Cassie:
Amikor kilépek a fürdőből, Peter olyan tekintettel néz rám, mintha én lennék az egyetlen lány az egész világon és ettől égni kezd az arcom.
-Mehetsz, ha szeretnél-intek a szoba felé, hogy leplezzem a zavarom, de a mosoly, ami kiül az arcára, azt mutatja, hogy nem jön össze.
-Előbb gyere ide-nyújtja felém a kezeit, én pedig lassan eleget teszek a kérésének.-Vedd át a pólómat-suttogja, miközben összefonva az ujjainkat, közelebb húz magához.-Itt hagyom neked, vedd át, amíg lezuhanyzom. Nagyon szeretem látni rajtad.
-Hiszen mégcsak egyszer volt rajtam a parton-mosolyodom el összevont szemöldökkel, s elkezdem simogatni a még mindig meztelen vállát.
Annyira, de annyira véggigcsókolgatnám.
Meg akarom ízlelni a bőrét, különösen a tetoválásainál.
Fogalmam sincs, hogy mit tett velem Peter, de úgy fél órával ezelőtt képes lettem volna bármire vele. Elvesztettem a fejem és nem érdekelt, hogy mi lesz. Egy pillanatra olyan voltam, mint az az ember, akiről a nagyszüleim mindig beszéltek. A lány, aki nem fél a spontán dolgoktól, hanem bátran vág bele az újba és minden napot az utolsójaként éli meg. Nem is tudom, hogy hogy lehet, hogy nem gondolkoztam. Ha Peter nem áll meg, akkor tuti, hogy másnap úgy keltem volna fel, hogy elkezdem magamat hibáztatni, amiért ilyen hülye voltam. Viszont Peter gondolkozott és olyat mondott, amitől a testemet forróság öntötte el.
Egy részem fél ettől az egésztől, mivel semmi tapasztalata nincs ilyen téren és nagyon jól tudja, hogy ennek az lesz a vége, hogy beleszeretek a fiúba, aki szerint én vagyok, akire eddig várt. Viszont a másik tojik az egészre, mert már most annyira jól érzi magát Peterrel, hogy meg akarja tapasztalni, hogy egészen pontosan hova vezet ez.
Peter O'Donell, akit nem akartam elvállalni. Az, aki minden lányról letépi a bugyit, majd lelép, belopta magát a szívembe és olyan dolgot ébresztett bennem, amit még senki sem. A pár héttel ezelőtti énem egy hatalmas taslit keverne le ezért, de a mostani csak reméli, hogy ez az este sosem ér majd véget.
-De akkor nagyon jó volt látni benne-cirógatja a combom, amitől nekem borzongások rázzák meg a porcikáim.
Nincs semmi nyomulás a mozdulatában, és nem is simít intim területre. Tényleg nem arra megy, hogy megdöntsön, de a testem így is nagyon jól reagál rá.
-Rendben-hagyja el a számat egy kacaj a szavaitól.-Zuhanyozz le, addig én átveszem a felsőd-simítom meg az arcát.
-Adhatok egy puszit?
-Most ezt komolyan megkérdezted?-Húzom fel a szemöldököm, s az ajkaim mosolyra görbülnek.-Egész este, amíg eljátszottuk, hogy együtt vagyunk, egyszer sem kérdezted meg.
-De ez most más helyzet-biccenti oldalra a fejét és megsimítja az arcom.
-Akkor-hajolok le hozzá az alsó ajkamba harapva-megadom az engedélyt.
-Reméltem, hogy ezt a választ kapom majd-simít a tarkómra, majd magához húz és egy puszit lehel az ajkaimra.
-Ha valaki megkérdezi, hogy mi van köztünk, mit mondunk majd?-Nézek a szemébe, de nem hajolok el, mert a testem szinte könyörög, hogy rendes csókot kapjak.
Újra meg akarom ízlelni az ajkait. Érezni azt a forróságot, amit akkor, amikor először csókolt meg.
-Azt, hogy a barátnőm vagy-villantja meg ezer wattos mosolyát.
-Dehát még nem vagyok-térdelek az ágyra a két lába közé, ügyelve, hogy ne olyan helyre tegyem a lábam, ahol fájhat neki.
-A hangsúly a mégen van-vágja rá azonnal.-Különben is, olyat senki sem mond, hogy ő az alakulóm.
