Twenty
Mikor oda értem tele volt a folyosó. Mondjuk nem csoda, mert elég lassan sétáltam. Oda mentem a szekrényemhez és vártam a többieket. Hirtelen valaki megfogta a vállam. Megfogtam a kezét, de úgy látszik túl erősen.
-Baszki. -Mondta és elrántotta a kezét.
-Basszus, bocsi Scott. -Néztem rá.
-Azért legközelebb ne ilyen erősen. -Mosolygott. -Viszont álmodtam valamit. Láttam Allisont és Stilest. Valaki leszúrta Allisont. Stiles pedig elsétált. -Mesélte. Döbbenten néztem.
-Én..én is álmodtam. Allison valakit meglőtt egy íjjal. -Mondtam. Nem értem ezt az egészet.
-Órák után elmegyünk Argenthez. -Jelentette ki. Én csak biccentettem, ezután elmentünk órára. Még csak 10 perc telt el mikor elkezdett iszonyatosan fájni a fejem. Nem bírtam megszólalni se, így csak felálltam és kisiettem a mosdóba. Megmostam az arcom és felnéztem a tükörbe. Megláttam Allisont a tükörbe. Valakire rálőtt és leszúrták. Aztán megjelent Stiles. Aki csak úgy elsétált. Mi történt akkor? Miért ment el Stiles? Ez túl sok nekem. Elindultam vissza felé, ekkor neki mentem valakinek. Méghozzá Stilesnak.
-Szia. Te miért nem vagy órán? -Kérdeztem.
-Szia. Nincs kedvem bemenni. -Ekkor láttam hogy karikásak a szemei. Úgy néz ki mint aki napok óta nem aludt.
-Jól vagy? -Kérdeztem és meg akartam fogni a vállát, de ő elkapta a kezem és elkezdte szorítani.
-Ne érj hozzám. -Mondta és elengedett. Döbbenten néztem rá. Mi történt vele?
Egyszercsak megfordult és elsétált. Nem értem. Miért ilyen?
Vissza mentem órára. Gyorsan eltelt az idő, mikor kimentünk a teremből elmeséltem a többieknek mindent.
-Nemtudom mi történt vele tegnap még minden rendben volt. -Mondta Scott.
-Nem elég hogy Allisont elvesztettük, de úgyérzem Stilest is elfogjuk. -Mondta Lydia. Igaza van nemtudom mi történt vele de vissza kell hoznunk a régi Stilest.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro