, amiért az ujjaim kezdenek vágyakozni. Ez a pasi hihetetlen, hogy mennyire jól néz ki. A puszta látványától bizseregni kezdek és elöntenek azok a gondolatok, amiket eddig sosem mertem hangosan kimondani. Ez van, mióta Peterrel bensőségesebb lett a kapcsolatom és úgy néz ki, hogy ez nem is fog elmúlni. Az, amit Jeremy közelében érzek, elévül a Peter közelében lévőhöz.
-Határozottan-bólogatok elfojtva a mosolyomat.
-Jobban, mint Daniel látványa?-Lép elém és a szekrénynek szorít, ügyelve, hogy ne okozzon fájdalmat.
-Jobban-bólintok újra, az alsó ajkamba harapva.
Képtelen vagyok bírni magammal. Az egyik ujjam a nadrágkorcába akasztom és még közelebb húzom magamhoz, majd megérintem az alhasát. Tény, hogy elég hideg a kezem és az is belejátszhat abba, hogy kirázza a hideg, de a vágy, ami a szemében gyull és a nyelés, amit produkál, annak semmi köze ehhez. Komolyan ennyire vonzódik hozzám. Az ujjaimat végighúzom a v vonalán, majd a hasára vezetem a kezem, s neki a szívverése azonnal gyorsulni kezd, ami őszintén, elég jó önbizalom növelő.
Azonban, amikor tovább simítanék a kezemmel, elkapja azt és mélyen a szemembe néz.
-Ha folytatod, hülyeséget fogok csinálni és azt nem akarom-rázza meg a fejét, majd a szájához vezeti a kezem és puszikat lehel az ujjbegyeimre.-Még nem akarok-mosolyodik el, s mélyen a szemembe néz.-Kedden eljössz velem egy randira?
-Nem mész temetőbe aznap?
-Miért mennék temetőbe?-Vonja össze a szemöldökét értetlenül és rá kell jönnöm, hogy ő sem tudja, hogy milyen nap van holnap és kedden.
-Hosszúhétvége van-magyarázom, ahogy Mel tette nekem tegnap.-Holnap Halloween és elvileg nálatok lesz egy buli. Leo vett neked jelmezt, én is csak Mel miatt tudom. Kedden meg halottak napja, ezért kérdezem, hogy mész-e temetőbe.
-Nekem más szokásom van halottak napján. Temetőbe anya szokott menni a kicsikkel és elmeséli nekik a történeteket az elhunyt szeretteinkről. Te mész?
Összeszorítom a számat és megrázom a fejem. Mi is másképp intézzük ezt.
-Halottak napján anya és apa szokott menni, mi pedig a bátyámmal otthon szoktunk meggyújtani egy-egy gyertyát a szeretteinkért és az év más-más szakaszába megyünk, hogy valaki mindig legyen ott úgy három havonta.
-Akkor a kedd gondolom kilőve-simít az arcomra finoman, de a másik kezével még fogja az enyémet.
-Hova tudnál vinni aznap? Hiszen akkor minden zárva van-ráncolom ezúttal én a szemöldökömet értetlenül, s képtelen vagyok megszakítani a szemkontaktust.
-Ez azt jelenti, hogy nem mondasz nemet?
-Kíváncsi természet vagyok-kezd égni az arcom a tekintetétől.
Nem tudom, hogy hogyan tud pont Peter O'Donell, akinek annyi dolga volt már nővel úgy nézni, mintha én lennék a legszebb a Földön.
-Hidd el, hogy tetszeni fog a dolog. Bízz bennem. Érted jövök kettőre majd, rendben?
-Mennyire kell kiöltöznöm?
-Én ingben leszek, de nem esküvői szinten-mosolyodik el újra, aminek megint csak nem tudok ellenállni.
-Rendben, akkor én is így készülök-bólintok, majd puszit csenek tőle és az ajtóra pillanatok.-Mostmár viszont tényleg ideje lemenni, mert azt fogjuk hallgatni, hogy mennyire megvárattuk őket.
-Nos, akkor menjünk, nehogy a friss jegyesek kiakadjanak-nevet fel, nekem pedig ettől a hangtól forróság kezdi simogatni a belsőmet.