-Dehogynem-nevetek fel, de igazából valamiért nagyon tetszik, hogy Peter barátnőjeként vagyok emlegetve.
-Nem-rázza meg a fejét komolyan, de a szemében csillogó huncut fényt nem tudja elrejteni.-Ráadásul nem akarom, hogy a pasik rajtad lógjanak a bulikon és, hogy a focisták olyan tekintettel nézzenek, amilyennel néznek, ahányszor csak felbukkansz a közelükben.
-De még nem kérdezted meg, hogy leszek-e a barátnőd-mosolyodom el, miközben tovább cukkolom.
-Nem, még tényleg nem és tudod miért nem?-Húzza fel a szemöldökét, mire megrázom a fejem.-Azért, mert úgy háromnegyed órával ezelőtt majdnem elvesztettük a fejünket és ezért ki kellett fejtenem, hogy nem nem kívánlak, csak jól akarom csinálni, pedig ezt sokkal szebb pilanatban terveztem. És azt is sokkal romantikusabb helyzetben képzelem el, ahogy megkérdezem, hogy leszel-e a barátnőm, ha eljön az ideje. Mert ugyan én tényleg komolyan gondolom, lehet, hogy te rájössz, hogy egy balfasz vagyok romantikából és nem kérsz belőlem.
Komolyan leesik az állam. Sok mindenre számítottam, hogy majd elvicceli, vagy tereli a témát, ahelyett, hogy válaszolna, de arra, hogy ennyire édesen reagál, arra a legkevésbé sem.
-Ne szídd magad-fogom be a száját, amint magamhoz térek a döbbenetből.-Már most irtó édes volt, amit mondtál. Nem vagy balfasz, nálam mindenképp tapasztaltabb vagy-biccentem oldalra a fejem.
-A tapasztaltabb nem jelenti azt, hogy nem balfaszabb-próbál beszélni, de én csak jobban rászorítom a kezem a szájára.
Nem akarom, hogy rosszakat mondjon magára.
-Ezt nem akarom hallani. Most mondtad, hogy romantikusabban akarod megkérdezni, hogy leszek-e a barátnőd, ha eljön az ideje és védelmezel más srácok tekintete elől is, nemhogy a közeledésüktől.
Peter ajkai felfelé görbülnek a tenyerem alatt, majd megfogja a csuklóm és miután puszit lehelt mind a két kezemre, elemeli maga elől és mélyen a szemembe néz.
-Nem mondom, hogy mindig tökéletes leszek, de el akarlak kényeztetni, mint egy hercegnőt-simít ki egy tincset az arcomból.
-Senki sem tökéletes-fogom meg a kezét, s reménykedem, hogy nem látja, hogy az arcom mennyire piros.-De majd együtt megtanuljuk ezeket, hogy hogy kell.
-Szeretném, ha teljesen őszinte lennél majd velem, rendben? Minden téren? Ha sok vagyok, vagy, ha megbántanálak, ami a lehető legtávolabb áll tőlem. Ha oda jutunk, mint ahogy most majdnem oda jutottunk, akkor szeretném, ha az ágyban is. Sok lánnyal volt dolgom, de nem mindenki egyforma. Te tudod, hogy neked mi a jó és nem siettetek majd semmit. Nem akarom, hogy nyomást érezz magadon. Rád bármeddig várok.
-Méghogy nem vagy romantikus-hajolok az ajkaira, majd megcsókolom, miközben a testemet olyan forróság önti el, mint még soha.
Azonnal viszonozza a csókom, de most nincs közben semmilyen plusz szándék. Annak ellenére, hogy most bátrabb vagyok, sokkal finomabb ez az egész. Olyasmi, amilyet az ember tényleg első csóknak képzel el.
-Mi lesz Marcus-szal?-Kérdezem, miután elhajolok, de a homlokom az övének támasztom.-Ha megtudja, akkor szétrúgja a segged, nem?
-Majd beszélek vele, normálisan. Elmondom neki is, hogy ezt komolyan gondolom és, hogy én lennék az utolsó ember, aki össze akarná törni a szíved. Vállalom a kockázatot, hogy kiherél-nevet fel, s ettől az édes hangtól, engem kiráz a hideg.
