- Máskor jobban kéne vigyáznod - mondta a megmentőm...

- Köszi Shino - pirulok el. Valami reccsent. Oda kaptam a fejem a bokorhoz, ahonnan a hangokat hallottam. Egy kunait is eldobtam, a zaj irányába. Odaérve nem találtam ott senkit és semmit, de a kunaimat se. Biztos csak az itteni állatok...

A nap további részét Shinoval töltöttem, bogarakat keresve. Este felé leültünk megnézni a naplementét is.

Reggel megint izzadva, és könnyesen ültem fel az ágyamba. Egy újjabb rossz álom.

A konyhába leérve átlagosan senki se köszönt és mint szokásosan most is, Shino már kint volt a szabadban, bogarak után kutatva. Mivel ő volt az egyetlen ember aki hozzám szólt, megkerestem. És most is bogarakat kerestünk. Igazából ma már csak ő keresett bogarakat. Én csak mint megfigyelő vettem ki a részem. Így ment ez pár napig, ugyanis megpillantottam egy nem várt személyt.

Deidara szemszöge

Még mindig nem értem, Tobi hogy kérhetett tőlem ilyet. Amikor behívatott magához a küldetéssel kapcsolatban még semmit se sejtettem. Képes lettem volna harcolni bárkivel, csak ne vele. A feladatom Uchiha Kiyomi megölése lenne, ami nehezebb lesz mint hittem. Első sorban azt se tudom hol van, másodsorban, ami a nyomósabb ok, nem fogom tudni őt megölni. Akárhogy is, majd kitalálok valamit. Hmmm.

Kissebb keresgélés után megtudtam a koordinátákat ahol épp tartózkodik. Egy mozgó szigeten van a megmaradt farkas állatok hordozóit védve.

Elindultam a megadott helyre. Nyilván a sziget már nem volt ott, de nem messze kell lennie valahol. Seperc alatt meg is találtam.

Az erdőt jártam, amikor megpillantottam valakit a szikla csúcson. Közelebb lépve már láttam nem a keresett személy az hanem Naruto. A kezében Kiyomi egyik kunainja volt, így majdnem biztos lehettem, hogy itt van. Feje le volt hajtva így még nem vett észre. Gondoltam, ha megölöm nem fog kellenem elbánni Kiyomival.

- Hé te! - szúrt ki, amikor közelebb léptem.

- Mi van velem? Hmmm.

- Nem te vagy Deidara?

- Én lennék drága barátom hmmm - és mielőtt feleszmélhetett volna, rá támadtam.

Ő az ütésem ügyesen hárította, majd ő támadt. Így harcoltunk amíg el nem jutottunk a sziget azon részére ahol a sziget oldala függőlegesen lapos. Naruto egyszer csak le rogyott. Értetlenül néztem rá.

- Állj fel és harcolj - kiáltottam rá.

- És mégis minek? Nincs senki akinek hiányoznék - tört ki belőle. Ekkor csapott orron a tudat mit is csinálok. Narutot se bírom megölni, Kiyominak szüksége van rá, ahogyan Narutonak is Kiyomira. Nem maradt más választásom, megteszem amit meg kell tennem.

- Na ide figyelj - kezdem. Naruto kiváncsian rám szegezi tekintetét. - Mi történt, hogy ennyire letört vagy? Ne válaszolj hadd fejezzem be. Tudom ez most hirtelen jött de valamit el kell, hogy mondjak. Neked nem szabad meghalnod. Kiyominal szügsége van rád.

- Na persze...

- Hidd el, jobban ismerem bárki másnál. Szerintem szeret téged ahogy te is szereted őt.

- De én Hinatát szeretem...

- Ja, persze - forgattam meg a szemem mint aki ezt nem hiszi. - Harcolj érte és hidd el minden rendben lessz, csak higgy magadban... - mondom az utolsó szavaim majd leugrok a szikláról.

Az esésem közben még végig pörgettem a fejemben az elmúlt éveket Kiyomival. Ha hiszi, ha nem, ő az évek során a legjobb barátom lett...

Kiyomi szemszöge

Amikor megszokottnan Shinoval sétáltam a szigeten kissebb zajra lettem figyelmes. A madarak felszálltak a fák pedig néhány helyen ledőltek. Gyorsan futottunk megnézni mi történik. A szikla szélén Naruto áll Deidara vele szemben éppen leugrik a szikláról. Már csak arra emlékszem, hogy észvesztve rohanok a szikla oldalhoz, reménytelenül. Deidara halott. A legjobb barátom, halott...

