!Ez a befejezés a "Jövendőmondó" vigasz végét veszi alapul!

[Név] - a neved/karaktered neve

~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~

   Tudtad, hogy mit akartál tenni, és azzal is tökéletesen tisztában voltál, hogy hogyan akartad megtenni. Azonban, ahhoz, hogy megtehesd segítségre volt szükséged. Méghozzá nem mástól, mint egy törptől. Ezért, mielőtt elindultál volna arra a hosszú útra, amit egyszer már végigjártál, meg kellett keresned Gimlit, hogy segítséget kérj tőle. A törpöt egyébként nem volt annyira nehéz megtalálni, elvégre a nagy készülődés közepette is ő volt a leghangosabb minden jelenlévő közül. Hamar ráakadtál hát, és megkérted, hogy segítsen rajtad. Amikor elmondtad, hogy miért, Gimli meglepően izgatott lett, és azonnal nekilátott, hogy a fejedbe verje a tudást, amire szükséged volt.

   Órákig tartott, és már attól tartottál, hogy a törp végül kihagyja a koronázást miattad, de Gimli végül leírt egy papírra mindent, és a kezedbe nyomta, hogy amíg úton vagy tanulhass. Aztán elbúcsúzott tőled. Meglehetősen nehéz volt elválni tőle, egy pillanatig úgy nézett ki, mint aki elsírja magát, amiért végül elválnak útjaitok, de a végén sikerült mindkettőtöknek megőriznie a lélekjelenlétét. Elbúcsúztál hát tőle, megkérted, hogy tartsa titokban a többiek előtt, hogy visszatértél, majd útra keltél.

   Ezúttal sokkal rövidebbnek tűnt az utazással töltött idő, szinte fel sem tűnt, hogy mikor értél az ismerős hegy elé, mely úgy magasodott föléd, ahogy hatvan éve is. Most azonban sokkal barátságosabb, sokkal életteltelibb volt. Emberek és törpök nyüzsögtek a kapun kívül és belül, úgy tűnt, hogy minden probléma elrendeződött. Ajkaidon mosollyal léptél át a kapun, és miután egy őr ellenőrzött, belevetetted magad a forgatagba. Rengetegen voltak, alig fértél el, noha Erebor hatalmas csarnokai rengeteg hellyel bírtak. Egészen más érzés volt most végigsétálni a rég ismert termeken, mint évekkel ezelőtt. Akkor sötét és hideg volt, halott. Most azonban egy otthon melegségét árasztotta, annak az otthonnak a melegségét, melyre a barátaid annyira vágytak, hogy az életüket is feláldozták volna érte.

   Emlékeztél, hogy merre kellett menni. Akkor természetesen máshogy nézett ki minden, de az út attól még ugyanaz maradt. Sokszor sétáltál végig ezen az útvonalon, és pontosan tudtad, hogy merre találhattad a tróntermet. Nem voltál benne biztos, hogy ott találod őt is, de ez volt a legelső ötleted. Ha nem lesz ott, akkor meg kell keresned valakit, aki tudja merre találhatod. Féltél, hogy mi fog történni. Talán hiába jöttél el egészen idáig, talán Thorin már régen megházasodott. Hiszen ő volt a király. Másrészről, nem volt szüksége örökösökre, elvégre Kili és Fili is tökéletesen megfelelőek voltak a jövőbeli király címére. De még ha nem is házasodott meg, semmi sem garantálta, hogy ugyanazt érezte irántad.

   Ennek ellenére mindenképpen meg akartad neki mondani. Azt akartad, hogy tudja. Még ha el is utasít, akkor is tudatni akartad vele, hogy mennyire fontos volt neked.

   A trónterem ajtajában két őr állt, és mindenkit megállítottak, akinek nem volt joga belépni. A tenyered izzadni kezdett, a szíved pedig hirtelen sokkal gyorsabban vert, ahogy megálltál az őrök előtt.

   – A király nem fogad látogatókat – közölte veled az egyikük, aki még csak rád sem nézett. Helyette a hátad mögötti folyosóra bámult.

   – Biztos vagyok benne, hogy így van de... – kezdted, azonban most a másikuk szakított félbe.

   – Térj vissza később, amikor a többi panaszt is fogadják – mondta. Összeráncolt homlokkal néztél rájuk.

   – Nem azért vagyok itt, hogy panaszt nyújtsak be – tudattad velük. – Csak beszédem van a királlyal.

