Végre kicsengettek, nagyon unalmas volt a matek óra. Elmentem megkeresni a szekrényemet és bepakoltam. Éreztem hogy valaki áll mögöttem. Megfordultam és Scottal találtam szembe magam.
-Gyere velem egy kicsit. -Mondta és elindult, én követtem. Kimentünk a pályára ahol Stiles, Allison és egy vörös hajú lány állt.
-Sziasztok. -Köszöntem.
-Szia Lydia Martin vagyok, ő pedig itt Allison Argent. -Mutatott a vadászra.
-Emili. -Biccentettem.
-Na szóval beszéljük meg ezt a dolgot. Allison igaz hogy meglőtted Emilit? -Kérdezte Scott.
-Igen, igaz. Nagyon sajnálom de nem tehettem mást. Az apám is ott volt és meg kellett öljelek de csak a válladba lőttem, mert nem artalak megölni. Megértem ha most utálsz. -Mondta Allison.
-Nem utállak. De azért máskor ne lövöldözz rám. -Nevettem fel kínosan.
-Nyugi többször nem lesz ilyen. -Mosolygott.
-Amúgy te mi is vagy? -Kérdeztem Lydiától.
-Banshee. -Mondta. 
-Az meg mi? -Néztem rá kérdőn.
-Előre látom emberek halálát. -Szóval ha bántanám őket, ő előre tudni fogja.
-Emili, gyere. -Szólt közbe Stiles. Pár lépést odébb mentünk majd megállt. -Figyelj, sajnálom. Nem akartalak megbántani.
-Pedig sikerült. De elnézem neked. -Mondtam és elindultam órára. -Mert igazad van. -Suttogtam.
A sulinak hamar vége lett, így elindultam haza felé. Kerülővel mentem így a Hale ház elött is elmentem. Pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy valaki követ. Elég jól ismerem az erdőt így biztos letudom rázni.
Már kb. fél órája megyek de még mindig követ valaki.
-Na jó, miért követsz?! -Kiabáltam. Nem jött válasz így tovább sétáltam. Még mindig hallottam ahogy az ágak recsegnek a lába alatt.
-Mostmár haza mehetnél! Nemtudom ki vagy és miért követsz, de azt javaslom hogy menj innen!-Kiabáltam.
-Nem félek tőled. -Hallottam egy mély férfi hangot.
-Pedig jobb lenne. Elő jönnél? -Kérdeztem. Ekkor valaki megbökte a hátamat. Hátra fordultam.
-Derek Hale.-Suttogtam.
-Így hívnak. -Mondta.
-Miért követsz? -Kérdeztem.
-Nem követlek, csak megfigyellek. Még sosem láttalak, erre hirtelen felbukkansz. Falkát keresel?-Kérdezte.
-Nem, nincs szükségem falkára. -Válaszoltam.
-Akkor miért jöttél? És eddig hol éltél? -Kérdezte.
-Itt éltem eddig is nem tehetek róla hogy még nem láttál. Na szia. -Mondtam és elindultam haza felé. Már nem követett. Elég nehéz lesz így titkolni a multam és hogy hol lakom.