Hé, [Név]!

Több dolgot is mondanék.

Először is, mint azt mindenki jól láthatja, a történet véget ért. Véglegesen. Noha több fajta módon is lehetne folytatni, a befejezések függvényében, nem terveztem, hogy írok még egy harmadik könyvet is belőle. Már így is elég hosszúra nyúlt a dolog. Tehát sajnálom de ez a vége. 

Másodszor meg szeretném köszönni nektek azt, hogy nem csak olvastátok ezt a kis történetet, de kommenteltetek (sok olyan van, amire nem válaszoltam, de mindet láttam, és mindnek nagyon örültem), és vote-oltatok is. Sokat jelent számomra, hogy ennyire tetszett nektek. Említhetnék név szerint embereket, akik rendszeresen felbukkantak, és írtak. De ez nem lenne fair azokkal szemben, akik csendben olvastak, nem kommenteltek vagy vote-oltak, de végig itt voltak. Szóval nem fogok senkit kiemelni, de mindenkinek köszönöm. (Ez alól azok sem kivételek, akik csak sokkal a történet befejezése után olvassák végig.) 

Harmadszor, jöhet néhány kis funfact? 

Lássuk. A Jövendőmondó hirtelen felindulásból megírt fanfiction, amit akkor kezdtem írni, amikor itthon ültem, és elvileg az érettségire kellett volna tanulnom. Mint azt sejthetitek, ehelyett órákon keresztül görnyedtem a gép felett, és úgy írtam, mint egy megszállott. Eleinte nem is akartam közzétenni, de amikor a várttal ellentétben már a harmadik Hobbit filmnél tartottam, úgy döntöttem, hogy akár meg is oszthatom veletek. Szóval, így került ki Wattpadra. 

Emellett, amikor megkaptátok az első fejezetet a Jövendőmondóból, én akkor már a Legendát írtam. A Legenda azonban nagyon sokáig csak állt a gépemen egy-két fejezet volt megírva. Ugyanis, az érettségi után jött a nyári szünet, ami elég zsúfolt időszak volt, és nem sok időm és kedvem volt írni. Aztán a suli kezdete után egy beteg hetem alatt az egész Legendát megírtam. Egyetlen hétig tartott. Mégis, nagyon sokáig tartott feltöltenem. (Bocsi.)

Eredetileg úgy voltam a dologgal, hogy [Név] végül visszakerül a saját világába, és kiderül, hogy egész végig csak kómában volt. A Jövendőmondó utolsó fejezetekor változtattam meg ezt a döntést, mert egyrészt nem szeretek olyan sztorikat írni, amiknek nem Happy End a végük, másrészt meg az nagyon kegyetlen lett volna tőlem. (Emiatt azonban nincs arra semmilyen válaszom, hogy hogy kerültél Középföldére, és miért.)

Mit is mondhatnék még? Rettenetesen élveztem ennek a történetnek az írását, és miután befejeztem napokig csak hevertem az ágyamon, és próbáltam megemészteni, hogy vége. Néha teljesen elfelejtettem, hogy már megírtam, és nekiültem, hogy "Na, akkor folytassuk a Legendát", aztán már amikor meg volt nyitva a dokumentum, akkor jöttem rá, hogy készen van. Nagyon sajnáltam, hogy vége, de egyszerre éreztem örömöt is, amiért befejeztem. (De már minden oké, feldolgoztam a dolgot.)

Szóval, még egyszer utoljára: köszönöm! Tényleg nagyon sokat jelentett, hogy szerettétek ezt a történetet, és nem tudom eléggé meghálálni, amiért ennyien olvastátok. 

Nos, ennyi lett volna. Itt, ezzel a köszönetnyilvánítással le is zárnám ezt a sztorit. 

Remélem, hogy majd még találkozunk egy másik történetben!