A fény elhalványodott, Tikki és Sass újra láttak, Marinette is kinyitotta a szemét.

- Öömm... - próbált megszólalni Marinette - így jó?
- Nem - kijelentette Tikki - mi történt?

Sass sóhajtott:

- Mudekudeku tudja mire készültünk! Megállította a kapcsolat létrejöttét!

Marinette lefagyott. Komolyan aggódni kezdett a városért, a barátaiért és családjáért, Adrien-ért, Tikki-ért, magáért.

- Neked nem lehet semmi bajod - nyugtatni próbálta Sass - te vagy Katica!

A lányon nem segített inkább jobban pánikba esett, belegondolt ha az a személy bajt okoz, akkor mindenkinek baja eshet rajta kívül.

Tikki előállt egy mentő ötlettel:

- Menjünk fagyizni! Attól mindig jobb kedvre derülsz! És még Sass nem is kóstolta!

Marinette vonakodva bár de beleegyezett. Megkereste a tárcáját, hirtelen lezuhant az ágyáról a párnája.
Ijedtében felkiáltott:

- Ez nem vicces!

A két kwami összenézett:

- De nem mi voltunk!

Visszahajította a párnát, megkérte a kwamikat, hogy bújjanak el az oldaltáskájában majd elindultak a fagyishoz a szerelmesek hídjára.

Marinette annyira el volt merülve a gondolataiba, hogy észre sem vette, hogy Nino és Alya is ott vannak Adrien társaságában. Intettek egymásnak.

- Nino.... - szólította Marinette a fiút - beszélhetnénk?
- Mi olyan fontos, hogy félre hívod tőlünk? - morgott Alya.
- Ez...olyan... - Marinette próbált valamit kitalálni.
- Adrien-el kapcsolatos - suttogta Nino kedvesének - egy perc és itt vagyok!

Alya még mindig haragudott a legjobb barátjára, hogy nem árulta el neki a titkát.

- Minden oké? - kíváncsiskodott Adrien.
- Persze, miért ne?! - mordult rá a fiúra Alya.
- Csak mert olyan feszült vagy - majd puhatolni próbált a fiú - Nino-val van valami?
- Áh - mosolygott Alya - vele minden a legjobb, de Marinette.....

Adrien azt hitte féltékeny a lány Marinette-re:

- Szerintem nem terveznek semmi olyat ami árthat a Nino-val való kapcsolatodra!

Alya akaratlanul is elnevette magát a kijelentésen. Jól tudta, hogy a lány kibe szerelmes.

                                  ***

- Javult a mester állapota? - szegezték hárman a kérdést Nino-ra.
- Valamennyire....állandóan a közelgő veszélyre próbált figyelmeztetni - válaszolta a fiú - Sass te mit keresel itt?
- Megkértem Marinette-et, hogy keressen nekem egy talizmánhordozót! - nézett ide-oda a kwami.
- Mit csinálsz? - kérdezte Tikki.
- Érzek valamit.....mintha a kiválasztott személy hívogatna! - kutatgatott a tekintetével Sass.

Marinette és Nino is követték a példáját. Ekkor meglátták Lukát a fagyizó felé haladni, közben gitározott.

Köszönt mindenkinek. Adrien-en féltékenység halovány vonásai jelentek meg az arcán amikor Luka megfogta Marinette vállát.

- Tökéletes az idő a fagyira ugye? - mosolygott a lányra Luka.

Marinette csak bólintott. A fiú látta, hogy barátjánál még nincs fagyi. Odahivatta a fagylaltost, aki gyorsan kikészített két fagyikelyhet a fiataloknak.

- Fizetem az enyémet! - nyúlt az oldaltáskájához Marinette.
- Hagyd csak - megfogta a kezét Luka - én állom!
- Köszönöm! - pirosodott az arca Marinette-nek.

Nino jobbnak látta, ha most odébb áll. Visszatért Alya-hoz és Adrien-hez.

- Miért hagytad ott őket kettesben? - pipult be Adrien.
- Jobbnak gondoltam eljönni onnan - válaszolta Nino - miért? Féltékeny vagy?
- Nem....egyáltalán nem! - vörösödött el a szőke fiú arca.

Észrevették ahogy Luka elvezeti Marinette-et tőlük.

- Biztos a bulidról akarnak megbeszélni néhány dolgot! - nyugtatta Alya.
- Tényleg mesélj! Hogy lesz? Lehetek a Dj? - csillant meg a remény Nino szemében.
- Persze! - vonta meg a vállát Adrien - nem is kértem volna meg mást!

Eközben Luka és Marinette leültek egy közeli kávézó utcára kirakott üvegasztalához.

- Aggaszt valami Marinette?
- Csak beteg egy családtagom.... - hazudott a lány - nagyon félek, hogy komoly baja van!
- Sajnálom, tudok segíteni? - ajánlotta fel udvariasan Luka.
- Ebben nem tudsz....de köszönöm! - felelte Marinette.

Luka félre tette a fagyit, gitárját a kezébe vette majd játszani kezdett egy melankólikus jellegű dalt ami a vége felé egyre vidámabb ritmust hallatott. Marinette-nek a kedve a zene változásával együtt váltott rosszból jóra.

