Szorít mellkasom,

félek, hogy feladom.

Az örömöt megadom,

Túlvilágon meggyónhatom.

Talán holnap újra próbálhatom,

Másnap pedig újra feladhatom.

Valami jobbért talán lelkem eladhatom,

Megváltozom, ez lesz az újévi fogadalom.

Talán egy nap boldogságom újra megfoghatom,

Rossz szokásomat egyszer elhagyom.

Borús az idő, majd erre ráfogom,

Megébredtem éjjel, ez csak egy rémálom.

A valóság sem jobb, ezt belátom,

Félelmeim süteménnyel megkínálom.

Idegenek megtépkedték reggelre a virágom,

Jobban kellene rá vigyáznom.

Nem létezik az álombeli világom,

Egy másik személy képében megtalálom.

A valóság elől menekülés lesz a halálom,

Korábban megjósolta ezt egy jó barátom.