Fél óráig ültünk és beszélgettünk Stilesal az Eichen elött, mikor kijöttek a többiek.
-Na mit tudtatok meg? -Kérdeztem.
-Nemsokat. Anyám egy bérgyilkos és csak az álnevét tudjuk, ami Sivatagi farkas. -Mondta Malia.
Peter azt se tudja kivel feküdt le. Hihetetlen ez az ember. Nem is tudom hogy lehet a nagybátyám.
Miközben ezeken gondolkoztam haza értünk. Elköszöntem a többiektől, kiszálltam a Jeepből és bementem. Csináltam magamnak kaját mikor meghallottam hogy valaki van az emeleten. Felmentem és körbenéztem, de senkit nem találtam. Mikor megfordultam Derek állt velem szembe. Annyira megijedtem hogy sikítva estem hátra.
-Ez mire volt jó? -Kérdeztem dühösen.
-Csak beszélni akarok veled. -Nézett komolyan.
-Nemtudtad volna megvárni míg haza érek? Egyébként hogy jutottál be? -Kérdeztem.
-Az legyen az én titkom. -Mondta. Én erre csak megforgattam a szemem és lementem az emeletről. Derek pedig követett.
-Na mit akarsz? -Kérdeztem.
-Hallottam hogy Peter a nagybátyád. Szóval akkor te az unokatestvérem vagy. De hogy hogy nem tudtam róla? -Kérdezte.
-Én sem tudtam róla. Csak Peter mondhatta volna el, de ő meg cseszett az egészre. Egyébként apám megváltoztatta a vezetéknevét hogy a vadászok ne találjanak ránk. -Meséltem.
-Hol van az apád? -Kérdezte.
-Itt. Vagyis meghalt. Deucalion megölte, mert nem csatlakozott a falkához. De meg vagyok áldva valami képességgel mivel látom a szellemeket. -Mondtam.
Ezután még beszélgettünk, majd Derek haza ment én pedig lefeküdtem aludni.