Másnap bementem a városba. Próbáltam megtalálni a két fiút de nem jártam nagy sikerrel. Aztán éreztem egy illatot. Biztos vagyok benne hogy az egyik srác szagát érzem. Elkezdtem a szag irányába menni. Pár perc múlva a rendőrség elött álltam.
Talán nem is őket éreztem. De azért benézek az egyik ablakon.
Mikor benéztem megláttam Scottot és a másik fiút, akik éppen a sheriffel beszélgettek. Hirtelen felém kapták a fejüket. Kikerekedett szemekkel néztem rájuk. Gyorsan megfordultam és elsiettem.
Vagyis siettem volna, ha nem botlom meg.
Hátra néztem, a két fiú felém futottak. Gyorsan felkeltem és én is elkezdtem futni.
Scott futott utánam a másik fiú pedig eltűnt. Egyre messzebb volt tőlem. Mikor már nem láttam elkezdtem sétálni. De hirtelen egy autó vágott be elém, majdnem elütött, de még időben elugrottam onnan. A kocsiból a másik fiú szált ki.
-Úristen jól vagy?! Nem akartam ilyen közel hajtani. -Mondta.
-Jól vagyok, köszi. -Válaszoltam és már indultam a másik irányba de mikor megfordultam Scott állt mögöttem.
-Szia. Hogy hívnak? -Kérdezte.
-Szia. Szerintem nincs hozzá sok közöd. -Mondtam. Nem akartam flegma lenni, de nem akarom elmondani nekik ki vagyok.
-Szóval te ilyen flegma vagy? -Kérdezte a fiú. Nagyon idegesít hogy nem tudom a nevét.
-Nem. Csak nem akarom hogy tudjátok a nevem.
-Miért? -Kérdezték egyszerre.
-Mert nem. Most pedig elmehetnék? -Kérdeztem, a válaszukat meg sem vártam. Elindultam haza felé.
Már az erdőben jártam mikor valaki meglőtte a vállam. Hátra néztem és egy kb. velem egy idős lány állt mögöttem. Rá morogtam és elkezdtem futni. Pár méter futás után valakinek neki futottam és hátra estem.
-Auh. -Üvöltöttem fel és a vállamhoz kaptam.
-Bocsi nem láttalak. -Mondta Scott.
-Mit keresel itt? -Kérdeztem.
-Egy ismerősömhöz megyek. És te mit keresel itt?  -
-Csak erre felé futottam. Éppen haza indultam.-Mondtam. Ekkor hirtelen szédülni kezdtem. Majd elsötétült minden.