Hinata szemszöge

Egyszerűen meg kell tennem. Szakítanom kell Naruto-kunnal. Már vagy ezerszer eljátszottam a fejemben a jelenetet. A gondolataimból Naruto szakít félbe.

- Jó reggelt - nyom egy puszit az arcomra.

- Joreggek!

- Reggelt!

- Jóreggelt kívánok!

- Jo... Jóreggelt Naruto-kun - köszönök, ahogy a többiek is.

Nem sokkal később lejön a fekete hajú is.

- Jóh reggelt! - köszön egy ásítás közben Kiyomi. Semmi válasz. Felvesz két almát a kosárból és már el is megy, gondolom Shinohoz. Ezek a ketten mostanság egész nap eggyütt vannak.

Miután én és Naruto is befejeztük a reggelit félre hívom. Egy kicsit beljebb megyünk az erdőbe, úgy sétálunk.

- N... Naruto-kun! - kezdem félve.

- Mi az Hinata? - néz rám aranyosan - ha arról van szó, hogy igazad volt akkor most mondom. Igazad volt. Kiyomi tényleg csak ki használt engemet - mondja szomorkásan - még jó, hogy itt vagy nekem te. Ha te nem lennél...

- Naruto! - kiáltom, amennyire csak lehetséges. - Most másról szeretnék beszélni - nézek mélyen a szemébe.

Naruto elhallgat, így folytathatom - szakítok veled - mondom el röviden, a lényegre térve.

Egy ideig értetlenkedve néz én pedig folytatom, amíg van erőm - Én... saj... sajnálom. Tényleg szeretlek, de úgy mint egy... egy barátot. Remélem megérted - mondom. Naruto nem szól semmit csak erőltetetten elmosolyodott és elmegy...

Délután fele zajt hallottam. A zaj után indultam. Már csak azt láttam, ahogy Kiyomi Shino ölében fekszik, mellette Naruto, Sakura pedig próbálja kivizsgálni. Én pedig amint odaértem, megnéztem a chakrarendszerét.

Nem esett nagyobb baja, csak a sokktól elájult. Mint később megtudtam, találkozott Deidarával aki öngyilkos lett. Este felé már fel is kelt. Szörnyen rázta a hideg és remegett is. A nagy sokk a sharinganjára is kihatott. Egy ideig nem fog látni, be kell kötnünk a szemeit, nehogy megvakuljon.

Sasuke valahonnan visszatérve már rohant is fel, Kiyomi szobájához. Látszott rajta eléggé megviselte ez az eset. Pár perc elteltével, miután Sasuke bement a szobába egy órjási sikoltást halottam onnan. Ez semmi jót sem jelent. Sakura berontott a szobába, megnézni mi a baj. Kiyomit találta sírva Sasukeval aki ugyanúgy könnyezett. Sasuke és Kiyomi se szólalt meg. Nem mondták meg mi bajuk, egyszerűen nem bírták. Estére mindketten belázasodtak.

Kiyomi szemszöge

Nem bírtam felfogni, annyira sokkos voltam. Ájulásom után rémálmaim voltak. Nem sokkal később, miután felkeltem, bekötötték a szemem nehogy bajuk essen. Estefelé Sasuke lépett be a szobámba.

- Nagyon rossz híreim vannak - mondta már majdnem sírós hangon.

- Lehetetlen, hogy a mai naptörténése után lehet rosszabb...

- Tévedsz - és mielőtt elmondta volna mi az a rossz hír, nyelt egy nagyot - Itachi... a háború alatt... megsebesült... a szanitéc ninják nem tudták megmenteni... - mondta rekedtes hangon. Ekkor már én is könnyeztem. - Itachi... halott... - fejezte be. Egy óriási sikoly hagyta el a számat. Nem bírtam tovább visszatartani, elkezdtem bőgni, egészen addig míg bele nem betegedtem.

Egész nap csak feküdtem és könnyeztem vagy csak gondolkodtam. Shino sokszor meglátogatott és gondolom Sasuke is, mivel kb. minden egy órában csak be jött megfogta a kezem, én pedig olyan szorosan szorítottam, hogy féltem eltörik a keze. Csak akkor nem jött, mikor Shino bent volt.

Hát, úgy látszik nekem már csak Sasuke maradt...

Ez egy eléggé hosszú rész lett (1036 szó). Egy kicsit sok benne a szemszög váltás meg a halál. Remélem nem öltök meg ezért. De minden jó ha a vége jó. De vajon a vége jó?