   – Nos, a királynak viszont nincs dolga veled – mordult fel az, aki először szólt. A szavaira halvány düh kezdett forrni benned, és egy pillanatra megfordult a fejedben, hogy leütöd őket, aztán bemész a terembe, de végül lenyugtattad magad. Nem hitted, hogy Thorin megbüntetne ezért, de jelenleg a törpök birodalmában voltál, és semmi jó nem származott volna abból, ha a király őreit ájultra vernéd.

   – Amíg nem kérdezzük meg a királyt magát, addig én nem lennék ennyire biztos ebben – mondtad, mosolyt erőltetve magadra. Ki a fene gondolta volna, hogy ez fog történni? Az előző félelmed azonnal elmúlt, most már csak ingerültség maradt a helyén. Azt is elfelejtetted, hogy miért is jöttél tulajdonképpen, csak be akartál menni végre a trónterembe, és beszélni Thorinnal. Még azzal is megelégedtél volna, ha láthatnád őt.

   Az egyik őr szóra nyitotta a száját, nyilván azért, hogy ismét elküldjön, amikor egy mély hang csattant mögötted. Anélkül is felismerted a hang tulajdonosát, hogy hátra kellett volna fordulnod.

   – Mi folyik itt?

   – Ez az ember itt, be akar menni a királyhoz – felelte az egyik őr, hangjából tisztelet csendült. Lépteket hallottál magad mögött, de mielőtt elérhetett volna téged, már meg is pördültél a tengelyed körül, és szoros ölelésbe vontad a most döbbenten álló törpöt.

   – Dwalin! – kiáltottad, a boldogság szinte ledöntött a lábadról. Nagyon örültél, amiért ismét láthattad régi barátodat. Elhúzódtál hát tőle, és a vállait markolva néztél végig rajta, magadban megjegyezve, hogy kissé idősebbnek tűnt ugyan, de még mindig ereje teljében volt. Dwalin csak meglepetten pislogott rád. Na, nem mintha ez kívülről látszott volna rajta, de téged nem tudott átverni az érzelemmentes arckifejezésével. – Annyira régen láttalak!

   – [Név]? – kérdezte, a hangjából halványan hitetlenkedést hallottál. A kérdésre szélesen elmosolyodtál, és boldogan bólintottál. – Azt hittük, hogy meghaltál. Mit keresel itt?

   – Először is, neked is szia – mondtad kuncogva. – Másodszor is, nem halok én meg olyan könnyedén. És harmadszor, valójában Thorinnal akarok beszélni. De az őrök jól végzik a dolgukat, és még véletlenül sem engednek be. Szóval, szólnál egy-két jó szót az érdekemben?

   – Ha megmondtad volna nekik, hogy ki vagy, akkor beengedtek volna – sóhajtotta a törp, és noha úgy hangzott, mintha zavarta volna a jelenléted, láttad rajta, hogy örült, amiért láthatott. Magadban csak mosolyogtál ezen, de nem mondtál semmit.

   – Mégis honnan tudnák, hogy ki vagyok én? – kérdezted, noha tudtad a választ. Gimli is ismert, és úgy tűnt, hogy a törpök között legendaként terjedt el a történeted.

   – Menjünk – „felelte" a törp, és az ajtó felé indult. Azonnal követted, és a két őrre vigyorogva végre bejutottál a terembe. Azonban abban a pillanatban, ahogy megláttad a trónon ülő alakot, a magabiztos vigyorod leolvadt az arcodról. Most, hogy itt volt előtted, ismét megjelent az a bizonytalan félelem, ami miatt habozni kezdtél. Féltél, hogy Thorin elutasít.

   A király még nem látott téged, ugyanis valamilyen papírokat olvasgatott, és úgy tűnt, hogy minden figyelmét lefoglalták. Nem voltál biztos benne, hogy ennek örültél-e vagy sem. Mégis, amikor rájöttél, hogy Thorin észre sem vette, hogy beléptetek a terembe, ostoba ötlet bukkant fel a fejedben. Ha a törp nem látott, akkor nem is utasíthatott vissza. Megragadtad hát Dwalin karját, és megállítva a füléhez hajoltál.

   – Thorin megházasodott? – kérdezted. A törp egy pillanatig nem felelt, csak nézett rád, majd halkan felsóhajtott, és a fejét rázta. A szemeiben végigfutó apró érzelem azonban ismét nagyon árulkodó volt, és azonnal tudtad, hogy szórakoztatta a helyzeted. – Akkor jó. Ne mondd meg neki, hol vagyok! Olyan lesz, mint a bújócska-fogócska!

