Másnap elmentünk suliba. A folyosón megláttuk Scottot, Lydiát és egy idegen lányt. Oda sétáltunk, majd köszöntünk.
-Szia, Emili Shmit vagyok. -Nyujtottam a kezem a lánynak. Ő csak kérdőn nézett.
-Malia Tate. -Mondta és elkezdte szagolni a kezem???
-Mit csinálsz? -Kérdeztem és elrántottam a kezem. Ő ismét csak kérdőn bámult, én pedig Scottra néztem, hogy adjon valami magyarázatot.
-Tudod, Malia évekig az erdőben élt prérifarkasként. Az első átváltozásánál megölte az anyját és a húgát. -Mesélte el Scott. Maliatól egy halk morgás jött.
-Ember vagy viselkedj is úgy, kérlek. -Mondtam.
-Úgy viselkedek ahogy akarok. -Morgott.
-Ha azt akarod hogy ne derüljön ki mi vagy akkor meg kell tanulnod viselkedni. -Mondtam. Ő erre megforgatta a szemét. Megláttam Malia mellett egy kislányt és egy nőt.
-Stiles. -Suttogtam.
-Igen? -Kérdezett vissza.
-Miért van az hogy az anyukája nem hasonlít rá? -Kérdeztem.
-Mert ők a nevelő szülei. A vérszerinti anyját senki sem ismeri az apja Peter. -Mondta Scott.
-Az a Peter akire én gondolok? -Kérdeztem vissza.
-Ha Peter Halere gondolsz, akkor igen. -Mondta Lydia. Ökölbe szorult a kezem. A pulzusom nőni kezdett. Egyre idegesebb lettem és ezt szerintem Scott és Malia is megérezte. Stiles megfogta a karom és az öltözőbe vittek.
-Meg kell nyugodnod Emili. Érted? Nyugodj meg. -Mondta Stiles. Ekkor Malia elém állt és neki is elkezdett kéken izzani a szeme. Olyan volt mint Peteré. Ettől mégjobban felhúztam magam ezért átváltoztam és neki estem Malianak. Ő is átváltozott. Nem tettünk nagyobb kárt egymásban csak pár karmolás volt rajtunk.  Ekkor meghallottam Scott üvöltését. Nemtudom mi történt, de vissza váltazotam, ahogy Malia is.