Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Ten

Ezekután elvitték Petert valahova. Lefeküdtem aludni, pár perc múlva elnyomott az álom. Másnap elindultam iskolába. Az erdőben végig követett valaki. Méghozzá Derek, éreztem a szagát. Az iskolába senkit sem találtam. Szerintem késnek. Bementem a terembe és leültem a helyemre. Az óra közepén Stiles rontott be.
-Elnézést. -Mondta és leült mögém. -Emili. Hol vannak a többiek? -Suttogta.
-Nemtudom. -Válaszoltam.
Az óra további része gyorsan elment. Mikor megszólalt a csengő Stiles felkapta a táskáját és kirohant. Futottam utána.
-Stiles várj már! -Kiabáltam utána. Nem állt meg. Futott tovább én pedig követtem. Egészen a Hale házig futottunk.
-Derek! Hol vannak Scotték?! -Kiabálta.
-Nemtudom. -Jött a válasz a hátunk  mögül. Hátra fordultunk.
-Mi folyik itt? -Értetlenkedtem.
-Eltűnt mindenki. Tegnap óta nem láttam se Scottot se Lydiát se Allisont. -Mondta Stiles.
-Én tudom hol vannak. -Szólalt meg valaki. Oda kaptam a fejem.
Nem hiszem el. Évek óta nem láttam. Most pedig itt van.
-Nem ismersz meg Stiles? -A fiú a fejét rázta.
-Ő nem. De én igen. -Mondtam.
Rám emelte tekintetét. Mélyen nézett a szemembe. Szóra nyitotta a száját de én megelőztem.
-Theo. Hol vannak a többiek? -Kérdeztem.
-Emili?? Tényleg te vagy? -Kikerekedett szemekkel nézett.
-Theo Raeken? -Kérdezte Stiles. Theo biccentett.
-Gyertek. -Indult el. Stilesra néztem, ő csak biccentett. Ezzel jelezve hogy menjünk utána. Bementünk a városba. Pár perc után egy ház elött álltunk ahová Theo bement. Utána mentünk. Bent Scott, Allison és Lydia beszélgettek.
-Ti mit kerestek itt? Miért nem jöttetek iskolába és miért nem szóltatok? -Kérdezte Stiles.
-Theoval reggel találkoztunk és eljöttünk hozzá beszélgetni. -Mondta Allison.
-Elfelejtettünk szólni, bocsi. -Nézett ránk sajnálóan Scott.
-Emili. -Szólt Theo.
-Igen? -Fordultam felé. Értetlenül nézett rám. Vissza néztem Scottékra. Egy férfi állt a szoba közepén napszemüvegben és egy vakvezető bottal a kezében. Valahonnan ismerem, de nemtudom honnan.
-Igen, ismersz.-Értetlenül néztem rá. Honnan tudta hogy mit akarok kérdezni?
-Ki maga? -Kérdeztem.
-Egy alfa. Méghozzá a te alfád leszek. Elöbb vagy utóbb, de a falkámba fogsz tartozni. - Mondta és elkezdett minden fényleni. A szememhez kapta a kezem. Mikor elvettem a férfi eltűnt a többiek pedig kérdőn néztek rám.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro