!Ez a befejezés a "Jövendőmondó" vigasz végét veszi alapul!

[Név] - a neved/karaktered neve

[e/c] - a te/karaktered szemének a színe

~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~

   Miután Gandalffal beszéltél megkérted, hogy ne árulja el senkinek, hogy itt voltál. A mágus nem kérdőjelezte meg, miért akartad titokban tartani a visszatérted, valójában úgy tűnt, hogy pontosan tisztában van a választásod okával. Tehát, miután megígérte, hogy nem mondja el senkinek, hogy visszajöttél, elbúcsúztál tőle, majd útra keltél. Mivel nem akartad, hogy bárki is tudjon a jelenlétedről, nem gyűjtöttél össze magadnak semmi útravalót, csupán a fegyvereidet, és egy az utazáshoz megfelelőbb ruhát vittél magaddal.

   Az úton végig azon gondolkodtál, hogyan is mondhatnád meg neki, mit érzel. Hogyan tegyél vallomást? Fogalmad sem volt arról, hogy a törpöknél hogyan működött ez az egész, és noha szerettél volna megfelelően udvarolni neki, kételkedtél benne, hogy sikerülne. Hiszen semmit sem tudtál arról, hogy csináld. Már Erebor előtt álltál, amikor végül felbukkant az elmédben egy ötlet. Először meg kellett tudnod néhány dolgot, és csak utána láthattál neki az előkészületeknek. Ez pedig azt jelentette, hogy először találnod kellett volna valakit, aki elmondhatja neked ezeket a dolgokat.

   A törp városon belül minden más volt, mint hatvan éve. Erebor hatalmas termei tele voltak élettel, emberek és törpök nyüzsögtek odabent, nevetéstől és beszélgetéstől volt hangos Erebor minden zuga. Ennyi ember között hamar találtál valakit, akitől megtudhattad a téged érdeklő részleteket. Valójában nem is te találtad meg őt, sokkal inkább ő akadt rád. Éppen informátor után kutattál, amikor valaki hátulról megkocogtatta a vállad. Azonnal arra fordultál, és tekinteted ismerős alakkal találkozott. A szőke törp hitetlenséggel kikerekedett szemekkel nézett rád.

   Bár egyértelműen idősebb volt, Fili még mindig ugyanolyan maradt. A haja kissé fakóbb volt, a frizurája változott, és a szakálla is kissé nagyobb lett. Az arca is idősebbnek, férfiasabbnak tűnt, de a változás számodra szinte semmiség volt. Fili pontosan ugyanolyan maradt neked, mint hatvan éve is volt.

   – Fili! – kiáltottad, majd azonnal a karjaidba húztad. A törp egy pillanatig nem tett semmit, csupán állt ott, mereven. Aztán karjait lassan köréd kulcsolta, és erős ölelésbe vont.

   – [Név] – suttogta, úgy tűnt nem hitte el, hogy te voltál. Meg tudtad érteni, normális esetben már halottnak vagy legalábbis nagyon idősnek kellett volna lenned. Erre te itt álltál, pontosan úgy, ahogyan hatvan éve is, és úgy tűnt, egy napot sem öregedtél.

   – Én bizony – mondtad, miközben kissé hátrébb húzódtál, hogy a törp arcába nézhess. Fili szemei alaposan átvizsgálták minden porcikádat, a változás jeleit kereste. Amikor azonban semmit sem talált, [e/c] szemeidbe nézett, melyek ugyanolyan boldogan csillogtak, mint mindig. A mosolyod pont olyan fényes volt, mint hatvan éve. Semmit sem változtál. – Hiányoztam?

   – Igen – felelte a törp, ahogy ismét mélyen megölelt. Kuncogva hagytad, hogy magához húzzon. – Hol voltál? Egyszerűen csak eltűntél, és bármennyire kerestünk is, soha nem találtunk!

   – Haza kellett mennem – felelted. – De visszajöttem, szóval most már minden rendben.

   – Azt hittük, hogy meghaltál – mondta, és elengedve hátrált egy fél lépést.

   – Mintha olyan könnyen meghalnék – nevettél, majd mosolyogva a törp vállára ejtetted a kezed, és megnyugtatóan megszorítottad. – Jól vagyok, itt vagyok, és nagyon sok dolog van, amiben fel kell zárkóznom. Elvesztettem a jövőbelátó képességemet, szóval nem tudom, mi történt veletek. Elmesélnéd?

   És a törp így tett. Elmesélte, hogy az eltűnésed után mindenki Erebor felújításán dolgozott, hogy évekig tartott mindent rendbe hozni. Mesélt arról, hogy Thorin hogyan kötött békét a tündékkel, hogyan segített Tóváros emberein, és arról, hogy annyi éven keresztül milyen jól uralkodott. Elmondta, hogy miután a felújítás, és a szomszédaikkal való kapcsolatépítés befejeződött, Thorin csapatokat küldött Középfölde szerte, hogy megtaláljanak téged.

   Azonban, miután egyetlen csapat sem járt sikerrel, néhány év alatt el kellett fogadniuk, hogy soha többé nem látnak majd téged. Már mindenki halottnak hitt, és noha a társaság törpjei ügyeltek arra, hogy a neved fennmaradjon, beletörődtek a halálodba. A történet egyszerre tett boldoggá, és szomorított el. Végül az is kiderült, hogy a Durin-örökösök egyike sem házasodott meg, noha a királyt segítő tanács törpjei erős nyomást helyezett mindhármukra, hogy találjanak végre feleséget maguknak.

   Hazudtál volna, ha azt mondod, hogy ez a részlet érdekelt a legkevésbé. Valójában ellenkezőleg, nagyon is tudni akartad, hogy mi a helyzet a törpök szerelmi életével. Ha Fili megházasodott volna, akkor semmi értelme nem lett volna visszatérned ide. Így azonban baj nélkül vallhattad be a törpnek az érzéseidet iránta. Még azelőtt el akartad neki mondani, mielőtt találkozol a többiekkel. Csak azt nem tudtad, hogyan is kezdj bele.

   – Fili, ha lenne valaki, akit szeretsz, és ez a valaki nem törp lenne, mit szeretnél, hogyan valljon neked szerelmet? – kérdezted pár perc csendes séta után. A törp egy pillanatig meglepetten nézett rád, majd elmosolyodott, és vállat vont.

   – Ameddig róla van szó, nem érdekel, hogyan vall szerelmet – kezdte, és amikor már éppen új kérdést tettél volna fel, folytatta. – De inkább én akarok vallomást tenni neki, és a törp hagyományok szerint udvarolni. Mivel nem ismeri a hagyományainkat, ezért nem akarnék rá akkora nyomást helyezni, hogy neki kelljen megtennie az első lépést.

   – De mi van akkor, hogyha ő ragaszkodik hozzá? – kérdezted, miközben próbáltad nem agyon ölelgetni az előző szavaiért. Átkozottul aranyos dolgot mondott az imént, és még csak észre sem vette.

   – Mint mondtam, ha arról van szó, akit szeretek, bármi boldoggá tenne – felelte. Egy pillanatig csak néztél rá, majd elhúzva a szádat tekinteted a piac forgatagára emelted. Ahogy a különböző standokat szemlélgetted tekinteted megakadt az egyiken. Rengeteg drágakő volt kirakodva a standra, mindegyiken visszacsillant Erebor fénye. Gyönyörű volt, és azonnal tudtad, hogyan akartad bevallani az érzéseidet. Megragadtad hát Fili kezét, és a standhoz húztad.

   A törp csak hagyta, hogy végigrángasd a tömegen, és noha nagyon kíváncsi volt rá, hogy mit akartál, nem tett fel kérdéseket. Csupán pár órája voltál itt, de azalatt Fili rájött, hogy egyáltalán nem változtál. És most, ahogy vigyorogva rontottál keresztül a tömegen, csak még jobban hasonlítottál, a hatvan évvel ezelőtti énedre.