   Azzal elengedve a törp kezét egy hatalmas oszlop mögé húzódtál. Dwalin még egy pillanatig nézett utánad, mielőtt némán a fejét ingatva a király felé indult. A félelem mellett apró izgalom is felbukkant a mellkasodban, ahogy a kezeidből tölcsért alkotva elkiáltottad magad.

   – Thorin! – A hangod végigvisszhangzott a teremben, és még Dwalin is megállt egy pillanatra meglepettségében. Hát még Thorin mennyire megdöbbent. A fejét azonnal felkapta, szemei a termet pásztázták. Az arcán olyan ráncokat láttál, amiket korábban nem, a hajába több ősz szál vegyült mint azelőtt. De ennek ellenére is az a Thorin volt még, akit ismertél. – Mondanom kell valamit! De, ha nem kapsz el, akkor ismét eltűnök! Szóval, sok szerencsét!

   – [Név]? – Hallottad a hangját, a neved olyan halkan ejtette ki, hogy alig voltál biztos benne, hogy jól hallottad-e. Mégis, kissé elmosolyodtál, ahogy belekezdtél a mondandódba. Hosszú heteken keresztül tanultál, és még ha nem is volt tökéletes a kiejtésed, nem volt az az Isten, hogy elfelejts akár csak egyetlen szót is.

   – Menu gamut khed(1) – mondtad, és amikor láttad, hogy Thorin felállt, és abba az irányba indult, amerre rejtőztél, gyorsan egy másik rejtekhelyre bújtál. – Menu tessu!(2)

   Thorin ismét feléd indult, te pedig tudtad, hogy nem húzhatod tovább a dolgokat. Nem tanultál meg egy egész beszédet, csupán néhány mondatot, és itt volt az ideje, hogy végre megértesd vele, hogy mennyire sokat jelentett számodra. A következő oszlop mögé rohantál, ahogy folytattad.

   – Men zirup menu(3) – mondtad. Thorin léptei egy pillanatra elhallgattak, úgy tűnt annyira meglepted, hogy megállt a mozgásban. Ezért gyorsan folytattad, abban reménykedve, hogy még a sokkolt állapotában elmondhatod neki, amit akartál. – Men kardunuh bi azamar!(4)

   Csend szállt a teremre. Nem mertél többet mondani, még levegőt is csak alig mertél venni. Aztán a léptek ismét felhangzottak, egyre közelebb kerülve hozzád. A szíved a torkodban dobogott, el akartál menekülni, csak futni ameddig a lábaid bírták. Mégis, megmakacsoltad magad, és a helyeden maradtál. El kellett mondanod az utolsó sort is, tudatnod kellett vele az érzéseid. Ezért, amikor a lépései szinte már teljesen elértek, kihúzódtál az oszlop mögül, és egyenesen Thorin szemeibe néztél. A törp megállt, amikor meglátott, tekintete hitetlenül olvasta be az alakodat. Minden egyes porcikádat alaposan megnézte, biztosra ment, hogy tényleg téged lát-e, és nem egy álomképet. Amikor pedig ismét az arcodra nézett, a szája szólásra nyílt.

   – Men lananubukhs menu.(5) – Thorin megdermedt, ahogy a hangod ismét végigcsendült az egész termen. Ahogy a szavaid visszhangja is elhalt, a csend nehéz takaróként terült rátok. A szíved olyan gyorsan vert, hogy már attól féltél, talán kiszakad a mellkasodból, de a tekinteted nem tudtad elszakítani Thorin szemeiről. Azokban rengeteg érzelmet láttál elsuhanni, másodpercek alatt váltakoztak az érzések, a hitetlenségből a döbbenet, abból az értetlenség, majd a felismerés. Fájdalom, félelem és remény is volt ott, te pedig egy hosszú pillanatig teljesen elvesztél azokban a szemekben.

   Aztán Thorin megmozdult, és mire felfogtad volna, hogy mi történt a karjai között találtad magad. A törp erősen ölelt, mintha attól félt volna, hogy bármelyik pillanatban eltűnhetnél, arcát a hajadba temette, és halkan mormogott valamit khuzdul nyelven, amiből csak a nevedet értetted. Némán visszaölelted, miközben hallgattad az ismerős, mély hangját, ahogy az anyanyelvén beszélt hozzád. Habár semmit sem értettél belőle, amikor Khuzdul nyelven beszélt, valahogy egészen másnak hangzott. A durva hangok természetesen törtek elő ajkai közül. Egyszerűen nagyon kellemes volt hallgatni, és egy pillanatra bele is vesztél a hangjába. Aztán meghallottál egy mondatot, ami ismerős volt.