Annyira fura belegondolni, hogy Mel és Daniel jegyesek. Már egy ideje így van, de még mindig nem fogtam fel a dolgot. Az én legjobb barátnőm férjhez fog menni, ráadásul a legjobb fiú barátomhoz. Eszméletlenül örülök nekik.
Belebújok a vastag zoknimba, amit a szekrényem tetejére tettem, amikor Peter közeledni kezdett, majd megfogom a felém nyújtott kezét és lebaktatok vele a nappaliba, ahol úgy tűnik, hogy a jegyeseknek fel sem tűnt, hogy meddig voltunk el. Melody és Daniel ugyanis egymáshoz bújva, kuncogva csókolóznak és szerintem a világról is elfeledkeznek eközben.
-Talán zavarjuk őket-suttogja Peter a fülembe, s egy pillanatra én is elgondolkozom ezen.
Imádom őket, de semmi kedvem nincs végignézni, ahogy letépik egymásról a ruhát.
-Visszamenjünk inkább a szobámba?-Nézek Peterre, aki a koszos tányérokat és bögréket egyensúlyozza a tálcán a szabad kezében.-Elmosogatok, te menj fel addig-veszem el tőle azokat, de éppen, amikor elindulna felfelé, Mel elnéz Dan válla fölött.
-Gyertek csak-szól Peter után, de én azért még kimegyek elmosni a mosogatni valókat.
Mikor visszaérek, Peter már a kanapén ül, egy takaróval a kezében és megint azzal a tekintetével néz rám.
-Kislány, imádom, hogy vastag zokni van rajtad a pizsamádhoz-nevet fel Daniel, amint leülök, mire megforgatom a szemem.
-Tudod, hogy a kezem és a lábam mindig fázik, úgyhogy fogd be-nyújtom ki rá a nyelvem, miközben Peter finoman magához húz és betakar.
-Add a kezed, meg a lábad-suttogja a fülembe hozzám bújva, én pedig boldogan teszek eleget a kérésének.
-Ne is mond-borzong meg Daniel-, egyszer értél hozzám a hideg kezeiddel és azt hittem, hogy megfagynak az ereim.
-Azért az túlzás-száll be Melody is a vitába-, de az tény, hogy Peter egy hős, ha vállalja a feladatot, hogy felmelegíti a kezed és a lábad.
-Eláruljátok, hogy mit nézünk, vagy még órákig elemezzük a kissé gyenge vérkeringésem?-Forgatom meg a szemem, mivel érzem, hogy az arcom megint pirulni kezd, de Peter egy kicsit sem segít ezen.
-Semmi baj Csillagom, szerintem ez aranyos-nevet fel, majd puszit nyom az arcomra, amitől csak még vörösebb leszek, ahogy Mel jelentőségteljesen rám néz.
A két barátom mellettem, úgy vigyorognak, mint a vadalmák és én ettől teljesen zavarba jövök. Peter az első fiú, akit így közel tudtam engedni magamhoz és ezt ők is nagyon jól tudják. Az, hogy itt ül velem a kanapén, az ő pólóját viselem, puszilgat és én hozzábújok, az egy teljesen új kép, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élvezem.
-Mind összefogtatok ellenem-csúszom lejebb a kanapén drámaian, amivel csak azt érem el, hogy Mel belém csíp.
-Hagyd már, nem vagy ez a típus-kacsint rám, miután egy kis sikkantást hallatva visszahelyezkedtem az eredeti pozíciómba.-Mit nézzünk Csillagom, inkább azt mondd meg-vigyorog, én pedig összeszűkült szemekkel nézek rá, s kiöltöm a nyelvem.
Igazából valamennyire megérdemlem. Amikor Mel elkezdett járni Daniellel, vagyis, amikor alakulni kezdett köztük a dolog, én mindennel szívattam, amivel csak lehetett. Ő évek óta vár arra, hogy ezt visszaadhassa nekem.
-Nézzünk mesét-adom fel a rá való hatást, mivel tudom, hogy semmi értelme.
-Már megint?-Nyög fel fájdalmasan Dan, mire Peter felkapja a fejét.
-Ennyire gyakori?-Húzza fel a szemöldökét, Daniel pedig komoly tekintettel ránéz.
-Ez a két lány imádja a meséket és a vasárnapi filmezések általában abból szoktak állni.
