!Ez a befejezés a "Jövendőmondó" vigasz végét veszi alapul!

[Név] - a neved/karaktered neve

~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~

   Miután Gandalffal beszéltél megkérted, hogy ne árulja el senkinek, hogy itt voltál. A mágus nem kérdőjelezte meg, miért akartad titokban tartani a visszatérted, valójában úgy tűnt, hogy pontosan tisztában van a választásod okával. Tehát, miután megígérte, hogy nem mondja el senkinek, hogy visszajöttél, elbúcsúztál tőle, majd útra keltél. Mivel nem akartad, hogy bárki is tudjon a jelenlétedről, nem gyűjtöttél össze magadnak semmi útravalót, csupán a fegyvereidet, és egy az utazáshoz megfelelőbb ruhát vittél magaddal.

   Az út sokkal gyorsabbnak tűnt, mint hatvan éve. Ez azért lehetett, mert nem találkoztál semmilyen ellenséggel közben, ami feltarthatott volna. Zökkenőmentesen haladtál keresztül Középföldén, és mindössze néhány hónappal később már az ismerős hegy előtt álltál. Tekinteted boldogan nyugodott Erebor tiszteletet parancsoló alakján. A törp város újjáépült, és a kapu régi pompájában magasodott föléd. A tetején törpök álltak, nyilván őrizték a bejáratot.

   A legnagyobb különbség a hatvan évvel ezelőtti állapot és a mostani között mégis az volt, hogy a kapuk tárva-nyitva álltak. Emberek és törpök sokaságát láttad odabent, csak úgy áradt a helyből az élet. Az az élet, amely legutóbb messze elkerülte Erebort. Az akkori barátságtalan légkör egyszerűen eltűnt. Mosolyogva léptél közelebb, az emberek és törpök között haladtál át a kapun. Egy törp őr mindenkit megállított, hogy ellenőrizhesse, hogy nem ellenség-e. Természetesen te is sorra kerültél, de hamar tovább is engedett.

   Végigsétáltál Erebor vidám termein, mosolyogva figyelted, ahogy zajlik az élet. A nosztalgia erősen csapott le rád, újra- és újra összehasonlítottad a régi és a mostani Erebort. Ebben az állapotában sokkal jobban tetszett neked.

   Aztán a tekinteted megakadt valamin. Pontosabban inkább valakin. Háttal állt neked, a haja kissé fakóbb, őszesebb volt, és a frizuráját máshogy hordta. Az alakja is változott, látszott rajta, hogy idősebb, noha egyértelműen ereje teljében volt még. Egy kicsit hasonlított a nagybátyjára. Azonban ezen változások ellenére is azonnal felismerted, kétségek nélkül tudtad, hogy ki volt ő. A szíved boldogan dobbant, ahogy ajkaidra hatalmas mosoly költözött. A lábaid maguktól mozdultak, és egy pillanattal később már csupán karnyújtásnyira kerültél hozzá.

   A karod kinyúlt, és megkocogtattad vele a vállát. A törp azonnal abba az irányba fordult, amelyik vállához értél, de te a másik irányból megkerülve őt elé álltál. Láttad, hogy egy pillanatig értetlenül bámult maga mögé, majd végül összehúzott szemöldökkel előre fordult. Az arca értetlenséget tükrözött, azonban, amikor felnézett rád, a változás azonnali volt. Hitetlenség, meglepettség és boldogság futott végig a vonásain, mielőtt ajkai tétovázva szóra nyíltak.

   – [Név]? – kérdezte, a hangja mélyebb, karcosabb volt mint hatvan éve. Apró változások voltak ezek, de mivel annyira közel állt hozzád, azonnal feltűntek neked. Az arca is változott, sokkal férfiasabbá vált, látszott rajta, hogy idősebb lett. Azonban ezek a változások annyira jelentéktelenek voltak, hogy egyáltalán nem foglalkoztál velük. A neved hallatán elmosolyodtál, majd vidáman bólintottál.

   – Az igazi és egyetlen – felelted játékosan. Kili egy percig még nézett rád, úgy tűnt, hogy próbálta megemészteni, hogy valóban téged látott. Aztán egyetlen mozdulattal áthidalta a távolságot köztetek, és erős, csontropogtató ölelésbe húzott. Hangosan felkacagtál az ismerős érzésre, ahogy szorosan visszaölelted. Sokáig maradtatok így, úgy tűnt, hogy a törp soha nem akart már elengedni. Végül azonban mégis elhúzódott tőled, bár a karjai még mindig körülötted maradtak. Kili végignézett rajtad, megvizsgálta minden egyes porcikádat, az emlékeiben élő képhez hasonlítva.