   – A drágaköveknek is vannak jelentéseik, nem? – kérdezted, ahogy végül megálltatok a stand előtt. Fili meglepetten pislogott rád, majd bólintott. – Te melyik kövekkel mondanád el a szerelmednek, hogy szereted?

   – Nos, először is, smaragddal, ami az igaz szerelmet jelképezi – felelte, és az említett drágakőre mutatott. Aprót bólintottál. – Aztán, mindenképpen adnék neki egy rubint is, ami a bátorságot és a szenvedélyt szimbolizálja. És végül egy zafírt is, ami halhatatlanságot sugall.

   – Zafírt miért? – kérdezted érdeklődve. Valóban nagyon érdekes volt ez az egész, és nem bántad volna, ha még többet megtudhatnál róla. Valószínűleg később majd még megkéred Filit, hogy meséljen többet a drágakövek jelentéséről.

   – Azzal fejezném ki, hogy az érzéseim iránta halhatatlanok – felelte a törp mosolyogva. – Illetve a zafír erősíti az emberek közötti kapcsolatot is, tehát az iránta érzett szerelmemet is.

   – Értem... – motyogtad, majd tekinteted az idős eladóra vezetted. Intettél neki, hogy hajoljon közelebb, mire engedelmesen áthajolt a pult felett. Amikor elég közel volt, a fülébe suttogtál, éppen annyira, hogy Fili még véletlenül se hallja meg. – Szeretnék valamilyen ékszert, amibe zafírt, smaragdot és rubint foglaltak. Lehetséges?

   – Természetesen – felelte a törp, majd Filire pillantott. Eddig is feltűnt, de annak ellenére, hogy Fili volt Erebor soron következő királya, a törpök nem viselkedtek vele máshogy. Persze, mindenhol udvariasan köszöntötték, de egyébként nem bámulták meg, vagy ilyesmi. Valószínűleg ez is valami törp dolog lehetett, szóval nem nagyon zavart. Miután visszafordult feléd, a füledhez hajolt. – Csak nem a hercegnek lesz?

   – Nos, lebuktam, nem igaz? – kuncogtál fel kínosan. A törp csak elmosolyodott, majd megrázta a fejét.

   – Látja a hajában és a szakállában lévő gyöngyöket? – kérdezte, mire tekinteted Filire siklott. Láttad a hajába és szakállába font ezüst gyöngyöket és kapcsokat. – Ha szabadna javasolnom, készíthetek egy olyan gyöngyöt, de abban az esetben azt tanácsolom, hogy csak egy drágakövet válasszon. Én a Jádét ajánlom, amely ugyancsak az igaz szerelmet jelképezi.

   – Nos, ha maga mondja... – motyogtad, majd bólintottál. – Rendben, akkor szeretnék kérni egy ilyen gyöngyöt. Mennyibe kerül?

   – Az ára miatt ne aggódjon – felelte az öreg törp. – Erebor megmentője számára ez még így is édeskevés lenne, hogy megháláljam.

   – Honnan...? – kezdted meglepetten, de a törp egy kacsintással beléd fojtotta a kérdés további felét.

   – Megvannak a forrásaim – mondta, mire csak értetlenül pislogtál rá, majd halkan felsóhajtottál. Nem tudtad, hogy ez mit is jelentett, de ajándék lónak ne nézd a fogát alapon úgy döntöttél, hogy nem kérdezősködsz tovább.

   – Nos, akkor köszönöm – mondtad végül. – Mikorra lesz készen?

   – Ez lesz az elsődleges prioritásom, így három óra múlva visszajöhetnek érte – válaszolta, mire egy utolsó hálás biccentés után ismét megragadtad Fili kezét, és a piaci forgatagba húztad. A törp nem kérdezett semmit, de ajkain folyamatosan mosoly ült. Úgy tűnt, hogy valamiért nagyon boldog volt, de nem kérdezted meg tőle, hogy miért. Biztos csak annak örült, hogy ismét találkoztatok.

