Reggel felkeltem, felöltöztem és reggeliztem. Pár óra mulva valaki kopogott. Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam.
-Szia. Akkor mehetünk?  -Kérdezte vidáman Stiles.
-Szia, persze.-Mosolyogtam.
Beszáltunk a Jeepbe. Útközben nem beszélgettünk. Viszonylag hamar oda értünk. Kiszálltunk az autóból és bentünk a házba. Az egyik szobából egy férfi jött ki, méghozzá a seriff.
-Valami baj van? -Suttogtam Stilesnak. Értetlenül nézett rám.
-Szia apa. Bemutatom Emilit. -Mondja a seriffnek.
Szóval a seriff az apja? Én meg azt hittem valmi nagy bajba keveredett bele.
-Jónapot. Emili Shmit vagyok. -Mosolyogtam.
-Szia. Noah Stilinski. -Mosolygott ő is.-Szóval te vagy az a lány akiről Stiles mindig beszél.-Mondta.
Kicsit ledöbbentem. Nem tudtam mit mondjak erre, csak álltam ott és néztem a seriffet. Ránéztem Stilesra aki elpirult. Megfogta a kezem és elkezdett húzni maga után. Bementünk egy szobába és becsukta az ajtót.
-Nyugodtan ülj csak le. -Mondta. Leültem az ágyra, Stiles pedig mellém ült.
-Tudod, most nagyon vigyáznod kell magadra. Ugyanis Deucalion bármikor rád találhat. -Nézett mélyen a szemembe.
-Tudom. Ne aggódj, vigyázok magamra. -Mosolyogtam. Ekkor valki beugrott az ablakon. Oda kaptuk a fejünket. Theo állt ott és... aranysárgán izzotak a szemei. Ő is vérfarkas? Eddig miért nem említette és miért nem éreztem a szagán?
-Segítenetek kell. -Liheget.
-Mi történt? -Kérdeztem.
-Követnek. A nyomomban vannak. El kell tűnnünk innen. 
-Kik követnek? -Kérdezte Stiles.
-Az alfák. Elkaptak, de megszöktem. Azt akarják tudni hol van Emili.
-Mivan?! És te ide jöttél? Így megtalálják! -Akadt ki Stiles.
-Nem tudtam hogy itt van! -Kiabált Theo.
-Fejezzétek be!! Azonnal elkell innen mennünk! -Megfogtam Stiles kezét és elkezdtem húzni magam után. Theo jött utánunk. Beszálltunk a Jeepbe és Scotték háza felé vettük az irányt.