-Ezután a zűrös hét után, elmondod, hogy a másodedző mért utál annyira téged?-Játszom a hajával mélyen a szemébe nézve.
-Emlékszel Sarah-ra?
-A lány műkörmökkel és féltékenységgel?-Húzom fel a szemöldököm, mire bólint.-Őt elég nehéz elfelejteni-fintorodom el, kicsalva belőle egy nevetést.
-Nos igen, finoman szólva is nyomot hagy az emberben a viselkedésével-kezdi a mondandója közben a combom cirógatni újra, finoman.-Hát tudod Sarah vezetékneve Conelly és a másodedzőm pedig David Conelly, szóval...
-Ne-sápadok el egy pillanat alatt.-Sarah a lánya?
-Bizony, a lánya és mivel Sarah nem tartozik azok közé a lányok közé, akikért annyira tepernék, vagy akitől bármit is akarnék, így apuci pici lánya beárult. Conelly edző már bőven azelőtt elkapott egyszer, hogy az edzőnk lett. Valószínűleg gőze sincs arról, hogy a lánya minden nap más csávóval kefél. Csak azt tudja, hogy odavan értem, de én kikosarazom őt minden alkalommal. Sarah meg nyílván úgy adta be, hogy mekkora szemét vagyok, így Conelly-nek megvan az indok, amiért szívathat, nekem pedig semmi jogom nincs visszaszólni, mivel ő az edzőm.
-Beszélek Marcus-szal, hogy keressen mást-vágom rá, de megrázza a fejét.
-Ez az én harcom. Majd én megoldom Csillagom, te emiatt ne aggódj-ad puszit a számra.-Csak vedd át a pólóm, az épp elég segítség-mosolyodik el, s a kezembe adja a ruhadarabot, majd elindul a fürdőbe.
Még beleszagolok a felsőbe, mielőtt eleget tennék a kérésének és hagyom, hogy az beleivódjon a pólusaimba. Sosem hittem volna, hogy Peter ennyire édes is tud lenni. Azt tudtam, hogy van egy gyöngédebb oldala, de hogy tényleg ilyen romantikus és érzéki is tud lenni, őszintén meglepett.
De nagyon tetszik.
El tudnék képzelni több estét is így, vele.
Leveszem a pizsama felsőm, majd belebújok az övébe és az ablakhoz sétálok, hogy megnézzem, hogy mennyire tombol még a vihar. Ahogy egy újabb villám csap be, az ajkaim bizseregni kezdenek. Még mindig érzem azt a csókot, ami lent történt és nem is akarom, hogy a bőröm elfelejtse. A pillanat hevessége ellenére, nem is tudtam volna elképzelni szebb első csókot.
-Tényleg jó látni rajtad-hallom meg a hangját, amikor kilép a fürdőből.
-Még egyszer beleférnék-fordulok felé, s végignézek magamon.
-Így tökéletes-lép elém a fejét rázva, majd a derekamat átkarolva újabb csókot lop tőlem.
-Tudod-suttogom az arcát simogatva-, egyáltalán nem vagyok most álmos.
-Akkor gyere ide-ül le a kipárnázott ablakpárkányra, majd megfogja a kezem és az ölébe húz.-Vagy hozzak egy takarót is?
-Nem, ez így tökéletes, ha te nem fázol-bújok hozzá, s kiélvezem, ahogy a teste melege bekebelezi az enyémet, hogy felforrósítsa.
-Nekem is jó-fonja körém a karjait, s a fejem búbját puszilgatva kezdi el nézni a kint tomboló vihart, én pedig a szívverését hallgatva teszem ugyanezt, amíg az álom el nem ér.

Peter:
Reggel a világ egyik legszebb látványára ébredek, amikor oldalra pillantok és meglátom a még mélyen alvó Cassie-t, ahogy hozzám bújva, nyakig betakarózva szuszog. Az ajkaim hatalmas mosolyra görbülnek, miközben megfogom az aprócska kezét, ami a mellkasomon pihen.