   – Szóval, három óra múlva vissza kell jönnünk – mondtad neki. – Addig valami ötlet, hogy mit csináljunk?

   – Nos, körbevezetnélek Ereborban, de három óra semmire sem lenne elég – nevetett a törp, ahogy ujjait összefűzte a tieiddel. Észre sem vetted, hogy azóta is a kezét fogtad. Kissé elpirultál a felismerésre, de hamar úrrá lettél magadon, és mosolyogva élvezted Fili érintését. – Szóval, mit szólnál, ha addig körbenéznénk a piacon?

   – Nekem tetszik az ötlet – felelted.

   Fili több standhoz is elvezetett, ahol különleges törp nasikat lehetett venni, és hasonlók. Közben megkért, hogy mesélj az elmúlt hatvan évedről, ezért te elmondtad neki, hogy mi történt azután, hogy visszatértél Középföldére. Elmesélted az egész kalandot, és minden alkalommal, amikor Fili hozzáfűzött valamit, hangosan nevettél. A törp leginkább akkor szólt közbe, amikor Legolasról beszéltél, de amikor Gimliről volt szó, akkor is sokszor hozzáfűzött valamit a történethez. Mire a végére értél, már ismét a drágaköves stand előtt álltatok, és sűrűn hálálkodva vetted át a gyöngyöt, amit az idős törp neked készített.

   Amikor elváltatok tőle, Fili felé fordultál.

   – Nos, most, hogy ez megvan, lenne még egy kérdésem – mondtad, mire a törp érdeklődve nézett rád. – Hol vallanád be neki, hogy szereted?

   – Mindenképpen valahol, ahol ketten lehetünk – felelte, majd megfogva a kezed maga után húzott egy irányba. – Megmutatom, hogy szerintem hol lenne tökéletes, de előtte még be kell ugranom a kovácsműhelybe.

   – Oké – bólintottál, ahogy követted. Hamarosan meg is érkeztetek a kovácsműhelyhez, és te odakint vártad, hogy Fili végezzen. A törp csupán pár percig volt bent, és ahogy kijött már vezetett is tovább. Lassan, ahogy egyre tovább haladtatok a nagy tömeg oszladozni kezdett, egyre kevesebben lettek körülöttetek, míg végül csak ti ketten haladtatok, egy az addigiaknál sokkal szűkebb folyosón. Az út nem tartott sokáig, viszont biztos voltál benne, hogy ha neked egyedül kellett volna idetalálnod, akkor biztosan eltévedtél volna.

   Végül az út emelkedni kezdett, és lépcsőkön haladtatok, amikor végre felismerted, hol is voltatok. Erre volt a titkos ajtó, amin hatvan évvel ezelőtt jutottatok Ereborba. Meglepetten követted Filit, aki megállt az ajtó előtt, és egy erős lökéssel kinyitotta azt. Kiléptetek a szabadba, és azonnal ismerős látvány tárult a szemeid elé. Éppen napnyugta volt, ezért az alattatok elterülő Középföldét aranyos fénybe vonta a hatalmas égitest. Gyönyörű látvány volt, és rengeteg emléket idézett.

   – Tökéletes nem igaz? – kérdezte Fili, aki a táj helyett rajtad nyugtatta a pillantását. Tekinteted Középföldéről a törpre siklott. Fili mosolyogva nézett rád, és te ebben a pillanatban tudtad, hogy eljött az idő.

   – De – bólintottál, majd teljes testtel felé fordultál. – Szóval, ez a tökéletes pillanat, hogy elmondjam: szeretlek.

   Szavaidat csend követte, ahogy a törp próbálta megemészteni, amit mondtál. A szíved félelemmel és izgalommal dobogott, ahogy Fili egyik kezét a tieidbe vetted, és a törp tenyerébe helyezted a kis dobozt, amiben a gyöngy pihent. Biztosan tudtad, hogy Fili sejtette, hogy neki lesz az ajándék, elvégre a törp nem volt ostoba. És, még ha el is utasítja a vallomásod, a gyöngyöt akkor is neki akartad adni.

