Cassie:
Már fél órája késik.
Újra írok neki, de nem várok választ, mert az előző két üzenetre sem válaszolt és az elmúlt napokban nem értem semmit az üzenetekkel. Egész héten hanyagolt és kihagyta a korrepeket, pont most, amikor úgy volt, hogy bemutatom a családomnak. Persze Leslie-re volt ideje mostanság, kifejezetten sok.
Megértem.
Meglett az ötöse a gyűrűből, már nincs szüksége rám. Megint teljes értékű hokis. Nem kell félnie a kispadtól. Ő a csapatkapitány. Újra a csúcson van. Hülye voltam, hogy azt hittem bármit jelent neki a barátságunk. Végülis csak anatómiát tanultunk volna együtt, fontosabb bejutni más lányok bugyijába.
Ugyanúgy kihasznált, mint eddig a legtöbb ember. Én is az a lány lettem, aki csak átmenetileg volt jó neki, amíg kellett neki valami.
-Felültettek Hercegnő?-Damon hangjára kiráz a hideg, s még hártlisabb leszek.
-Nem ültetett fel-fordulok felé a mellkasom előtt összefont karral.-Csak késik.
Fogalmam sincs, hogy miért védem Petert, amikor tényleg felültetett a héten már sokadjára és ettől a sírás kerülget, de mégis megteszem. Talán túl sok időt töltöttem vele az elmúlt hetekben és túlságosan fontos lett számomra, ezért fáj most ez ennyire. És ezért védem annak ellenére, hogy egész héten seggfej volt velem.
A legrosszabb az egészben, hogy én sírtam miatta. Nem is keveset. Alig beszéltünk hétfő óta és amikor igen, akkor is csak pár szóval illetett, amik...nos elég flegma stílusban érkeztek. Próbáltam vele türelmes lenni, mert tudom, hogy az új edző miatt nagyon stresszes és előre szólt az ilyenek miatt, hogy ne haragudjak, de Leslie-vel, meg a srácokkal érdekes módon normálisan tudott beszélgetni, meg időt tölteni. Talán nem kéne meglepődnöm, elvégre a srácok is népszerűek és Leslie is. Az egyetem egyik művész palántája és a bulik által megtudtam, hogy a Campus egyik meghatározó személyisége.
A baj csak az ebben a szituban, hogy mivel annyit sírtam, Mel jött a megmentésemre, valamint Dan és Alex. És, ha Daniel engem sírni lát, akkor annak komoly következményei lesznek. Melody-val úgy kellett lebeszélnünk arról, hogy elkapja Peter grabancát. Alex nem a verekős típus és valószínűleg nem is lenne sok esélye Peter ellen, aki erősebb nála és egy tíz centivel magasabb is, de annál jobban tudja használni a szavakat. Volt, hogy elvette a telefonom és egy kilométer hosszúságú szöveget írt a nevemben Peternek, amiben elküldi melegebb éghajlatra, csaképp megakadályoztam abban, hogy el is küldje.
-A héten ötödjére csinálja ezt veled-lép elém, s keserűen elhúzza a száját.-Ő nem tudja, hogy egy hercegnőt nem illik megváratni?
-Damon, ezerszer elmondtam, hogy ne hívj hercegnőnek-sóhajtok, de ahogy a szemébe nézek, halvány mosoly szökik az ajkaimra.
-Én pedig ezerszer elmondtam, hogy ez nem fog változni-biccenti oldalra a fejét, s az ő ajkaira is mosoly görbül.
Mivel Peter nem igazán volt hajlandó rendesen megjelenni a héten a korrepetálásokon, ezért volt időm megismerni Damont és azt kell mondanom, hogy pozitívan csalódtam. A srác egyáltalán nem olyan, mint amilyennek először tűnt. Nagyon rendes és megértő, bár kissé gyerekes a cukkolásaival, de néha erre van szükségem, hogy jobb kedvem legyen. Mint például most. Elvégre Peterrel is folyton piszkáljuk egymást.
Vagyis piszkáltuk, amíg szóbaállt velem.
-Ha most arra vársz, hogy Peter megjelenik-e, vagy sem, akkor menj nyugodtan. Én sem várok sokáig már-húzom el a számat elkeseredetten és a torkomban hatalmas gombóc nő a fájdalomtól, amit ez a helyzet okoz.
