*1 nap elteltével*

-Gyerünk már elfogsz késni a járatról! - kiáltott fel az én kis szeretett hugocskám, miközben én ráncigáltam le a bőröndöt és mjadnem orrabuktam a lépcsőben, a sietségben.
-Oké, Sky-ordibáltam le és már azon voltam, hogy ledobom az ablakon a bőröndöt, de apa a megmentésemre sietett
- Végre! - sóhajtottam fel amikor elvette tőlem a gardróbomat,komolyan olyan sok ruhát viszek hogy megtelhetne vele egy kibaszott gardrób
-Apu az ujjaival dobolt már a kormányt idegességére, amikor beültem az Audiba és már róttuk ezerrel az utat
Odaértünk. Jó időben. Gyorsan kipattantam a fekete kocsiból és úgy gondoltam az egy perc búcsúzkodás belefér.
Bementem a reptérre ahol egyből megláttam Kim alacsony termetét
-Na gyerünk! - szegény, már nagyon izgult hogy milyen lesz
Felszálltunk a repülőre, de sajnos nem együtt ültünk. Én csak bámultam ki a fejemből hogy mit csinálhatnék.... Persze,  hoztam magammal a rajz cuccaimat a kézi poggyászomba. Ügyes vagy legközelebb hozd is magaddal mert az biztos hogy a csomagjaim közt az tuti.
-Hallod Bobo! - hallottam meg ritkán használt becenevemet amint engem szólít
-Igen?-pillantottam fel a bambulásból Kimre, amint nekem nyújtotta az életemet.... Mármint. A. Rajzcuccomat, ja hogy nála volt. Na nembaj az a lényeg hogy itt van
Megköszöntem, majd elvettem.
Meghallottam a stewardess aminr ezt mondja:
"Kérem kedves utasainkat, hogy kapcsolják be öveiket mert 5 percen belül megkezdjük a felszállást"
Bekapcsoltam, de rögtön felszállás után egyből bealudtam.

Sajnálom, hogy ilyen unalmas és rövidd lett de nem jutott eszembe semmi értelmes történet és majd csak a kövi részben lesznek a szereplők bemutatva sajnálom
Addig is én Viki voltam
Sziasztok!