   – Men lananubukhs menu(1) – mondta a törp, mire értetlenül pislogtál rá. Fili megfogta az egyik kezedet, és akárcsak te az előbb, úgy ő is a tenyeredbe ejtett egy kis dobozkát. Meglepetten pislantottál le a tárgyra. A kis doboz ezüstösen csillogott, bonyolult formák díszítették. Sokkal szebb volt, mint az az egyszerű ezüstdoboz, amit te adtál neki.

   Fili elengedett, ahogy kinyitotta a dobozt. Tekinteted a fehér gyöngyre esett. Semmi különleges nem volt, csak egy egyszerű, sima gyöngy. A törp mégis úgy simított rajta végig az ujjával, mintha a legértékesebb kincsek egyikét tartaná a kezében. Amikor felnézett rád, és látta, hogy te nem nyitottad ki a saját ajándékod bátorítón rád mosolygott. Nem értetted, hogy mit jelentettek az előző szavai, de ahogy lassan felnyitottad a doboz fedelét, azonnal rájöttél. A kis dobozkában egy gyöngy feküdt. A gyöngy smaragdból készült, bonyolult faragványokkal, és zafírból és rubinból aprócska virágokat foglaltak bele.

   Ahogy megpillantottad a kis ékszert, azonnal elállt a lélegzeted. Csak bámultál a gyöngyre, nem tudtad, hogy mit mondj. Végül Fili lassan kivette a kezedből az ékszert, és megfogva egy tincset az arcod mellől bonyolult fonással belefonta a gyöngyöt a hajadba. Amikor készen lett, elégedetten nézett rád, míg te továbbra is némán álltál, és a törpöt bámultad.

   – Megtennéd, hogy belefonod a hajamba? – kérdezte, ahogy feléd nyújtotta a saját ajándékát. A szavai kiszakítottak a transzból, és egy bólintás kíséretében elvetted a gyöngyöt tőle, majd utánozva a mozdulatait belefontad azt a hajába. A te fonatod sokkal kevésbé lett szép és bonyolult, mint az amit ő csinált, de meg voltál elégedve magaddal, amikor Fili mosolyogva végighúzta rajta a kezét.

   – Szóval, ez mit jelent? – kérdezted, és a törpre mosolyogtál. – Biztos van valami mögöttes tartalma, ti törpök annyira szeretitek a szimbolikus jelentéseket.

   – Ezzel jelezzük mindenki felé, hogy szeretjük egymást – felelte, ahogy közelebb lépett hozzád. Éppen felelni akartál, amikor hirtelen mozdulattal az ajkaidra hajolt. A csók meglepett, de a tested automatikusan reagált Fili érintésére. A törp karjait a derekadra kulcsolta, ahogy elmélyítette a csókot. Ahogy az ajkai a tieid ellen mozdultak, megannyi érzelmet éreztél egyszerre. Szeretetet, boldogságot, vágyat, türelmetlenséget. És tudtad, hogy Fili pontosan ugyanilyen érzelmekkel volt tele. Ez az egyetlen csók mindent elmondott.

   Fili csak annyi ideig húzódott el tőled, hogy halk bókokat súghasson a füledbe, mielőtt ismét csókra hajolt. Te pedig minden panasz nélkül megadtad neki azt, újra- és újra hálát adva annak a valaminek, ami Középföldére küldött, amiért találkozhattál a törpökkel. Annyi mindent éltél át velük, és ahogy itt álltál, Fili karjai között, tudtad, hogy még annyi minden várt rátok. És azokat már nem láttad előre, a jövő ismeretlen volt számodra. Mégsem féltél.

   Hiszen a történet, még csak most kezdődik igazán. 

~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~

(1)Khuzdul: "Szeretlek"

(Ezt a befejezést se kérte senki, de ettől még megkapjátok)