   – Men lananubukhs menu. – Thorin szájából sokkal kellemesebbek voltak ezek a szavak. Egészen máshogy hangzott, mint a te ügyetlen kiejtéseddel, és csupán attól, hogy hallottad ezt az egyszerű mondatot a szíved kihagyott egy ütemet. Az ölelésed erősebb lett körülötte, ahogy a nyakába temetted az arcod, ezzel próbálva elrejteni, mennyire vörös is voltál. A boldogság elsöprő volt, és nem tudtad, hogy sírni akartál-e vagy nevetni.

   Végül azonban egyiket sem tetted, csak ölelted a királyt, és próbáltad valahogy megnyugtatni száguldozó szívedet. Ebben viszont Thorin egy kicsit sem segített, főleg nem akkor, amikor elhúzódva tőled az ajkaidra hajolt. A csókja durva volt, és mégis végtelenül gyengéd. A szája és a nyelve szinkronban mozgott a tiéddel, és minden egyes mozdulatában olyan mély szeretet és boldogság lakozott, amitől ismét sírni támadt kedved. Szédültél, a világ eltompult, csak Thorin maradt, ahogy erős karjai olyan gyengéden tartottak, ahogy a csókja elködösítette az elméd. Amikor pedig végül elszakadtatok egymástól, és a törp szemeibe néztél tudtad, hogy soha többé nem akarod elengedni őt.

   Thorin ajkaira mosoly húzódott, azon ritka mosolyok egyike, amely felmelegítette a szíved. Azonnal viszonoztad ezt a mosolyt, boldogan felkacagtál, majd ismét csókra húztad. Thorint nem kellett bátorítani, azonnal ismét az ajkaidra mart, ezúttal sokkal szenvedélyesebben és sokkal birtoklóbban. Ajkai végül elszakadtak a tieidtől, és lágy csókokat hintett az állad vonalára, a nyakadra, még a füleid mögötti érzékeny felületre is. Te pedig csak álltál ott, a törp erős alakjába kapaszkodva, és próbáltál állva maradni, ahogy Thorin folytatta a kényeztetésed.

   – Nagyon hiányozhattam neked – mondtad, a hangod karcos és gyenge volt, de a játékos él jól hallhatóan kicsendült belőle. Thorin teste megremegett, és csak akkor jöttél rá, hogy a nevetés miatt, amikor a füled mellett felhangzott az öblös kacagás. A hangra az ajkaidra hatalmas mosoly költözött, és csillogó szemekkel néztél a törpre, aki most elhúzódott tőled, hogy az arcodra nézhessen.

   – El sem tudod képzelni mennyire, Gimlelul(6) – felelte.

   – Egy újabb becenév? – kérdezted, ajkaidon levakarhatatlan mosoly ült. Thorin csak mosolygott, ahogy megint megcsókolt. Örömmel fogadtad az érintését, és közelebb húzódva hozzá visszacsókoltad. Teljesen megfeledkeztél minden aggodalmadról most, hogy a törp karjaiban tudhattad magad. Még Dwalint is elfelejtetted, aki egyetlen hang nélkül hagyta el a termet, hogy magatokra hagyhasson. Semmi más nem létezett számodra abban a pillanatban, csak Thorin, és az a mély, érzelmektől gazdag csók, amelyet megosztottatok.

   Rengeteg akadály állt még előttetek, ebben teljesen biztos voltál. De most, hogy itt voltál Thorinnal egyáltalán nem érdekelt semmi, ami a jövőben történni fog. Talán nehéz lesz, de biztos voltál benne, hogy minden akadályon átjuttok majd.

   Elvégre a kettőtök története még csak most kezdődik. 

~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~

(1)Khuzdul: "Te egy csodálatos személy vagy"

(2)Khuzdul: "Te vagy a mindenem"

(3)Khuzdul: "Te vagy a másik felem"/"Kiegészítesz engem"

(4)Khuzdul: "A szívem örökké a tiéd"

(5)Khuzdul: "Szeretlek"

(6)Khuzdul: "Én legfényesebb csillagom"

(Ahogy eddig is, most is angolul kerestem khuzdul szavakat, ezért a fordítás teljes mértékben az én művem. Tehát elképzelhető, hogy hibás.)