- Te mindig tudod mivel vidítcs fel! - mosolygott a lány.
- Bármikor! - ismét megfogta a lány kezét Luka.

Marinette boldog volt, de hirtelen eszébe jutott Adrien és a többiek:

- Ne haragudj Luka, de vissza kell mennem a barátaimhoz!
- Persze, majd máskor! - sóhajtott a fiú.

Marinette búcsúzóul megölelte Lukát. Elengedte és futott vissza.
Luka hosszasan bámult a lány után, visszatért a fagyijához és Marinette-ről ábrándozott.

                                 ***

- Mindent előkészítettél? - érdeklődött Gabriel.
- Igen - válaszolta Nathalie - szerinted készen áll rá?
- Muszály neki...... - felelte Gabriel - ez az ő érdeke is!

A hideg futott végig Gabriel hátán. Egy újabb ember enged a haragjának. A férfi elindult a nagytermébe, Nathalie követte. A zsilip kinyílt az ablakon, beszivárgott a fény. A férfi Halálfejként, a nő Mayura-ként.

- Neked nem muszály részt venned, nem akarom hogy tovább romoljon az állapotod! - próbálta elküldeni a nőt Halálfej.

Mayura azonban észre sem vette a férfi aggodalmát.

A következő gonosznak engedő ember egy nő volt. Borzasztóan haragudott a párjára aki láthatóan jobban szerette a macskáját mint őt.
Megjelent a két pillangó alakzat a nő szeme előtt:

- Animália....a mi nevünk Halálfej és Mayura!

                                ***

Marinette visszatért. Hűvösnek érezte a hangulatot barátai körében.

- Valami baj van?
- Ami azt illeti....- kezdte Alya de félbeszakította Animália megjelenése.

Mindenki menekült a helyszínről. Volt aki a saját alakjában, volt aki valamilyen állatként. Ugyanis Animália ereje az volt, állattá tudja változtatni az embereket, nehogy más is úgy járok mint ő.

Marinette és Adrien megjátszva az ijedtet elrohantak, hogy átváltozhassanak.

- Itt az idő Tikki! - felhívta a kwami figyelmét Marinette.
- Várj még - szakította félbe a lény - hol van Sass?!

Nino és Alya pedig leugrottak a hídról, esés közben változtak át és Páncélos pajzsán egyensúlyoztak a vizen. Kisvártatva megjelent Katica és Macska is, akik segítettek feljönni a hídra.

- Itt a megszokott kis csapat... - kuncogott Animália - egy híjján!
- Hol van Méhkirálynő? - nézett körbe Rena.
- Amíg nem jön nélküle kell boldogulnunk! - válaszolta Katica.

A harc kezdetét vette. Sorjáztak az ütések, a fegyverek csattanása.

- Ideje befejezni a játékunkat! - kiáltotta Animália és nyílegyenesen a hősöknek rontott.

A gonosz nő megsimította Fekete Macska karját majd Rena-ét is. Félreugrott mire a két hős azzá az állattá váltak amikké öltöztek.

- Ne... - ordította Páncélos és odarohant hozzájuk. Karba vette a rókát.

- Rena? - szólította.

Elsőre a róka megijedt tőle, szökni akart de amint a tekintetük találkozott, az állat megszelidült még oda is símult hozzá.

Páncélos örült, hogy emlékszik rá.

- Így már sokkal barátságosabbak! - nevetett Animália.

Katica azt sem tudta mit csináljon, legjobb társa egy ártalmatlan cica lett, Chloé sehol, Alya is állat lett. Érezte, talán most Halálfej fog nyerni.

- Átkozott légy amiért ezt tetted! - szidta a nőt Katica.
- De nagyon bátor lettél - vigyorgott Animália - szeretnéd inkább rovarként végezni?

Animália megtévesztve Katicát azonban Páncélost vette célba. A fiú gyorsan kapcsolt és pajzsot vont maga és a róka köré majd odasietett a lányhoz:

- Mi a terv?
- Nincs semmi......

Páncélos látta, hogy társa teljesen leblokkolt, letette a rókát, vállon ragadta és rázni kezdte:

- Katica......találj ki valamit különben mindketten állatként végezzük!
- Tudod milyen fárasztó megmentőnek lenni! - felelte egy Páncélos számára ismeretlen hang Katica szájából.

A róka mérges lett és beleharapott a lány karjába.

- Au...Rena...ezt miért csináltad! - dörzsölte a karját Katica.
- Mi történt az előbb? - csodálkozott Páncélos.
- Hogy mi? - nem értette a lány.

Ekkor a pajzs megadta magát. Páncélos ereje fogyatkozni kezdett. Animália ismét támadásba lenült. Katica a jojóját pörgette pajzs gyanánt, de tudta ez nem fogja megvédeni őket. Lehunyta a szemét várva az átváltozást.

Nagy puffanást hallott és Animália földre rogyását.

- Te ki vagy? - kérdezte Páncélos.

Katica kinyitotta a szemét. Egy zöldeskék ruhás szuperhőst látott aki egy kígyóra hasonlított. A földön ülő Animália karját szorította.

- A nevem Viperion! A segítségetekre jöttem!