   – Hol voltál? – kérdezte, hangja szomorúan csengett. – Eltűntél a csata után. Mindenki téged keresett, de sehol sem találtunk, mintha eltűntél volna egész Középföldéről.

   – Visszatértem az otthonomba.

   – Hiányoztál – tudatta veled a törp, mire a mosolyod ellágyult.

   – Ti is hiányoztatok nekem – felelted. – De, mielőtt elvezetnél a többiekhez, mondd el, mi történt veled az elmúlt hatvan évben.

   És a törp így tett. Elmesélte, hogy az eltűnésed után mindenki Erebor felújításán dolgozott, hogy évekig tartott mindent rendbe hozni. Mesélt arról, hogy Thorin hogyan kötött békét a tündékkel, hogyan segített Tóváros emberein, és arról, hogy annyi éven keresztül milyen jól uralkodott. Elmondta, hogy miután a felújítás, és a szomszédaikkal való kapcsolatépítés befejeződött, Thorin csapatokat küldött Középfölde szerte, hogy megtaláljanak téged.

   Azonban, miután egyetlen csapat sem járt sikerrel, néhány év alatt el kellett fogadniuk, hogy soha többé nem látnak majd téged. Már mindenki halottnak hitt, és noha a társaság törpjei ügyeltek arra, hogy a neved fennmaradjon, beletörődtek a halálodba. A történet egyszerre tett boldoggá, és szomorított el. Végül az is kiderült, hogy a Durin-örökösök egyike sem házasodott meg, noha a királyt segítő tanács törpjei erős nyomást helyezett mindhármukra, hogy találjanak végre egy feleséget maguknak.

   Hazudtál volna, ha azt mondod, hogy ez a részlet érdekelt a legkevésbé. Valójában ellenkezőleg, nagyon is tudni akartad, hogy mi a helyzet a törpök szerelmi életével. Ha Kili megházasodott volna, akkor semmi értelme nem lett volna visszatérned ide. Így azonban baj nélkül vallhattad be a törpnek az érzéseidet iránta. Még azelőtt el akartad neki mondani, mielőtt találkozol a többiekkel. Csak azt nem tudtad, hogyan is kezdj bele.

   – Kili? – kezdted. A törp érdeklődve nézett rád, míg te folytattad. – Tudod van egy barátom, aki szerelmes egy törpbe. Ő egy ember, és nem igazán tudja, hogyan megy ez a törpöknél. Tudnál segíteni nekem, hogy elmondhassam neki?

   – Nos, szerintem nem kell ezen törnie a fejét – mondta Kili, úgy tűnt nagyon is szórakoztatja a kérdésed. Nem tudtad, hogy azért, mert átlátott rajtad, vagy egyszerűen csak annyira vicces volt a gondolat, hogy egy ember törp módon akart udvarolni. – Egyszerűen rendben van az, ha az emberi szokások szerint vall szerelmet.

   – Nem vagy valami segítőkész – motyogtad, és remélted elég halkan, hogy a törp ne hallja. Azonban a halk nevetés, ami Kili ajkaiból tört elő nem ezt támasztotta alá. Halkan felsóhajtottál, majd a hajadba túrva a törpre néztél. – Te hogyan akarnád, hogy szerelmet valljanak neked?

   – Ha arról van szó, akit én is szeretek? – kérdezte, mire te aprót bólintottál. Kili mosolya ellágyult, ahogy szinte azonnal válaszolt. – Nos, ahogy őt ismerem, valószínűleg valami váratlan módot választ majd. De ameddig róla van szó, addig mindegy, hogyan. Csak az a lényeg, hogy tudjam: viszont szeret.

   – Van valaki, akit szeretsz? – kérdezted aggodalmasan. Kili az imént még úgy beszélt, mintha senki iránt nem érezne így, most pedig azt mondta, hogy van valakije.

   – Van – nevetett. – Bár már évek óta nem láttam. Azt hittem, hogy soha többé nem találkozhatok vele. De még ha így is lett volna, akkor sem tudtam volna feladni az érzéseimet iránta.