-Nem akarlak itt hagyni-simítja meg az arcom.-Látom, hogy bánt a dolog.
-Csak csalódtam-vonom meg a vállam lesütve a szemeim.-Azt hittem, hogy tényleg barátok vagyunk. De menj tényleg. Szerintem még edzem egy kicsit. Ilyenkor amúgyis azt csinálnám, csak aztán megígértem Peternek, hogy korrepetálom, dehát javultak a jegyei. Az anatómia és a filozófia beadandója is jó lett most, úgy néz ki ennyi volt.
-Cass...
-Kérlek Damon-szakítom félbe és bekönnyezem.-Szeretnék egy kicsit egyedül lenni. Vagy hazamenni.
Damon hatalmasat sóhajt, de aztán megadja magát, ahogy rájön, hogy tényleg erre van most szükségem.
-Majd beszélünk-ölel meg, aztán kisétál a teremből, én pedig megtörlöm a szemeimet.
Ismét megnézem az időt.
Fél nyolc.
Anya mindig azt mondja, hogy pasira nem várunk, mert olyanok, mint a busz: mindig jön másik.
Hát nem is fogok tovább várni.
Ez a fél óra is sok volt.
Peter O'Donell a legrosszabb fiú barát a világon. Márha komolyan mondta a barátos dolgot. Nem is értem minek mentem bele ebbe. Gyerekes vagyok, hogy elfogadtam az egyezséget. Mindezt az ő ötöséért és elvileg az én listám kipipálásáért, amihez ő ragaszkodott. Ez nem én vagyok. Már nem. Az a lány, aki azt írta, meghalt, amikor megsérültem. Nem is értem, hogy mit képzeltem, vagy hittem. Soha életemben nem álltam le az olyan fiúkkal, akik ennyire spontánok. Ráadásul Peter folyton elbizonytalanított. Azt pedig nagyon nem szeretem. Mégis beadtam a derekam. Én is megadtam Peternek, amit akart. Olyan lettem, mint a többi lány, akit Peter csak egy éjszakára használ. Amennyire büszke voltam arra, hogy képes voltam nemet mondani, most annyira vagyok elkeseredve, hogy végül ő nyert.
Keserű íz jelenik meg a számban, ha eszembe jut, ahogy Leslie-vel dumált és a mellkasom hasogatni kezd.
Nagyon nem tetszik ez az érzés.
Sírni tudnék ettől.
Az egész helyzettől sírni tudnék.
Nem tudom, hogy pontosan miért. Mert csak a javítás miatt talált meg? Mert most mutattam volna be a családomnak? Mert azt mondta, hogy barátok vagyunk, aztán ez lett? Vagy azért, mert le lettem cserélve Leslie-re?
Bármelyik is a megoldás, abban biztos vagyok, hogy nem akarom ezt érezni.
Akár ad magáról életjelet, akár nem, én elmegyek abba a buliba holnap és jól fogom érezni magam. Vele, vagy nélküle, az nem érdekel. Jeremy is ott lesz, szóval maximum vele és a barátaival lógok majd.
Sóhajtva összeszedem a cuccaimat, majd elindulok ki a tornateremből. Mégsem menne most az edzés folytatása. Már a parkolón át haladok a motoromig, amikor futólépéseket hallok.
-Cassie, várj!-Rohan oda hozzám Peter.
A légzése szapora, a haja a homlokára tapad az izzadtságtól, az arca kipirosodott a futástól és az izmai be vannak durranva.
-Nahát, emlékszel a nevemre?-Lépdelek tovább ingerülten és megszorítom a táskám pántját.
-Cassie, nem direkt késtem. Nem tehetek róla, ne haragudj.
-Mindjárt gondoltam, hogy nem tehetsz róla. Valahogy te nem tehetsz soha arról, ha hibázol. Ahogy arról sem, hogy csesztél az üzenetekre válaszolni. Biztos el voltál foglalva Leslie-vel és rám nem volt már időd.
-Lemerült a telóm-lépdel mellettem, így gyorsítok a lépteimen, de a fele akkora termetemmel könnyen tudja tartani a tempót.
-Hát persze-forgatom meg szemeim, s kiszakad belőlem egy keserű kacaj.-Örültem az egyezségnek O'Donell, de kiszállok. Jó szórakozást továbbra nélkülem. Én nem csinálom így ezt tovább. Úgy tűnt, hogy Leslie tökéletes a helyemre, úgyhogy...
