Másnap átmentem Stileshoz és mindenről beszámoltam neki.
-Ez érdekes. Nekem elég furcsa ez a Theo gyerek mióta felbukkant. -Mondta.
-Ha tényleg más mint amilyennek mutatja magát akkor mit akar elérni ezzel? Miért csinálná ezt egyáltalán? -Kérdeztem.
-Nemtudom. -Válaszolta Stiles.
-Derítsük ki. -Vigyorogtam.
-Benne vagyok. -Kacsintott és mosolyra húzta száját.
Ezután Stiles vagy fél óráig magyarázott valami tervet amiből semmit nem értettem.
-Érted? -Kérdezte.
-Nem. -Ráztam a fejem.
-Na jó. Annyi a lényeg hogy suli után követjük Theot. -Mondta.
-Oké. De mivan ha észre vesz minket? -Kérdeztem.
-Ha jól csinálunk mindent akkor nem fog. Ha pedig mégis észre venne akkor ott a B terv. -Magyarázta.
-És mi a B terv? -Kérdeztem.
-Hát.. azt még nem tudom. Majd improvizálunk. -Mondta.
-A többieket nem kéne be avatni? -Tettem fel egy kérdést újra.
-Még nem mondták hogy túl sokat kérdezel? -Nevetett fel.
-Nem. -Nevettem én is.
Ezután még pár órát beszélgettünk. Utána Stiles haza vitt.
Másnap elmentünk suliba. Hamar vége lett. A többieknek egy szót sem szóltunk az egész tevünkről és az álmomról.
Elkezdtük követni Theot. Nem haza ment hanem az erdőbe egy folyóhoz. Felsétált a hídra és ledobott egy virágot a vízbe.
-Mit csinál? -Suttogtam.
-Szagolj bele a levegőbe. -Suttogta Stiles. -Mit érzel? -Kérdezte.
-Bűntudatot, gyászt és bánatot. -Feleltem.
-Jól gondoltam. Gyászol. -Suttogta.
-Kit? -Kérdeztem meglepődve.
-A húgát. -Válaszolta Stiles egyszerűen.
-Megölte a húgát? -Kérdeztem kikerekedett szemekkel. 
-Nem. Vagyis nemtudom. A rendőrségi aktában az áll hogy eltévedt, bele esett a folyóba és megfagyott. -Mondta.
Tudom mit érez. Elvesztette egy szerettét. Talán ezért más. Mert még mindig gyászol.