– Kicsit piszkos, évek óta nem járt itt senki, de pár nap alatt ki lehet pofozni – törölte le a koszt kezéről a nadrágjába Faye. – A nagyszüleim átírták az én nevemre, amikor megütötték a főnyereményt, és szereztek egy hatalmas villát valami elit környéken. Alig jártam itt azóta, az alagsorba pedig egész életemben alig tettem be a lábam, de kiskoromban sokat aludtam itt – pillantott körbe a lány az üres családi házban.

    – A célnak tökéletesen megfelel – vetettem a tekintetem a halvány narancsos színű falakra.

    Bútorok nem igazán voltak a házban, csak pár beépített szekrény, egy ebédlőasztal, meg egy franciaágy az emeleten, ami valószínűleg a lány nagyszüleinek hálószobája lehetett, mikor még itt laktak.

    Az ittlétünk oka pedig nem más, mint az, hogy egy olyan, a külvilágtól elzárt helyet találjunk magunknak, ahol egyetlen ember sem sejthet meg semmit ebből a bonyolult világból, melynek felfedezésében még mi is csak a kezdeteknél tartunk. Pár szóval, kellett egy hely gyakorolni, és feltárni, mire vagyunk képesek.

    – Az alagsorban van bármi is? – kérdezte Harry a fából készült lépcső irányába pillantva, mely a legalsó szintre vezetett.

    – Lommal teli meg üres kartondobozok, szóval vehetjük úgy, hogy semmi. De lámpa az van, csak izzót kell cserélni, és tudjuk használni. Most csak annyi fény van lent, amennyi azokon a keskeny ablakokon beszűrődik, amiket kintről láttunk – indult el Faye az alagsorba.

    Pár nappal, egy izzócserével és némi rendezkedéssel később az alagsor tökéletesítését kipipálhattuk a teendőink listáján. Nem volt más hátra, mint hogy ismét fellapozzuk a könyvet.

    – Oké. Szóval mit is csinálunk pontosan? – vetett értetlen pillantást Harry Dravenre.

    – A határainkat feszegetjük – jelent meg egy félmosoly Draven arcán.

    – Nagyon vicces – reagált erre Harry szemforgatással.

    – Kiderítjük, hogy nektek – mutatott Jay Harry-re, Mike-ra, Kelly-re és rám – mi a képességetek, és hogy kik azok, akik hiányoznak.

    – Szóval jól értem, hogy ti már tudjátok, hogy mi a képességetek? – kérdeztem, amint helyet foglaltam egy kartondoboz tetején.

    – Bizony – vigyorodott el Faye. – Most rajtatok a sor – mondta, és miután ő, és mindenki letelepedett valahol, átvette a könyvet Alissontól, megtámasztotta a térdén, majd kinyitotta a tartalomjegyzéknél. Azonban ahelyett, hogy olvasni kezdte volna, tekintetét ránk kapta, és magyarázni kezdett. – Tehát, tizenkét Segath létezik, a képességeket pedig három csoportba lehet sorolni. Ezek pedig a Primoris, az Alter, valamint a Tertius. Mind latinból átvett nevek. A Primoris csoportba tartozik a négy elem, a tűz, a víz, a föld, és a levegő. Az Alter csoportba tartoznak az ezekkel ellentétes erők, amik semmiféle kapcsolatban nincsenek a négy elemmel. Ezek a rejtőzködés, a telekinézis, a kínzás és a gyógyítás. A harmadik, a Tertius csoportba pedig azokat a képességeket sorolják, amik, hogy is mondjam – gondolkodott el a lány –, valahogy a Primoris és az Alter között vannak. Ebbe a csoportba tartozik például Solis és Noxnoctis is. Fény, sötétség, elektrokinézis, és detonáció.

    – Értem – bólintottam, lassan feldolgozva a hallott információkat. – Elkérhetem? – mutattam a könyvre.

    – Persze.

    Faye átadta könyvet. Kinyitottam annál a résznél, amit a lány az előbb magyarázott.

    Primoris: Ardor, Aqua, Natura, Ventus

    Alter: Caecus, Animus, Carnificina, Selubritas

    Tertius: Solis, Noxnoctis, Tonitrus, Detonatio

    – Ez nekem kínai – vontam össze a szemöldökömet.

    – Mi lenne, ha inkább elkezdenénk, és valamelyikünk mondaná, hogy mit kell csinálnotok? – vetette fel az ötletet Draven.