-Állj már meg-kapja el a karom és maga felé fordít, ezzel félbeszakítva engem.-Féltékeny vagy Leslie-re?-Kezdi az arcom fürkészni.
-Nem-vágom rá epésen.-Kicsit sem. Csak tisztán látom a dolgokat. Újra a csúcson vagy és nincs már időd a szürke kisegérre. Felfogtam. Te megkaptad amit akartál-vonom meg a  vállam, de belül nagyon fáj a dolog.
Nem sok embert engedek magamhoz közel. Őt mégis, erre ugyanúgy hátbaszúrt, mint eddig szinte mindenki, s ezt a könnyek is tudják, akik megint csípni kezdik a szemem.
-Most ezt hogy érted?-Húzza fel szemöldökét.
-Meglett az ötösöd és javítottál a filozófia jegyeden, meg az anatómián is. Nem kell többet a fősuli senkijének a magánéletével foglalkozni. Egy gonddal kevesebb. Az egész a jegyedről szólt-ülök fel a motoromra, kirántva a karom a kezéből.
-Te komolyan azt hiszed, hogy teher voltál? Hogy teher vagy?-Lép mellém és a hangja megremeg.
-Ne játszd a szentet Peter. Ez az egész rólad szólt. Nem tetszett, hogy én nemet mondtam neked, nem úgy, mint a többi lány. Kösz a leckét O'Donell, felfogtam a dolgokat-rúgom be a motort, miután felvettem a sisakot.
-Már rég nem a jegyemről szól. Vagy arról, hogy nemet mondtál-kiabálja túl a motor hangját, mire a fájdalom a mellkasomba nyilal, ami arra késztet, hogy leállítsam a járművem.-Az új edző megszívatott. Folyamatosan szívat-kezdi a magyarázkodást és a szemében mély fájdalom csillan.-Cassie, én imádok veled lenni. Te vagy a...-elharapja a mondatot és kijavítja magát, mielőtt kimondaná.-Eszméletlen lány vagy. És igen, mostanában lemondtam a tanulásokat és erről elkéstem, meg seggfej voltam, de nem azért, mert nem akartam veled lenni. A barom másodedző miatt. Folyamatosan bent tart pluszba és utána még nekem kell rendet rakni a kondiban, meg a szertárban. Siettem amennyire csak tudtam, de így értem ide-néz a szemembe őszintén.-Kérlek. Esküszöm, hogy siettem és nem szándékosan hanyagoltalak. Leslie nehéz időszakon megy keresztül és én vagyok, aki megérti, mert tudom, hogy milyen az. Cassie, még annyi pont van a listádon, fejezzük be együtt és hagyd, hogy megismerjem a családod, ahogy azt terveztük. Annyira várom már. Kérlek-remeg meg a hangja és a szemébe könnyek szöknek.
Hatalmasat sóhajtok.
Elveszek a szemeiben, amitől a szívem gyorsulni kezd és utálom, hogy ezt váltja ki belőlem, mégis valahogy imádom.
Őszintének tűnik. Sőt, egyszerűen tudom, hogy az.
Hiszen a sírás kerülgeti. Képtelen vagyok így haragudni rá.
Ugyan nem veszem le a sisakom, de válaszolok neki kicsit másképp:
-Holnap, miután hazaértünk majd a meccsről, gyere értem nyolcra, megyünk Greg bulijába.
Ő megkönnyebbülten elmosolyodik, majd tisztelgő mozdulatot tesz.
-Igenis asszonyom.
Felnevetek végre őszintén, majd odanyújtom neki a kezem:
-Öröm Önnel egyezkedni O'Donell.
Ő megrázza a kezem, majd mosolyogva azt mondja:
-Nyolckor Csillagom.
Aztán ott hagyom.
Azért az érdekelne, hogy eredetileg mit akart mondani, aminek az lett a vége, hogy eszméletlen vagyok...

Peter:
Sík ideg vagyok.
Amikor hétfőn a gyűrű előtt álltam, azt hittem akkor izgulok úgy igazán, de tévedtem.
Ez a félelem sokkal rosszabb és intenzívebb.
Talán nem is csak félelem.
Vagy harmadjára öltözöm át és huszadjára borulok ki.