-Ne szenvedj Drágám, te is szoktad szeretni őket-ad puszit neki Mel, majd elkezdi bepötyögni a címet.
-Ez velem jár-nézek Peterre.-Szóval gondold meg, hogy áll-e a kedd.
-Semmiért sem cserélném el-rázza meg a fejét mosolyogva, s szorosabban ölel magához, miközben Mel elindítja a Lilo és Stitch-et.

Peter:
A mese végével egyikünk sem mozdul. Olyan tipikus vasárnapi hangulat van, amikor az embernek semmi kedve nincs megmozdulni sem. Na nem mintha bánnám, ugyanis nagyon tetszik ez a helyzet. Cassie hozzám bújva, a kezemet fogva, a lábait a combomon átvetve pihen és nézi, ahogy a stáblista futkos a képernyőn. Én pedig kihasználva ezt a helyzetet játszom a hajával. Napokig el tudnék így ülni vele, vagy feküdni.
-Akartok ma korrepetálást tartani?-Néz ránk Melody, miután már a stáblista is lement.-Vagy nézhetünk még valamit? Esetleg játszhatnánk is valamilyen társast.
-Hát, Mr. O'Donell remekül elcsalta az eheti korrepetálást-pillant rám Cassie, de képtelen vagyok magamra venni a cukkolását, mert ahogy Mr. O'Donellnek szólít, a mocskos gondolatok belopják magukat a fejembe.-Azt beszéltük, hogy ma legalább ezt az egyet megtartjuk-folytatja a barátnőjére nézve-, de tegnap nem tudom, hogy mikor aludtam el és képtelen lennék most a filozófiáról magyarázni-rázza meg a fejét, s megdörzsöli az arcát.
-Akkor benne vagytok?-Karolja át Daniel Melt, majd úgy fonja össze az ujjaikat.
-Nekem tetszik az ötlet-bólintok a fiúra nézve.
-Azt mindjárt gondoltam-jegyzi meg Cassie, mire megbököm ő pedig ugrik egyet.-Ezt ne csináld-fogja le a kezeim, majd visszanéz a barátaira.-Nézzünk még egy filmet, aztán játszhatunk valamit, de a ruha rajtunk marad a játék közben-mutogat Daniel és köztem Cass, én pedig nem bírok nem elmosolyodni ezen.
Határozottan tetszene egy játék, ahol egyre kevesebb ruha van Cassie-n. Mondjuk egy vetkőzős póker kifejezetten tetszik. Majd, ha már együtt leszünk és megtapasztaltam, hogy Cassie milyen, mire van szüksége és mennyire bevállalós kapcsolat téren, akkor be is dobom az ötletet. Persze csak idővel. Most a randira akarok koncentrálni és arra, hogy minden tökéletesen menjen kettőnk között.
-Úgy lesz, nyugi. Olyat majd később játszunk-vigyorodik el Daniel, Cassie pedig megforgatja a szemét.
-Alexet nem kéne áthívni amúgy?-Veszi el a rágcsás tálat az asztalról Cassie.
-Alex szerintem mással van most elfoglalva, de írok neki egy SMS-t.
-Okés, akkor ezt megbeszéltük-csap a combjára Mel, majd elveszi a tálat Cassie-től.-Te rendelj pizzát, én csinálok addig popcornt-osztja ki az instrukciókat Mel, majd fogja magát és kiszalad a konyhába.
-Akkor felrohanok a telómért-pattan fel Cassie is, de a térdei megrogynak és a száját egy szisszenés hagyja el.
Azonnal mozdulok, Daniellel egyetemben, de én előbb elkapom és a karjaimba zárom, majd finoman visszaültetem a kanapéra.
-Megvagy?-Fürkészem az arcát, ami pillanatok alatt sápadt el.
A szemeit összeszorítja, az állkapcsa megfeszül és az izmai is összeugranak. Percekig tartja a kezét a derekán, valószínűleg addig, amíg a fájdalom el nem múlik, de minimum nem enyhül. Aztán lassan felnyitja a szemhéját és maga elé szegezi a tekintetét.
-Persze, minden oké-nyögi ki, de a hangja megremeg.-Csak a hátam, de nincs baj.