Mikor leállítottam tegnap este, nagyon féltem, hogy megbántom vele, de szerencsére nem vette magára. Reméltem is, mivel tényleg nem arról volt szó, hogy nem kívántam, hanem jól akarom csinálni ezt az egészet. Fel akarom építeni a kapcsolatunkat és boldoggá tenni őt. Az ajkaimat el is hagyja egy halk kacaj, ahogy belegondolok, hogy nem is olyan régen még egy ágyra sem volt hajlandó ülni velem, tegnap pedig megcsókolt, amikor kettőnkről volt szó. Életem egyik legjobb estéje volt. Mikor Cassie elaludt a karjaimban és én az ágyba cipeltem, azt kívántam, hogy bár minden este így telne. És most, ahogy itt fekszem és nézem a legszebb lányt, akit életemben láttam, azt kívánom, hogy minden reggel így induljon nekem.
Percekig fekszem és nézem őt, amíg egy kicsit kipislogom az álmot a szememből, majd óvatosan, ügyelve, hogy őt ne keltsem fel, kimászom mellőle. A takarót jobban ráhúzom, hogy a tegnap esti vihar miatti lehűlt levegőtől ne fázzon meg, puszit lehelek a homlokára, majd lemegyek a konyhába, hogy csináljak kávét és valami reggelit magunknak. Mivel még sosem jártam a konyhájukban, így eléggé lassan haladok, de Cassie nem úgy tűnik, mint aki nagyon fel szeretne kelni, így nem aggódom, hogy esetleg nem végzem időben. Nagy nehezen feltalálom magam az idegen környezetben, úgyhogy nem sokkal később már épp a palacsintákat csinálom, amikor kinyílik az ajtó és halk kuncogást hallok az előtérből.
-Halkan, még Cassie lehet, hogy alszik-hallom meg Melody nevetgélő suttogását, s nem nehéz kikövetkeztetni, hogy Danielhez beszél.
-Ez nem kávé illat?-Érkezik a kérdés a fiútól, nekem pedig eszembe jut, hogy ők egyáltalán nem jutottak az eszembe, amikor a reggelit csináltam.
-Szerinted fent van már? A vasárnap az egyetlen nap, amikor egész sokáig alszik-magyarázza Mel, majd a lépéseik közeledését hallom, s éppen akkor, amikor megfordulok, hogy rátegyem a palacsintákat és a kávékat a tálcára, Melody belép a konyhába és lemerevedik.
A tekintete végigsiklik rajtam, ami azért annyira nem lep meg, miután félmeztelenül állok abban a konyhában, amibe elvileg be se mehetnék.
Elég félreérthető helyzet.
Ezt bizonyítja az is, hogy, amikor Daniel a barátnője mellé ér, ő is megmerevedik az ajtóban.
-Peter?-Nyögi ki nagy nehezen a fiú és mind a kettőjük alsó ajka kicsit elválik a felsőtől.
-Jó reggelt skacok-mosolyodom el, miközben elrendezem a tálcán lévő bögréket és tányérokat, hogy véletlenül se ejtsem el őket majd úton felfelé.-Nem tudtam, hogy mikor jöttök, így nem csináltam nektek kávét, ne haragudjatok.
-Peter-ismélti a nevemet a lány, s hatalmasakat pislog.
-Személyesen-válik szélesebbé a vigyorom.
-Ugye te és Cassie, nem...?
-Hogy lefeküdtünk-e?-Húzom fel a szemöldököm Daniel kérdését hallva.-Neem, csak odaadtam neki a felsőm, hogy aludjon abban, mert szeretem rajta látni-vonok vállat, mintha, ez megmagyarázna mindent a tegnap történtekből.
-Szóval itt aludtál, Cassie-vel-emészti a szavakat Melody, aztán oldalra biccenti a fejét.-Mi volt tegnap az az összemelegedés a buliban?
-Nem akartam, hogy Jeremy úgy méregesse, innen indult az egész. Szerintem Daniel jobban el tudja mondani, hogy a focisták miket beszélnek Cassie-ről, én pedig nem akartam, hogy bármelyik perverz rámásszon-indulok felfelé, de Dan a vállamra teszi a kezét, ezzel megállásra késztetve.
-Bírlak Peter, de ha csak azért csinálod ezt az egészet, mert a farkaddal gondolkozol és meg akarod dönteni Cassie-t, akkor...
-Nem arról szól, hogy Cassie egy legyen a lányok közül-nézek mélyen a szemébe a fejemet rázva.-Cass fontos nekem és nagyon tetszik. Talán eddig a farkammal gondolkoztam, de most jól akarom csinálni. Komolyan gondolom vele a dolgot, tényleg.
