Már egy jó ideje ültünk a rámenesnél, miközben a tervem gondolkodtam, hogyan kéne közelebb férkőznöm a jinchurikihez. Hosszú gondolkodás után megvolt a terv. Ezt jelezni próbáltam Deinek is de ekkor Naruto egy óriási hibát vétett. Egy akkorát hogy nemsokára már holtan fog feküdni nem azámít ha esik ha szakad.

- És valamikor megehetnénk egy ráment kettesben - szólt a jinchuriki Deidarához intézve a szavait. NAGY HIBA!
-Ööö, te most randira hívsz? Hmm- kérdezte Dei.
Naruto mit sem sejtve válaszolt - Hát ha annak vesszük, igen - Deidara szemei szikrát szórtak.
3
2
1
És kezdődik...
-Teeeee, szőke fiú, csak nem lánynak nézel te engem!!! Hmmm - az említett szőke rögtön megbánta amit mondott és tagadni kezdte - adok én neked olyat hogy nem kelsz fel élve! Kerülj csak a kezeim közé!!!! Hmmm

Azt tudni kell, Deidarát két dologgal lehet igazán felbosszantani, ha ocsmárolják a művészetét vagy ha lánynak nézik. Na most pont a második történt.

- Nyugalom Dei, nem szándékosan csinálta- próbáltam nyugtatni nulla sikerrel - még aztán ha most megölnéd akkor Pein meg megölne téged - súgtam oda de csak úgy hogy azt a többiek ne halják.

-Legyen. Hmmm - kiáltotta a szőke- most az egyszer nem öllek meg! De máskor elő ne forduljon ilyen eset! Hmm

Persze, persze... - nevetgélt a jinchuriki majd újra leült az asztalhoz.

Most hogy mindenki lenyugodott, ismertetnem kellene a tervem Tejbedarával ( imádom amikor ideges ha így hívom, muhahahahhaa). Gondoltam a munka majd ráér és okosabb lenne információkat kiszednünk a szőkéből ameddig lehet.

Késő estig beszélgettünk, észre se vettük mennyire szalad az idő. Elbúcsúztunk mi pedig Deiiel elindultunk egy motel felé, ahol még az érkezésünkkor foglaltam magunknak két szobát. Belépve a motelszobába az orromat megcsapta a dohos szag, így gyorsan kinyitottam az ablakot, hadd szellőzön ki egy kicsit, majd hozzáláttam a tervem ismertetésével.

-Szóval a terv a következő- amikor A jinchuriki elhagyja a falut néhány társával, titokban leütjük őt és elvisszük Peinhez - mondtam.

-Ez nem fog menni, ugyanis azt a gyereket nem engedik ki a faluból, így védve az akatsukitól. Rá kéne venni hogy önszántából hagyja el a falut, ezt pedig te fogod megoldani - felelte, és még mielött megszólalhattam volna folytatta - ha minden a terv szerint alakul, sikerül létrehoznod köztetek egy elég erős köteléket, hogy elhagyja érted a falut. Hmm

- Dehát miért pont én???

-Mert nekem már most felcseszte az agyamat, ráadásul ő a te jinchurikid. Hmm

-Áh, az annyira igazságtalan! Megtudhatnám hogy te egyáltalán mit fogsz csinálni?

- Én majd felügyellek, hogy minden a terv szerint haladjon. Hmm- monda, és láttam ahogy az arcán átsuhan egy nagy mosoly, az a rosszfajta, amikor az ember kárörvend.

-Ch. Legyen - engedtem - de ha ennek vége esküszöm, hogy megöllek!

- Ó ugyan... te csak szépen pihend ki magad, holnap elkezdjük a hadműveletet. Hmmm - mondta majd kilépett a szobám ajtaján.

Lehet hogy most az egyszer ő nyert, de máskor majd én fogok. Feláltam majd, még mielőtt bezártam volna az ablakot, végignéztem a falun. Itt születtem, és itt éltek a testvéreim, ha ennek vége meg kell találnom Sasukét még mielőtt késő lenne...

És itt ér véget ez a rész ( 490 szó) remélem tetszett. Annyit mondhatok, hogy a következő részben lesz egy kis szemszög csere... Építő jellegű kritikát elfogadok.