Scottot elvittük Dr. Deatonhoz.
-Úgy tűnik hogy a harapásaid és karmolásaid lassan gyógyulnak. Talán pár nap múlva már semmi baja nem lesz Scottnak. Most vigyétek haza, pihennie kell. -Mondta Dr. Deaton.
-Rendben. -Mondtam. Megfogtuk Scottot és kisegítettük a Jeepbe és haza vittük.
-Én itt maradok Scottal ti menjetek haza. -Mondta Stiles.
-Ha nem gond én is itt maradok. Már nagyon unatkozom otthon egyedül. -Mondtam.
-Oké akkor te is maradsz. De az enyém a fotel. -Vigyorgott Stiles.
-Majd meglátjuk. -Húztam mosolyra a szám és elkezdtem rohanni az emeletre. Befutottam Scott szobájába és levágtam magam a fotelbe.
-Na ez nem ér. Te vérfarkas vagy. -Vágott szomorú fejet Stiles. Én erre csak felnevettem.
-Stiles. -Szólt Scott. Oda léptünk hozzá.
-Igen? -Kérdezte.
-Anyu itthon van? -Kérdezte Scott.
-Nincs, csak reggel jön haza. -Mondta Stiles.
-Ne szóljatok neki erről. -Mondta. Stiles csak biccentett.
-Menjünk le hagyjuk aludni. -Mondta Stiles.
-Oké. -Mondtam. Az éjszaka semmit nem aludtunk. Egész végig beszélgettünk. Reggel csináltunk magunknak kávét. Ekkor valamit hallottam az emeletről.
-Te is hallottad? -Kérdeztem.
-Igen. -Mondta.
Felmentünk az emeletre. Stiles közben valahonnan szerzett egy baseball ütőt. Benyitottunk a szobába. Theo a földön feküdt látszólag ájultan Scott pedig felette állt átváltozva. Már semmi baja nem volt. Teljesen meggyógyult.
-Itt meg mégis mi a franc történt? -Kérdezte Stiles.
-Meg akart ölni. Nemtudom mi ütött belé. -Mondta Scott.
Theoval nagyon gyorsan kezdeni kell valamit mielött megöl még valakit.