Levegő hiány miatt elváltak ajkaink. Mindenki minket nézett.
-Most hogy ezt befejeztétek meg kéne találni Theot. -Szólt Liam.
-Ha megtalálom biztos hogy megölöm. -Szorítottam ökölbe a kezem.
-Senki nem öl meg senkit. -Mondta Scott.
-Már késő. Engem már megölt az a szerencsétlen. -Forgattam a szemem.
-Jó nyugi. Ne veszekedjetek. Megoldunk mindent. -Mondta Stiles.

                     ~Másnap~

Tegnap kerestük Theot de nem találtuk sehol. Most épp a suliban vagyunk.
-Ott van. -Mondtam és elindultam Theo irányába. Bement az öltözőbe én pedig utána. Hátulról neki rontottam és leterítettem a földre.
-Te... ezt... hogyan? -Dadogott össze-vissza.
-Engem nem rázol le ilyen könnyen. -Morogtam. Éreztem ahogy átváltozom. Nem tudtam irányítani. Ettől féltem az elejétől kezdve. Ott karmoltam és haraptam Theot ahol csak értem. Vissza támadott, nem sok sikerrel. Menekülőre fogta a dolgot én pedig rohantam utána. Hirtelen valaki bejött az öltözőbe. Többen vannak, hallom a lépteiket.
-Emili? -Kérdezte Lydia. Felismertem a hangját. De nem tudok mit csinálni. Akárhogy próbálom nem megy az irányítás. Elkezdtem morogni és közeledni kezdtem hozzájuk. Már láttam őket és ők is láttak egem.
-Emili nyugodj meg. -Mondta Scott. De ekkor rájuk támadtam. Scottot sok helyen megsebesítettem.
-Emili figyelj rám. -Mondta Stiles. A hangjától kezdtem megnyugodni. -Le kell nyugodnod. Kérlek próbálkozz. -Mikor befejezte teljesen megnyugodtam, biztonságban éreztem magam és vissza változtam. Fáradtan rogytam a földre.
-Emili jól vagy? -Kérdezte Lydia.
-Scottal törődjetek. -Mondtam. Lydia oda ment Scotthoz, Stiles pedig hozzám lépkedett és leült mellém.
-Köszönöm. -Mondtam.
-Mit köszönsz? -Kérdezte.
-Azt hogy itt vagy, hogy törődsz velem és hogy segítettél most is. -Néztem mélyen a szemébe. Erre ő elmosolyodott és megcsókolt.
-Kellene egy kis segítség. -Mondta Lydia. Oda kaptuk a fejünket. Scott a falnak dőlve ült. Vérzett, és nem gyógyult.