Teljesen sötét van. Nem látok semmit.
Kinyitottam a szemem. Elöttem állt egy nő és egy férfi.
-Vigyázz magadra kicsi Emili. -Mondta a nő mosolyogva.
-Honnan tudja a nevem? -Kérdeztem, ekkor minden elsötétült újra.
Nemtudom mennyi idő telt el. Hangokat hallok. Valakik beszélgetnek, azt nem értem hogy mit mondanak.
Kinyitottam szemeimet. Egy aztalon feküdtem. Körülöttem négyen álltak. Scott, a másik fiú, egy középkorú fekete férfi és egy nálam kb. pár évvel idősebb srác.
-Szia, a nevem Dr. Deaton.  Hogy érzed magad? -Kérdezte.
-Egész jól vagyok. -Mondtam mosolyogva.
-Jajj tényleg mi még be sem mutatkoztunk. -Nevetett fel kínosan Scott.
-Azt tudom hogy te Scott vagy. -Mosolyogtam.
-Honnan? -Kérdezte.
-Mikor a Hale háznál voltatok, akkor én voltam ott és hallottam hogy a másik srác mondja neved.
-A "másik srácot" Stilesnak hívják. -Mosolygott Stiles.
Elég furcsa neve van.
-Ő pedig Derek Hale. -Mondta a másik irányba mutatva. Köszönés képp inettem egyet neki, ő erre vissza biccentett.
-Most megyek. -Mondtam és lepattantam az asztalról. Hirtelen elkezdtem szédülni de Scott megfogott mielött össze estem volna.
Mikor már nem szédültem elindultam kifelé.
-Köszönök mindent. -Mondtam és intettem. Pár lépést tettem csak mikor valaki utánam rohant.
-El sem mondtad a nevedet. -Jött oda Stiles.
-Emili. -Válaszoltam és tovább mentem, Stiles már nem jött utánam.
Félek hogy ha túl közel kerülnek hozzám őket is bántani fogom. De már unom a magányt. Unom azt hogy egész nap egy faházban ücsörgök és bámulok ki a fejemből. Iskolába fogok menni. Mondjuk a szüleim nélkül elég érdekes lesz beiratkozni, de megoldom.