Miután haza mentem lefeküdtem aludni.
Van egy olyan érzésem hogy Bratt az apám.
Egy idő után elnyomott az álom.
-Szia Emili. -Hallottam Bratt hangját.
-Szia. Lenne egy kérdésem. -Mondtam.
-Kérdezz nyugodtan. -Válaszolta.
-Te.. te vagy az apám.. igaz? -Kérdeztem. Ekkor előrébb lépett így már láttam az arcát. Elmosolyodott.
-Találkoztál anyáddal igaz? -Kérdezte. Én csak biccentettem. -Ő mondta el? -Kérdezte.
-Nem. Elég nyilvánvaló, azt mondta hogy Deucalion ölte meg az apám. Legelőször te is azt mondtad hogy ő ölt meg és hogy egy Legendás farkas vagy. De az új, hogy igaz alfa voltál. -Mondtam.
-Most hogy ezt tudod eljött az idő. -Értetlenül néztem rá. Ekkor felébredtem.
Mire jött el az idő? Nem értem.
Reggel elindultam suliba. Elmeséltem mindent a többieknek. Hirtelen Scott jött oda hozzánk.
-Tudjátok. Igazatok van. Nem stimmel valami Theoval. -Szólalt meg.
-Végre rájöttél. -Forgatta meg a szemét Stiles.
-Stiles. Mutattam neked azt a könyvet. Azok a doktorok akikről a könyv szól. Itt voltak. Theoval beszélgettek. -Mondtam.
-Veszélyesek? -Kérdezte Liam.
-Valószínű hogy igen. -Válaszoltam.
Ezután elmentünk órára. Szünetben oda jött hozzám Theo.
-Figyelj Emili. Sajnálom amit eddig csináltam. Nem akartam bunkó lenni. -Mondta.
-És most mit vársz? Hogy puszi pajtársak leszünk vagy mi? -Kérdeztem.
-Nem. De szeretnék veled kibékülni. -Nézett rám ártatlan fejjel.
-Na azt lesheted. -Mondtam és ott hagytam.
A nap további része gyorsan eltelt. Haza fele tartottam mikor Theo kiugrott az egyik bokorból és nekem esett. Átváltoztam, eddig én álltam nyerésre mikor meghallottam azt a kattogó hangot. Úgy éreztem hogy menekülnöm kell. El löktem magamtól Theot és elkezdtem futni ahogy csak bírtam, de mindenhol ott voltak. Üvöltöttem hogy a többiekkel tudassam, hogy bajban vagyok. De már késő volt. Erős ütést éreztem a fejemen, majd elsötétült minden.