A távolt töltött éj haragja,

A Hold fénye emlékeink elkacagja.

Az első találkozásunk egy csillagkép hordozza,

 Erdei szellő, lelkünket gondozza.

Cseresznyemag esett a földre,

Jelkép az újjászületésre.

A halál csókot lehel,

Nélküled rossz ez a kimenetel.

Boldogít a néma csend,

A szerelem mind szót elcsent.

Mézescsuporba töltve túlcsordult,

Beléptél az életembe, minden felfordult.