-Akkor nem fogod összetörni a szívét?-Száll be a beszélgetésbe Melody komolyan, én pedig átvezetem a tekintetem rá.
-Ha tőlem függ, Cassie a világ legboldogabb lánya lesz Mel. Tudom, hogy őrülten hangzik és magam sem értem, hogy hogy de azt hiszem, hogy szeretem. De nem akarom elsietni, tudod? Jól akarom felépíteni ezt a kapcsolatot és nem elsietni-ismétlem magam sokadjára.
-Szereted?-Mosolyodik el kislányosan és a szeme megcsillan.
-Hülyeség, mi?-Jövök zavarba és rám nem jellemző módon, az arcom égni kezd.-Hiszen elvileg csak barátok voltunk, sőt az elején szóba se akart velem állni.
-Nem hülyeség-szólal meg meglepetésemre Dan.-Cassie remek lány. Mintha a kishúgom lenne. Tudom, hogy az elején mennyire nem akarta ezt, de mióta pipáljátok a kis listáját, azóta, mintha kicserélték volna. A szeme csillog, az ajkai mindig mosolyra állnak és folyamatosan mesél, hogy mennyire jól érzi magát veled. Hogy őszinte legyek, szerintem ő is beléd esett, de ezt még ne emlegesd neki. Tudod, hogy milyen, szóval nagyon remélem, hogy nem cseszed el.
-Én is remélem-nyelek nagyot, majd bólintok, jelezve, hogy felfogtam a szavait.-Felviszem neki a reggelit-teszem hozzá, s igyekszem nem mutatni azt az örömöt, ami elönt attól, hogy Cassie ennyit mesél rólam és ilyen hatást érek el nála.
-Peter-szól utánam Melody, amire azonnal visszafordulok.-A te szemed is csillog, nem csak az övé-mosolyodik el kedvesen, amitől nekem is kikívánkozik az a vigyor, miközben elindulok felfelé.
Amikor visszaérek Cass szobájába, ő még mindig alszik. Nem akarom felkelteni, de azt sem szeretném, hogy hidegen kelljen megennie a banános palacsintát és meginnia a kávét. Azonban nyer a látvány élvezése, így leteszem a tálcát az éjjeliszekrényre, majd visszamászom mellé és magamhoz ölelem. Egy pillanatra megijedek és csak remélem, hogy nem én ébresztem fel, amikor percekkel később ébredezni kezd. Az arcát a mellkasomba fúrja, amitől engem kiráz a hideg, ahogy az ajkai a bőrömhöz érnek.
-Jó reggelt-suttogom a haját simogatva.
-Jó reggelt-néz fel rám bágyadt mosollyal.-Egy pillanatra megijedtem, hogy csak álom volt a tegnap este.
-Én is hasonló gondolatokkal keltem-simítom ki az arcába lógó tincseket onnan.-Jól aludtál?
-Mint a bunda-bólint mosolyogva, majd feljebb kúszik és csen egy csókot tőlem.-Te hogy aludtál?
-Szerintem még sosem aludtam ilyen jól és csináltam magunknak reggelit-pillantok a tálca felé, s amint ő is meglátja, a szeme megcsillan.
-Ágyba reggelit kapok?-Harap az alsó ajkába, nekem pedig nagyot kell nyelnem.
Én is harapnám azt az ajkat.
-Pontosan-ülök feljebb, legyőzve a vágyat, hogy olyat tegyek, amivel elcseszhetem ezt, majd az ölembe veszem a tálcát.
Cassie is felül és hozzám bújva elemeli a bögréjét.
-Palacsintát sütöttél?
-Aha, banánosat, azért nem kentem rá semmit. A tesóim imádják ezt, ezért gondoltam, hogy talán neked is ízlene.
-Ebben biztos vagyok-ad puszit az államra, majd elvesz egyet és enni kezdi.-Nagyon finom, komolyan. Meg tudnám szokni reggeli gyanánt-nyammog, pont, mint a tesóim, amikor ilyet készítek nekik.
-Majd észben tartom-adok puszit a homlokára kuncogva, s én is nekikezdek egynek.