-Biztos? Felmegyek én a tele...
-Nem kell-szakít félbe megrázva a fejét, majd lassan kiegyenesedik és feláll.-Felmegyek én és megrendelem a pizzát. Minden rendben van, csak egy kicsit rakoncátlankodik a hátam-ropogtatja ki azt,-amitől engem kiráz a hideg-, aztán meg sem várva a válaszunkat, felmegy az emeletre.
Az én ízületeim is szoktak ropogni, ez elkerülhetetlen a profi sport mellett, de mások csontjait utálom hallgatni, ahogy roppan. Hát még, ha az illető az a lány, aki annyira fontos nekem, mint még soha, senki. Tudom, hogy Cassie nem szereti gyengének mutatni magát, vagy, hogy utál esetlennek tűnni és mások terhére lenni, de az igazán nem nagy dolog, hogy nekem kell felmennem a telefonért. Hiszen láttam, hogy mennyire fájt neki. Azt pedig nem akarom, hogy fájdalmai legyenek.
-Még sosem láttad tőle ezt?-Néz rám Daniel, miután elszakítja a szemét a lépcsőről, ahol Cass eltűnt az imént.
-De, a torna korrepetálásokon többször is, de sosem hagyta, hogy segítsek neki és általában csak nem tettem eleget a kérésének.
-Akkor mégis hagyta, hogy segíts neki?-Húzza fel a szemöldökét, amitől egy kicsit enyhül az aggodalmam és halovány mosoly szökik az ajkaimra.
-Nem, de nem érdekelt. Felkaptam és leültettem, mielőtt összeesett volna a teremben. Mennyire sűrűn vannak ilyen fájdalmai?-Váltok vissza komolyra, s ettől az aggodalom is visszatér.
-Mielőtt megjön neki és amikor megvan neki, akkor mindig rosszabb a dolog. De befolyásolja a durvább időjárás változás, vagy csak egy rossz pózban alvás is.
-Megint belenyilalt a hátába a fájdalom?-Jön vissza Melody a popcornnal és a szemében neki is megjelenik az az aggodalom, amit magamban érzek.
-Igen és előadta, hogy minden rendben, mint mindig-húzza el a száját Dan elkeseredetten és megingatja a fejét.
-Ha tényleg komolyan gondolod ezt vele, akkor ehhez hozzá kell szoknod-néz a szemembe Mel szomorúan.-Mindig azt mondja, hogy jól van, de szerintem kilencven százalékban csak azért mondja, hogy ne sajnáljuk. Anno a sérülés nagyon megviselte-süti le a szemeit és beharapja az alsó ajkát.
-Tudom-nyelek hatalmasat, ugyanis már a gondolattól is fájdalom ébred a mellkasomban, ahogy elképzelem Cassie-t olyan állapotban.-Mesélte, hogy szinte mindenkit ellökött magától és majdnem öngyilkos lett.
-Komolyan mesélte?-Kapják fel mind a ketten a fejüket és a szemeik egyszerre kerekednek el.
-Igen, miért? Nem kellett volna?
-Ember, azt még nekem is csak azután mondta el, hogy egy jó fél éve barátok voltunk-pislog nagyokat Daniel, s őszintén meglep, hogy így látom.
Dan alapvetően egy nagyon határozott, magabiztos és higgadt ember. Persze vannak kivételek. Ha valaki Melody-t, vagy Cassie-t bántaná, akkor biztos, hogy nem hagyná szó nélkül és bár nem erőszakos, abban az esetben lehet, hogy egy-két pofon is elcsattanna. Ha jól hallottam, akkor engem is helyben akart hagyni, amiért eltűntem Cassie mellől. Persze megértem. Úgy szereti őt, mintha a kishúga lenne és, ha valaki megríkatja az én tesóimat, akkor azt én sem hagyom szó nélkül. Egyszer bementem a suliba beszélni az egyik tanárral, mert megríkatta a húgomat. Igazából csak azért nem ütöttem le azt a szemétládát, mert tudtam, hogy csak rosszabbul jár a húgom is és én is.
Viszont a kinézete ellenére, a mellkasomban hihetetlen forróság robban szét, ahogy felfogom a szavait. Dan Cassie legjobb fiú barátja. Ha neki sem mondta ezt el, csak annyi idő után, akkor az azt jelenti, hogy Cassie tényleg nem csak nekem fontos, hanem én is neki.