   Nem feleltél. Nem azért, mert nem tudtál mint mondani, sokkal inkább azért, mert nem akartál semmit sem mondani. Tudtad, hogy Kili mire célzott, nem voltál ostoba. És most már biztos voltál benne, hogy a törp is átlátott a nevetséges kérdéseden. Nos igen, ez a filmekben sem vált be soha. Mégis, annak ellenére, hogy most már tudtad, hogy viszonozta az érzelmeid, nem tudtad, hogyan vallhatnád be neki. Azt akartad, hogy különleges legyen. Ezért csendesen lépkedtél tovább Kili mellett, az emberek és törpök alkotta forgatagban, miközben magadban azon törted a fejed, hogyan mondd meg neki.

   Tekinteted lassan megakadt valamin. Egy gyakorló pálya volt a közelben, ahol a törpök íjászatot tanulhattak. Az ötlet hirtelen pattant ki a fejedből, még abban sem voltál biztos, hogy úgy fog-e elsülni, mint ahogy szeretted volna. Mégis, megragadtad Kili kezét, és a gyakorlópálya irányába húztad. Ahogy odaértél, a rád értetlenül pislogó törpre pillantottál.

   – Versenyezzünk! – mondtad, ajkaidon kihívó vigyorral. Tisztában voltál vele, hogy Kili jobb íjász volt nálad, ahogy azt is jól tudtad, hogy valószínűleg veszíteni fogsz. A törp egy pillanatig csak értetlenül nézett rád, majd ő is elvigyorodott.

   – A tanítvány túl akarja szárnyalni a mesterét? – kérdezte játékosan, de már odalépett egy állványhoz, amin a gyakorlásra használt íjakat tartottak. Szavaira a vigyorod kiszélesedett, és te is elvettél egy gyakorló íjat. Nem akartad a sajátodat használni, ha Kili sem teszi.

   – Pontosan ez a terv – felelted. – Ha pedig legyőzlek, akkor bármilyen jutalmat kérek is, neked meg kell adnod!

   – És, ha én győzök? – kérdezte, mire a szemeidet forgattad, de a mosolyod továbbra sem apadt lejjebb.

   – A nyereményed ugyanaz – felelted. – De esélytelen, hogy nyerj.

   – Majd meglátjuk – mondta, a hangja színtiszta szórakozással csendült. – Szóval, hogyan csináljuk?

   – Három lövés – mondtad, és egy céltáblára mutattál. Azok a törpök, akik eddig gyakoroltak, most abbahagyták, és titeket néztek. Nem volt ritka, hogy a herceg eljött ide gyakorolni, azonban soha nem tűnt ennyire boldognak. Persze, mindig vidám volt, de úgy tűnt, hogy most még a szokottnál is sokkal jobb hangulatban volt. A szemei csillogtak ahogy rád nézett, és egyetlen pillanatra sem tudta abbahagyni a mosolygást. Azok akik nem tudták ki vagy, és Kilit is csak felszínesen ismerték, még ők is látták, hogy a törp mennyire oda volt érted. – Felváltva lövünk, ugyanarra a céltáblára. Amelyikünk nyila van közelebb a közepéhez, az nyeri azt a kört. Te kezdesz.

   – Ahogy akarod – mondta vidáman Kili, ahogy egy nyilat helyezett az íja húrjára. Mindenki némán figyelte, ahogy célzott, majd elengedte a húrt. A nyíl szélsebesen szántott végig a levegőn, majd egyenesen a céltábla közepébe fúródott. Kili önelégült vigyorral nézett rád, mire te csak a szemeid forgattad, majd átvéve a törp helyét lőttél. – Szerintem kijelenthetjük, hogy ezt a kört én nyertem.

   – Még van két lehetőségem – morogtad, ahogy tekinteted a céltáblán nyugtattad. A nyilad még csak nem is a középre festett vörös körben landolt. Kis híján középre lőttél ugyan, de egyértelműen te voltál a vesztes. Azonban nem adhattad fel, mindenképpen nyerned kellett.

   – Vígasztald csak magad – nevetett Kili, miközben már a következő tábla előtt állt. Figyelted, ahogy határozott mozdulatokkal felkészült a lövésre, majd a nyilat, ahogy ismét középre fúródik. Ezúttal azonban a vörös kör szélén állt meg, tehát még volt esélyed nyerni. Kili elégedetlenül nézett a céltáblára, majd tekintete rád siklott. A törp előző önelégült mosolyának mása ült az ajkaidon, ahogy átvetted tőle a helyed.