    Az Alexandria Bay-ben történtek óta aligha beszéltem csak pár szót a fiúval, amit őszintén szólva egyáltalán nem bántam. Rajta is látszott, hogy kínosan érzi magát a saját hülyesége miatt. Habár az is igaz, hogy volt valamennyi igazság abban, amit utána mondott.

    – Oké – pattant fel Mike a helyéről. – Kezdhetek?

    – Persze, gyere – intett neki Draven.

    – Mit kell csinálnom?

    – Gyakorlatilag csak koncentrálnod kell önmagadra, és hagynod, hogy kisugározzon a belső energiád. Ha ez megvan, onnan már minden simán fog menni.

    – Ugye tudod, hogy ez egyelőre úgy hangzott, mintha valami zakkant öregasszony mondta volna? – vetett Mike egy furcsa pillantást Dravenre.

    – Igen, tudom – forgatta szemeit Draven. – Csak próbáld meg!

    Mike úgy tett, ahogy Draven kérte. Kinyújtotta karját, és igyekezett a rúnára összpontosítani. Első próbálkozásra nem ért el többet, mint hogy az általában sárgás fényben játszó jel egy-egy pillanatra vörös fényre váltott, azonban abban a pillanatban, hogy ez megtörtént, a folyamat szinte azonnal vissza is fordult. A sokadik sikertelen próbálkozás után a fiú feldúltan sóhajtott fel, látszott rajta, hogy kezdi elveszíteni a türelmét.

    – Ez nem fog menni – ingatta a fejét.

    – Ne legyél már pesszimista – felelte Draven, aki pár méterre állt Mike-tól karba tett kézzel.

    – Nem vagyok pesszimista, realista vagyok.

    – És pontosan ez a legnagyobb problémád – szólalt meg Alisson. – Legyél szürrealista – mosolyodott el.

    – Oké, oké – tette fel a kezét Mike védekezően.

    Ismét próbálkozni kezdett. Mikor a rúna vörösre váltott, a fiú ökölbe szorította a kezét. Mike ujjai között vékony csíkokban füst kezdett a plafon felé lebegni. Kinyitotta szemét, és a füstcsíkokra szegezte tekintetét, majd lassan kinyújtotta ujjait. Tenyerében apró lángok pislákoltak, melyek egyre csak növekedtek és növekedtek. A fiút mintha teljesen megbabonázta volna a tűz látványa.

    – Ardor. Tűz – mosolyodott el Alisson elégedetten.

    – Ez állati – nevetett halkan Mike. – Van egy ötletem. Ha a kezemben jelenleg egy tűzgolyó ég, és egyáltalán még csak meg sem égett a tenyerem, akkor vajon teljesen tűzálló lennék?

    Mike már éppen végre akarta volna hajtani a kísérletét, amikor Alisson elkapta a fiú karját.

    – Inkább ne próbáld ki. Mit kezdünk veled, ha nem válik be? A hamvaidat megfelel, ha én söpörgetem össze? – vonta fel a szemöldökét Alisson, és humoros kérdése ellenére hangja aggodalommal telt meg.

    – Igen, tökéletes lesz. Ne csináld már, tuti működni fog! – mondta Mike, majd mielőtt Alisson még bármi egyebet hozzáfűzhetett volna a párbeszédhez, lángoló kezét a ruhájához érintette.

    A feszült csendet csak a tűz ropogása zavarta meg. Mike egész karját lángok borították, áhítattal nézte művét.

    – Szép munka – bólintott Draven.

    – És mégis hogyan fogod eloltani? – kérdeztem.

    – Hát, azt még nem tudom – felelte Mike.

    Ismét ökölbe szorította kezét, majd ellazította karját, a lángok összezsugorodtak, pár másodperccel később pedig már csak füst szállingózott az alagsor légterében.

    – Mellesleg – szólalt meg Harry –, nektek mi a képességetek? Mármint, a tiédet tudom – mutatott Dravenre.

    – Az enyém – mondta Faye, és egy pillanatra kékes szikrák vették körül ujjait –, az elektrokinézis. Vagyis Tonitrus. Latinban mennydörgést jelent.

    – Na és a tiéd? – pillantottam Alissonra.

    – Detonáció.

