~Egy év múlva~

Egy év telt el azóta hogy apu újra köztünk van. Még mindig nemtudjuk hogy lehetséges ez, de nem is nagyon érdekel minket.
Peterrel azóta elég jól kijövünk. Megértette hogy azzal az erővel kell élnie amit kapott. Hiszen ő egy béta. Nem mindenki mondhatja el magáról hogy vérfarkas. Malia nagyon jó hatással volt rá.
Maliaval legjobb barátnők vagyunk. Megtanult emberként viselkedni. Igaz, még van mit csiszolni rajta, de Malia így az, aki. Egy vérprérifarkas akin még most is néha eluralkodik az állati ösztön.
Scott remek alfa. Ő nem nagyon változott. Talán csak abban, hogy sokkal felelősségteljesebb, sokkal megfontoltabb. Lett egy barántője. A neve Kirma Yukimura. Az anyját és az apját már ismerjük, hiszen segítettek legyőzni a nogitsunét.  Kira egy kitsune, nagyon jó fej csaj és a falkánk megbecsült tagja.
Lydia semmit sem változott.
Derek sokkal megnyíltabb. Ha valami problémája van egyből keres minket. Mindenről beszámol. Tudtam beszélni Taliaval is. Kár hogy már nem él. Nagyon jó fej.
Stiles, Stiles ugyan az az életvidám egyéniség. Még mindig együtt vagyunk és nagyon szeretjük egymást. Néha kiszökünk az erdőbe hajnalonként megnézni a nap felkeltét. Sosem szerettem még így senkit, mint őt. Rettentően örülök hogy azt mondhatom, hogy a barátnője vagyok.
És végül én. Megtanultam pár dolgot azalatt az idő alatt hogy megismertem a falkát. Zárkozott voltam, féltem hogy mindenkit megölök, de mostmár tudom hogy a barátaim segítségével bármit elérhetek. Egyáltalán nem félek átváltozni. A sok tanácsnak, bíztatásnak és gyakorlásnak köszönhetem, és persze a barátaimnak. Akik mindig mellettem állnak.

                              VÉGE