Csendben fogyasztjuk el a kávénkat és a palacsintákat, de ez nem az a kínos csend, amit annyiszor éltem már át lányokkal. Ez sokkal jobb. Kellemes és meleg. Körbeölel és megnyugtat és ezzel forróságot éleszt a mellkasomban. Anya mindig mesélt erről a csendről régen. Azt mondta, hogy ha ilyet tapasztalok, akkor azt becsüljem meg, mert az már komolyan jelent valamit. Azt is hozzátette olyankor, hogy azt mondják, hogy akivel ilyet tapasztal az ember, az lesz az igazi. Nem tudom, hogy Cassie-vel ez most mennyire normális egyelőre. Talán tényleg hülye vagyok és nem kéne még szerelemről beszélnem, de az ellen, amit érzek, nem tehetek. És ebben az esetben nem is akarok tenni.
-Azt tudod, hogy tegnap akaratunkon kívül is kipipáltunk két pontot a listán?-Pillant rám, miután elfogyasztottunk mindent és a tálcát a kisszekrényre tettem.
-Igen, tudom és, hamár ennyire jól haladunk, akkooor-veszem ki a nadrágom zsebéből a listát.
-Peter, vasárnap van-biccenti oldalra a fejét, de elmosolyodik.-Korrepetálást kéne tartanunk.
-Ne aggódj, az is belefér, de van egy olyan pont a bakancslistádon, hogy egésznap ágyban maradni. Csináljuk meg azt is-nézek rá, s reménykedem, hogy belemegy.
-Egész héten lógtál a korrepről, most ez az egy nap még belefér?-Húzza fel a szemöldökét mosolyogva.
-Feltéve, hogy a tanárom nem harapja le a fejem emiatt.
-De izé vagy-vág fejbe egy párnával.-Nem vagyok hárpia, tudod, hogy nem az volt a bajom.
-Te most komolyan megütöttél?-Pislogok nagyokat felvont szemöldökkel, mire huncut fény csillan a szemében.
-Talán-harap az alsó ajkába.
-Oh, akkor ez háború Csillagom-kapok fel még egy párnát és finoman megütöm vele a feje búbját.
-Hé!-Söpri ki az arcába hullot hajat onnan.-Jól van, akkor játszunk így-áll fel a párnával a kezében, s összefogja a haját.-Most véged van O'Donell.
-Állok elébe-nevetek fel, mire Cassie azonnal ütni kezd azokkal, én pedig csak nevetve próbálom hárítani egy darabig.
Cassie teljesen belelendül, s ugrálva próbál legyőzni, de egy idő után megelégelem. Elkapom a csuklóját, majd lefordítom az ágyra és fölékerekedem, finoman az ágyhoz szegezve a kezeit. A lélegzete elakad és a szíve azonnal hevesen kezd verni, akárcsak az enyém. Komolyan mondom, hogy azonnal forrni kezd a vérem.
-Befejezted?-Nézek mélyen a szemébe levegőt kapkodva.
-Mi van, ha nem?-Búgja, s ettől a hangtól végigfut a borzongás a gerincem mentén.
-Akkor kénytelenek leszünk így maradni egésznap-biccentem oldalra a fejem, s a tekintetem a szája és a szemei közt kezd cikázni.
-Nem mondom, hogy nem tetszene a helyzet-nyel nagyot.
Ha most megcsókolom, akkor biztosan elveszítem a fejem és elrontom a tervem, miszerint nem sietem el.
Szerencsére-vagy nem-kinyílik az ajtó, én pedig legördülök Cassie-ről, mielőtt megvádolnának, hogy kamuztam lent.
-Bocsi, nem akarok zavarni, csak Dan és én megnézünk egy filmet és meg akartuk kérdezni, hogy csatlakoztok-e.
Cassie a legjobb barátnőjére néz, aztán rám. Látom rajta, hogy kattognak a fogaskerekek a fejében, hogy velem maradjon az ágyban, vagy a barátaival nézzünk filmet. Nekem mind a kettő tetszik, amíg vele lehetek és magamhoz ölelhetem. Az alsó ajkát kezdi harapdálni, nekem pedig nincs szívem azt látni, hogy egy ilyen apróság miatt elkezd stresszelni.
-Mindjárt megyünk filmezni, csak kicsit rendbe szedjük magunkat-válaszolok helyette, majd egy puszit lehelek a halántékára, amitől elmosolyodik.
Hála az égnek.