   – Úgy tűnik, hogy hibáztál – mondtad vigyorogva. Kili csak a szemeit forgatta, te pedig a lövésre terelted a figyelmed. A mosoly leolvadt az arcodról, ahogy mindeneddel a célzásra koncentráltál. A nyilad ezúttal egyenesen a tábla közepébe állt, ezzel pedig egyértelműen megnyerted a második fordulót. Leengedted az íjad, és Kili felé fordulva gúnyosan vigyorogva néztél rá. A törp mormogott valamit a bajsza alatt, aztán az utolsó cél elé lépett. – Sok szerencsét! Szükséged lesz rá.

   – Neked sokkal több szerencsére lesz szükséged, hogy legyőzz! – mondta, és ezután ismét a lövésre figyelt. Nem feleltél, mert nem akartad megzavarni a koncentrálásban. Igen, győzni akartál, de nem úgy, hogy csalsz. Ráadásul, Kili sem terelte volna el a figyelmed a győzelem érdekében. Csendesen figyelted hát, ahogy a törp kilőtte a nyilat, ami ezúttal ismét tökéletesen középre érkezett. Ezt látva Kili vigyorogva feléd fordult, és kihívóan emelte egyik szemöldökét a magasba. Csak a szemeid forgattad, ahogy a helyére léptél. – Már alig várom a jutalmam.

   – Még nem nyertél – tudattad vele. Csak a filmekben történtek ilyenek, de neked akkor is ez volt az egyetlen lehetőséged. Ezért reménykedtél benne, hogy nem csak elég jól célzol majd, de elég erősen lősz is. Amikor elengedted a húrt azonnal tudtad, hogy az erő tökéletes volt. Amikor pedig a nyíl hegye érintkezett Kili nyilának végével arról is megbizonyosodhattál, hogy az irány is. A nyilad kettévágta Kili nyilát, és egyenesen oda fúródott, ahova a törp nyila is. Néhány másodpercig senki sem szólt egy szót sem. Még neked is nehéz volt felfogni, hogy sikerült. De, amikor végre sikerült, boldogan mosolyogva fordultál Kili felé, aki döbbenten nézett rád. – Mit is mondtál az imént?

   Kili nem felelt, de nem is kellett.

   – Mivel egyértelműen nyertem, ezért most el is mondom, hogy mit szeretnék – kezdted, azonban ebben a pillanatban Kili is magához tért a döbbenetéből, és gyorsan félbeszakított.

   – Ez nyilvánvalóan döntetlen – mondta, mire értetlenül pislogtál rá. – Azt mondtad az nyer, aki közelebb találja el a közepéhez. Mivel mindketten ugyanott találtuk el, ezért ez döntetlen.

   – Ez... – kezdted, de valójában nem tudtál mit mondani. Kilinek igaza volt. – Oké. Igaz. Akkor mit szólnál hozzá, ha változtatnánk a nyereményeken?

   – Hogyan?

   – Mivel döntetlen lett, ezért mondjuk, hogy mindketten nyertünk – felelted. – Szóval mindketten megkapjuk a nyereményünket. Azonban, mivel nem tiszta győzelem volt, ezért ahelyett, hogy mindketten megkérhetjük a másikat valamire, amit muszáj teljesítenie, mindketten kérdezhetünk valamit, amire a másiknak teljesen őszintén kell válaszolnia. Ez így rendben van?

   – Igen – bólintott a törp, mire elmosolyodtál. – Szóval, akkor kérdezhetek bármit?

   – Amit csak szeretnél – felelted. Kili egy pillanatig csendben állt, úgy tűnt, azon gondolkozott, hogy mit kérdezzen. Aztán végül szóra nyitotta a száját.

   – Miért jöttél vissza? – A kérdés teljesen váratlanul ért, köpni-nyelni nem tudtál. Elkerekedett szemekkel néztél rá, és tátogva próbáltad összeszedni magad. Ezt a játékot azért csináltad, mert így akartál vallani neki. És végül itt volt az alkalom, hogy megtehesd. Lassan sikerült felépülnöd a sokkból, és mély légvételekkel nyugtattad meg száguldozó szíved. Bárhogy is volt, most itt volt az ideje, hogy megmond neki, mit éreztél. Nem mulaszthattad el az alkalmat, ráadásul megígérted, hogy őszintén válaszolsz bármilyen kérdést tesz is fel.