Még egy lány sem akart bemutatni a szüleinek. Vagyis csak egy a gimiben, de ez már nem a gimnázium. Tudom, hogy Cassie nem a barátnőm, mégis rettegek attól, hogy a családja vajon mit fog hozzám szólni. A héten egy seggfej voltam vele és annyira szeretném bebizonyítani neki, hogy tényleg nem a jegyeim miatt vagyok vele. Mert nem.
Ez sokkal többről szól.
Vele lógok, mert vele akarok.
-Ez egy újabb pont a listán, vagy csak átcsaptál mazochistába?-Dől az ajtónak vigyorogva Zed, mögötte pedig ugyanolyan mosollyal megjelennek a többiek is.
-Nagyon vicces-forgatom meg a szemem.-Egyik sem.
-Cassie be fog mutatni a szüleinek. Ez nem hétköznapi, szóval akkor mi van? Összejöttetek? Kennedy tudja?-Fonja keresztbe a karjait Tobias a mellkasa előtt.
-Nem jöttünk össze és fogalmam sincs, hogy az edző tudja-e.
-Akkor mért mutat be a szüleinek? Felcsináltad?
-Kurva vicces Zed-mutatok be neki.-Nem csináltam fel. Cassie szeretne bemutatni a szüleinek, én pedig szívesen megismerném a családját.
-De ugye minden rendben van?-Vonja össze a szemöldökét Leo.
-Persze-vágom rá, de aztán összepréselem az ajkaim.-Egy faszkalap voltam a héten vele. Totál elhanyagoltam, pedig már vasárnap megbeszéltük ezt az egészet, meg egy lista pontot is le akartam tudni vele, de nem így alakult.
-Tényleg eléggé elhanyagoltad, pedig elég sokat segített neked-helyesel Leo.
-Ezzel nem segítesz-sóhajtok a hajamba túrva.-De igazad van. És neki is.
-Nem csak két hete vagytok összezárva? Máris a szülőknek mutat be, pedig nem is vagytok együtt?-Húzza fel a szemöldökét Zed.-Biztos nem csináltad fel?
-Egy ujjal sem nyúltam úgy hozzá-küldök felé gyilkos pillantást.-Egyszeűen csak Cassie fontos nekem. Anya is meg akarja ismerni egyébként őt. És lehet, hogy gyors ez, de csak barátok vagyunk, szóval nincs nyomás.
-Akkor mért stresszelsz ennyire?-Vigyorodik újra el Tobias.-Bejön neked? Kennedy meg fog ölni téged.
-Mondom, hogy csak barátok vagyunk-forgatom meg a szemem, bár Leslie nem csak azért lógott velem, hogy segítsek neki, hanem, mert ő is segített nekem.
Valóban elbizonytalanodtam abban, amit érzek.
Az tagadhatatlan, hogy Cassie testileg nagyon vonz. De azt is kár lenne eltussolni, hogy zavart, amikor Jeremy-vel randizott. Vagyis szerinte nem randi volt, de Jeremy nem így gondolta. A focisták eddig is olyan teóriákat gyártottak róla, amik nekem kicsit sem tetszettek, hiába bírom amúgy a srácokat. Lehet, hogy velem van a baj. Régen én is beszálltam a lányok elemzésébe és a róluk szóló beszélgetésekbe, de Cassie-ébe nem akarok belemenni.
Ő sokkal jobbat érdemel annál.
-Akkor mért stresszelsz?-Ismétli Tobias kérdését Zed.
-Mert Cassie a családjának fog bemutatni. Cassie, nem egy random csaj, akit összeszedtem egy bulin-fakadok ki, de rögtön meg is bánom, ahogy meglátom, hogy mind a hárman még szélesebb mosolyt varázsolnak magukra.-Na jó, ha nem fogtok segíteni, akkor hagyjátok el a szobám környékét, mert rohadtul nincs hangulatom most ehhez-csuknám rájuk az ajtót, de Leo megállítja azt.
-Segítünk, csak mondd, hogy miben-néz a szemembe komolyan.
-Mit kell viselni egy első találkozáson a szülőkkel?
-Hova mentek?-Lép be a szobámba Leo, arrébb tolva engem.
-A bátyja meccsére-borulok az ágyamra kétségbeesetten.
Már tudom, hogy Cassie mit érzett, amikor kisebb pánikrohamot kapott, amiért nem tudta, hogy mit vegyen fel a bulira.