-Peter, tudom, hogy ma már mondtuk és elhiszem, hogy komolyan gondolod, mert láttam, hogy hogy néztek egymásra, meg, hogy hogyan ültetek itt film közben, de kérlek, ne...
-Nem fogom összetörni-rázom a fejem a lány szemébe nézve.-Tudom, hogy azt hiszitek, hogy csak a szex érdekel, de nem így van. Én is vágyom arra, hogy legyen egy lány, akit a barátnőmnek hívhatok és megcsókolhatok. Akit elvihetek randizni és magamhoz ölelhetem a nehéz napokon. Valakit, akivel lelkileg kötődhetünk egymáshoz. És azt akarom, hogy ez a lány Cassie legyen. Eddig nem voltam kapcsolatban, mert nem volt olyan lány, akivel azt éreztem volna, hogy lehet több. Egyikőjüket sem érdekelte Peter, csak a hokis, aki népszerű. Cassie az első lány, akivel vannak mély beszélgetéseink, aki érdeklődik, hogy milyen állapotban vagyok és, aki tényleg aggódik értem. Épp eleget veszítettem már az életemben, Cassie-t nem akarom felírni a listára.
Melody szóra nyitja a száját, de Cassie lépései dübörögni kezdenek a lépcsőn, ezzel beléfojtva a szót. Már nincs fájdalom az arcán. Sokkal jobbnak tűnik a kedve, pont, mint a fájdalom előtt és a szemeiben sem látom a kín jeleit.
-Jól van, megrendeltem a pizzát. Fiúk, nektek rendeltem két húsosat, Mel magunknak egy sonkás-kukoricás-gombásat. Kettőnknek az bőven elég, ha magunkból indulunk ki. Egy óra múlva itt is van.
-Csak egyet esztek ketten?-Húzom fel a szemöldököm meglepetten.
-Az evés nekem mindig nagy küzdés-ül le mellém Cassie és megint megfogja a kezem, én pedig összefonom az ujjainkat.-A sérülés után a depresszió hatása volt az, hogy nem voltam éhes. Hányingerem volt, ha a kajára gondoltam és ezért nem is ettem. Lefogytam azóta küzdök, hogy visszahízzak-húzza el a száját és a szobára csend telepedik, nekem pedig fájni kezd a szívem tájékán.
Nem akarom így látni.
-Hány kiló vagy most?-Nyúlok az álla alá és magamra irányítom a tekintetét a szabad kezemmel.
-Negyvenöt. Ennyi vagyok, mióta lefogytam. Néha fel tudok menni negyvenhétre, de aztán mindig lefogyok. Már nem sok reményt fűzök a hízáshoz, csak szeretném szinten tartani ezt a súlyom-nyel nagyot, majd egy szomorú mosolyt erőltet magára.-Szóval szokj hozzá Peter, mert randira viszel egy lányt, akinek olykor befuccsol a háta, aki küzd a súlyával, hidegek a végtagjai és, aki imádja a meséket.
-Elhiszed, hogy ezekkel együtt akarlak?-Cirógatom az arcát, nem törődve azzal, hogy nem csak mi vagyunk a szobában, mire a mosolya már nem szomorúan dobogtatja meg a szívem.
Végre megint őszintén mosolyog.
-Ilyenkor eszméletlen édes vagy-csókol meg, engem is meglepve, hogy a barátai előtt ezt teszi.
De nem tudok sokáig foglalkozni azzal, hogy Mel és Dan is döbbenten mosolyogva néznek, mert Cassie ajkai teljesen elfeledtetik velem a világot. Azt hiszem nem kérdés, hogy a koraiság ellenére, már Cassie az én világom.

Sziasztok!
Kikerült a One Direction fanfictionöm is wattpadre, amit Dallamok fogságában címen találtok meg, valamint egy újabb könyvsorozatom első kötetének az első fejezetét is kitettem. Az Elcseszett Szeretők is remélem, hogy annyira fognak tetszeni, mint a többi írásom. Az első kötetet Döntsd El! címmel találjátok meg.
Várlak titeket szeretettel mind a kettőben.❤