   – Mert szerelmes vagyok beléd. – Hallottad a hangodat, tudtad, hogy te mondtad ki ezeket a szavakat. Mégis, észre sem vetted, hogy kimondtad őket, mintha egy másik ember irányította volna a tested. Azonban nem tudtál sokáig ezen rágódni, a következő pillanatban ugyanis ismerős karok között találtad magad. Felfogni is alig volt időd, hogy mi történik, amikor meleg ajkak nyomódtak a sajátod ellen. Az elméd teljesen elködösült, a szíved úgy dobogott, mintha menten kiugrana a helyéről, miközben Kili szenvedélyesen csókolt.

   Az elmédnek még nem sikerült felfognia, hogy mi történt, amikor a tested magától reagált. Azonnal viszonoztad a törp érintését, ezzel a gesztussal fejeztétek ki az egymás iránt érzetteket. A törpnek nem kellett hangosan kimondania, ahhoz hogy megértsd, mennyire szeretett. Ebben az egy csókban annyi érzelem volt, amennyit szavakkal nehéz lett volna kifejezni. A világ megszűnt körülöttetek, mindössze tompa háttérképpé és háttérzajjá vált az egész, csak arra az érzésre tudtál koncentrálni, ahogy Kili ajkai mozogtak a tieiddel szemben.

   Amikor végül elváltatok, a törp ajkain hatalmas mosoly volt, szemeiben szeretet és vágy csillant vissza. Úgy tűnt éppen annyira boldog volt, mint amilyen te is. Kili a szemeidbe nézett, ahogy újabb csókra hajolt, te pedig örömmel simultál bele a karjaiba, ahogy hagytad, hogy teljesen kisajátítsa magának a szádat. Az időérzéked elveszett, fogalmad sem volt meddig álltatok így, egymás ölelésében, de végül Kili ismét elhúzódott.

   – Az érzés kölcsönös – tudatta veled, mire hangosan felkacagtál, és szorosabban ölelted. Kili is nevetett, ahogy a hajadba csókolt.

   – Azt hiszem, hogy erre már magamtól is rájöttem – felelted, majd elhúzódva a törp szemeibe néztél. Kili kíváncsian nézett rád vissza. – De most az én jutalmam jön.

   – Várom – felelte ő, mire elvigyorodtál.

   – Mit jelent a „Men daor*" kifejezés? – Akárcsak a tünde nyelv, úgy a khuzdul kiejtése is nehezen ment. Gimli próbált valahogy megtanítani rá, de még mindig ügyetlen voltál benne, és ezért ez a két szó is esetlenül hagyta el ajkaid. Kilinek az ajkába kellett harapnia, hogy ne nevessen fel, amikor meghallotta mennyire furcsán ejtetted ki. De amellett, hogy tényleg különösen rossz volt a kiejtésed, a törp rendkívül aranyosnak találta. 

   – Azt jelenti, „drágám" – súgta a füledbe, ajkai lágyan simogatták a bőröd. Kissé elpirultál, ahogy meghallottad ezt, fogalmad sem volt róla, hogy a törp ennyire régóta érzett így irántad. Kili elhúzódott tőled, hogy az arcodba nézhessen. Tekintetetek összekapcsolódott, és egy pillanatra ismét úgy érezted, hogy a világ tompulni kezdett körülötted. Amikor pedig a törp újabb csókra hajolt, minden más teljesen megszűnt. A szíved örömmel dobogott, miközben teljesen átadtad magad az érzésnek, ahogy Kili ajkai a tieidet ostromolták.

   Tudtad, hogy még koránt sem értek véget a megpróbáltatásaitok. De bármi is történjék majd ezután, soha többé nem leszel hajlandó elválni Kilitől.

   Bárhogy is folytatódjon a történetetek, mindig mellette maradsz majd. 

~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~

*A "Jövendőmondóban" nem így szerepelt ez a becenév, de végül megtaláltam a "drágám" kifejezést Khuzdul nyelven, ezért megváltoztattam. 

(Ezt a befejezést egyébként senki se kérte, de nekem szükségem volt rá, szóval itt van)