~Egy hét múlva~

Már egy hét telt el úgy hogy Allison meghalt. Mindenki lehangolt. Nem beszélünk egymással, csak nézünk magunk elé és próbálja feldolgozni a történteket.
Miért pont ő? Miért nem én haltam meg? És mi történt? Senki nem emlékszil arra, hogy Allison hogyan halt meg. Nemtudom mi történik.
Deucalion elment. Hogy miért? Senki sem tudja. Egyik napról a másikra csak úgy elment.
Most épp a suliban vagyunk, kint ülünk a padon és magunk elé meredünk. Scott végig nézett mindenkin. Szóra nyitotta a száját. Ekkor már mindenki rá figyelt.
-Ez így nem mehet tovább. -Nyögte ki végre. -Meg kell tudnunk mi történt Allisonnal.
-De hogyan, ha senki nem emlékszik rá? -Kérdezte Stiles.
-Szerintem képesek vagyunk arra, hogy vissza hozzuk azt az emléket. -Mondtam.
-Mégis hogyan?- Nézett értetlenül Theo.
-Vissza térnek az emlékeim. Vagyis azt hiszem. A szüleimre nem emlékszem, de amikor elájulok vagy álmodok, mindig látok emlékeket és biztos vagyok benne hogy a szüleim azok az emberek akiket látok. -Magyaráztam.
-Szóval Allisonra is emlékezhetsz. -Szólt Liam.
-Nem csak én. Hanem ti is.-Néztem végig mindenkin.
-Igaza van. Le kell feküdnünk aludni és végig Allisonra kell gondolnunk. Talán így majd sikerül. -Mondta Scott.
-Holnap az apjával is beszélnünk kell hátha ő tud valamit. -Javasolta Stiles.-Talán csak ő tud vissza emlékezni mert ő állt hozzá a legközelebb. -Mondta, ebben igaza lehet.
Iskola után haza mentünk. Az idő nagyon lassan telt. Mikor lefeküdtem aludni egész végig Allisonra gondoltam. Arra hogy mi történhetett és hogy miért nem emlékszünk rá.