Soha nem csináltam ügyet az öltözködésből. Vélemények szerint jó ízlésem van és ki is szoktam ezt használni, de most teljesen kivagyok.
-Mért nem adod önmagad?-Vonja meg a vállát Zed.-Valószínűleg Cassie sem nagyestélyiben fog megjelenni. Ráadásul egy hoki stadionban hideg van. Vegyél egy normális gatyát és egy pulcsit.
-De ne a Brighton hokisat-figyelmeztet Tobias.
-Igaza van-helyesel Leo.-Ha jó benyomást akarsz kelteni, márpedig a reakciód szerint igen, akkor ne a hokis pulcsidba menj, mert azt lehet, hogy felvágásnak veszik.
-Nahát-vigyorodom el.-Nem is tudtam, hogy stylistokkal és terapeutákkal élek együtt-nézek végig rajtuk, amire három középsőujj a válaszuk.
-Maradj így szerintem-biccent felém a legjobb barátom, miután megnézte, hogy mi van rajtam.
Szóra nyitom a szám, de az ébresztőm jelezni kezd, hogy el kell indulnom.
-Biztos, hogy jó ez?-Nézek végig a fekete nadrágomon és a kék pólómra húzott piros pulcsimon.
-Tökéletes-vágja rá Tobias, mire hálásan biccentek és összekapkodom a cuccaimat.
-Kösz srácok. Este találkozunk.
-Ügyesen szőke herceg-szól utánam Zed, de egy újabb bemutatásnál többet nem reagálok neki.
Fél órával később a fülemben lüktető szívvel parkolok le Cassie-ék háza előtt.
Mielőtt az ajtóhoz mennék, még veszek egy mély levegőt, hogy kicsit lehiggadjak, aztán kiszállok a kocsiból és remegő kézzel kopogok.
Szedd már össze magad O'Donell!-Szól rám a belső hangom.
Igaza van. Össze kell szednem magam, mert csak lejáratom magam, ha ennyire rástresszelek a dologra. Zed kérdése volt jó.
Önmagamat kell adnom.
-Szia-nyit ajtót mosolyogva Cassie, majd megölel.
-Szia-szorítom magamhoz és magamba szippantom az illatát.
Nagyon hiányzott a héten.
-Jól nézel ki-mér végig, miután elváltunk egymástól.
-Ha tudnád, hogy hányszor öltöztem át-sóhajtok nagyot, mire a szemei elkerekednek, aztán elmosolyodik.
-Már tudod, hogy mit éreztem a múltkor, amikor egy kis idegösszeomlást kaptam a buli előtt-néz rám jelentősségteljes pillantással, amivel mosolyt csal az ajkaimra.
-Igazad van, sajnálom. Oh, mielőtt elfelejtem-veszem elő a csokit a zsebemből.-Ezt neked vettem, amiért olyan hülye voltam a héten. A kedvenced.
-Örömhormon-alakul szélesebbé és letörölhetetlenné a mosolya.-Köszönöm-ad puszit, aztán vet még egy pillantást a csokira.-Beviszem, aztán mehetünk, jó?
-Okés-biccentek mosolyogva, majd nézem, ahogy bemegy.
Vagyis szemérmetlenül méregetem.
Pedig nincs rajta semmi olyan extra. Vagyis a bőrgatya nagyon jól áll neki és szinte belebizsereg a tenyerem, hogy rácsapjak a fenekére, de azon kívül csak egy nagyobb pulcsi fedi. Egy tipikus belebújós, amin Shawn Mendes arca díszeleg. Mégis ezzel a szereléssel is eléri, hogy a kis barátom a nadrágomban ébredezni kezdjen.
Kikészít ez a lány.
-Oké, szóval ne parázz, okés?-Fordul felém a stadion előtt, mielőtt kiszállunk a kocsiból.-Sokat meséltem rólad és ugyan apa félt a pasiktól, de örülnek, ha közel engedek valakit magamhoz. Nem lesz gond, jó?
-Sima lesz. Engem nem lehet nem szeretni-mosolyodom el, de belül messze nem vagyok ilyen laza.
A szívem mindjárt kiüti a bordáimat, a tenyerem izzad, a kezem remeg és a torkomban hatalmas gombóc van.
-Ez a beszéd-ad puszit mosolyogva, aztán a kilincsért nyúl.
Miután Cassie kiszáll, én még veszek egy mély levegőt, hogy legalább minimálisan lenyugtassam magam.
-Szedd össze magad Peter-túrok a hajamba sóhajtva, s nem sokkal később kiszállok és Cassie-t átkarolva indulok amerre mondja.
Amikor végül a családjához érünk, a gombóc még nagyobb lesz a torkomban.
Cassie kibújik a karom alól, majd odarohan a szüleihez és a nyakukba ugrik. A mellkasomban hatalmas forróság bomba robban, ahogy nézem az örömet az arcán és a családtagjaién. Nekem sosem örült annyira az apám, mint most Mr. White Cassie-nek.
-Sziasztok-ad puszit Cass sorban mind a két szülőjének, aztán a húgának is.-Annyira hiányoztatok.
-Te is nekünk-simogatja meg az arcát az anyukája, aztán rám néz.-Te biztosan Peter vagy. Cassie rengeteget mesélt rólad.
-Nekem is Önökről. Nagyon örülök Mr. és Mrs. White-rázok kezet az anyukájával, majd az apukájával.-Te pedig biztos Annie vagy-nézek a húgára.
A lány Cassie kiköpött mása. Csak magasabb, mint a nővére.
Cassie mesélte, hogy Annie már túlnőtte őt és, hogy nagyon sokat cukkolta is ezért. Én ezen mindig elmosolyodtam, ahányszor csak hallgattam.
Gyönyörű mind a két lány.
Mondjuk nem csoda, hiszen remek géneket örököltek.
Viszont azt nem tudnám megmondani, hogy a szüleik közül melyikükre hasonlítanak igazán. Annyira vegyesek. Az anyukájuk arckaraktere, de az apukájuk szeme. A testfelépítésük egyértelműen az anyukájuk és a hajuk is az, de a mimikájuk már nem feltétlen. Mr. White és Mrs. White is megtalálható bennük elég nagy százalékban.
-Szólíts csak Carolnak-mosolyog rám az anyukája, én pedig zavarba jövök ettől.
-Nem biztos, hogy menni fog-vakarom meg a tarkóm, mire Annie a szüleire néz és így szól:
-Én kedvelem.
-Azt mindjárt gondoltam-nevet fel Cassie és megveregeti a vállam.
Innentől viszont a hangulat olyan, mintha már ezer éve ismernének engem és ettől a feszültség bennem is szép lassan elkezd oldódni.
Mondjuk ez tart egészen a második harmad feléig, amikor is Cassie bátyja gólt lő és Cassie annyira boldogan ugrik fel, mint talán még soha. Nekem hatalmas mosoly ül ki az arcomra, ahogy nézem a boldogan ugráló lányt, de akkor az apukája rám néz és a szavai megelepetésként érnek:
-Mióta vagy szerelmes a lányomba?
Egy pillanatra az oxigén is kifut a tüdőmből és eltelik pár másodperc, amíg összeszedem magam.
-Csak barátok vagyunk, Uram-nézek a szemeibe, ahonnan Cassie szeme színe néz vissza rám.
-Cassie is ezt mondta-pillant a lányára és halványan elmosolyodik.-De még senki miatt nem mosolygott annyit, mint miattad. És egy férfi sem néz úgy egy lányra, aki csak barátja, ahogy te nézel a lányomra.
A zavarom egyre jobban nő, miközben újra Cassie-re nézek egy pillanatra.
Pontosan emiatt is kerültem a héten.
Rá kell jönnöm, hogy hova vezet ez a dolog köztünk.
-Jó srácnak tűnsz Peter, de nem akarom, hogy összetörd a szívét, szóval kérlek, hogy ne játsz vele.
-Ez eszemben sincs Uram. Sosem játszadoznék vele. Cassie nem azt érdemli. Épp eleget szenvedett már az évek alatt.
-Ha azokat elmondta, akkor különleges vagy neki-fürkészi az arcom komoly tekintettel, s azt érzem, hogy a lelkembe lát, amitől feszengni kezdek.
Mr. White egyértelműen jó ember. Nagyon. Ugyanakkor a családjáért bármit megtenne, amiért csak még jobban becsülöm és tisztelem. Azonban félek belegondolni, hogy mit tenne velem, ha komolyan megbántanám Cass-t.
-Tudja, az van, hogy ő is az nekem-figyelem ismét a lányt és az ajkaimra mosoly szökik, amikor rám néz.-Nagyon különleges.