Útszéli virág vagy te nékem,

Lelked világa számomra az éden.

Lágy illatod, ami engem éltet,

Más vagy egy egyedi művészet.

Új virág vagy te nékem,

Őszínte szerelmem nem szégyen.

Gomolyfelhőként öntöznélek éjjel,

Szívem dala szól, mély átéléssel.

Egzotikus virág vagy te nékem,

Hűvös magányban, megfagytál jégben.

Hajnalban rádleltem végre,

Örök kárhozatal vagyunk egymásnak

" balszerencsénkre"

A teremtés virága vagy te nékem,

Felesküdtem örök hűségre.

Ajkaim puhasága ennek pecséte,

S szemeimnek igéző beszéde.

S halálom virága is te leszel,

Nem tudna lehullani a gyász lepel.

Távozásoddal fog távozni lelkem egésze,

Szerelmünk a múlással égne.