    – Vajon mi lenne, ha megpróbálnál egy embert felrobbantani? – vetette fel Lacey, majd mikor észrevette a furcsálló tekinteteket, melyek mind rá szegeződtek, hozzátette. – Csak kérdeztem. Ha az enyém lenne, biztosan kipróbálnám – vonta meg a vállát. – Ventus. Levegő. Igaz, még nem igazán jöttem rá, hogy mire tudnám használni.

    – Én pedig Natura. Föld, természet – mondta Jay. – Ki a következő? Iris?

    – Ha lehet, én majd utolsó lennék. Addig kicsit feldolgozom azt, hogy az egyik barátom épp most gyújtotta fel magát – ráztam meg a fejem, ami Mike-tól egy elégedett vigyort, Jay-től pedig egy bólintást eredményezett.

    – Hát jó. Akkor Harry vagy Kelly? – nézett Draven az említett két személyre.

    – Majd én – állt fel Harry kényszeredetten.

    – Szuper – sóhajtotta Draven.

    Harry a többiekkel ellentétben máshogyan fogott hozzá a folyamathoz. Nem görcsös koncentrációval, hanem inkább nyugodtságával próbálta előhívni erejét. Mellkasa lassan emelkedett és süllyedt, amint a rúna fénye sárgából vörösre váltott, minden tökéletesen működött, aztán...

    Nem történt semmi. Egészen addig semmi sem történt, amíg Harry Dravenre nem pillantott, ekkor ugyanis furcsa, mégis érdekes történések sorozata vette kezdetét. Draven arca fájdalomról árulkodott, állkapcsa megfeszült, eközben pedig Harry le sem vette róla a szemét. Kelly volt az első, aki kapcsolt, és finoman Harry vállára helyezte tenyerét.

    – Hagyd abba! – mondta a lány határozottan.

    – Hogyan? Azt sem tudom, hogy mit csinálok – válaszolta Harry.

    – Csak lazíts – próbáltam segíteni.

    – Eddig is azt csináltam!

    – Ember, csak igyekezz ennél is jobban! – türelmetlenkedett Draven, majd a gyomrához kapott. – Ha nem tudod abbahagyni, én...

    – Próbálkozom – morogta Harry, de mindezek ellenére is meg tudtam mondani, hogy jól szórakozik Draven szenvedése láttán.

    Még beletelt egy fél percbe, mire sikerült megoldani a problémát. Ekkor Draven megkönnyebbülten foglalt helyet egy kartondobozon.

    – Ez biztos, hogy az első alkalom volt, hogy megpróbáltad használni a képességed? – kérdezte Draven bizonytalanul.

    – Igen. Miért?

    – Nem tudom, nem láttam még olyat, akinek elsőre sikerült volna – vont vállat Draven, ezzel lezárva a témát.

    – Ha jól sejtem, ez a kínzás, igaz? – fordult oda Harry Alissonhoz.

    – Pontosan. Carnificina. Hasznos lehet – felelte a lány bizonytalanul.

    – Kik maradtak még? – vetettem fel a kérdést.

    – Solis, Animus, Caecus és Selubritas. Fény, telekinézis, rejtőzködés, gyógyítás. Kelly, te jössz! – intett Alisson Kelly-nek.

    – Várj csak egy pillanatra... – jutott eszembe hirtelen valami fontos, amin eddig eszembe sem jutott egy kicsit is agyalni. – Rejtőzködés alatt mit lehet érteni?

    – Hát – kezdte Alisson lassan –, környezetbe olvadás, meg hasonlók.

    – Mint például láthatatlanná válás? – adtam hangot a további gondolataimnak, amint éreztem, hogy feltételezésem beteljesülni látszik.

    – Igen, például.

    Lelki szemeim előtt felidéződött először a könyvtári eset, mikor valaki Kelly-t torkánál megragadva a falnak szorította, majd az a furcsa jelenet, amely a rendőrség kihallgató-szobájában zajlott le. És Cox tudta, hogy ott van.

    Harry, Mike és Kelly számára arckifejezésem elárulhatta, mi jár a fejemben. Harry felkapta tekintetét, majd lassan bólintott.

    – Azt hiszem Caecust hiába keresnénk – intézte kijelentését Alissonnak.

    – Ezt hogy érted? – vonta össze szemöldökét Alisson.

    – Úgy – vettem át a szót –, hogy Bloodwing oldalán van. Ott volt a rendőrségen. Kelly-t pedig majdnem megfojtotta.

    – Egy-null oda – ingatta a fejét Jay.