Hasadék áll most,

Testem s lelkem közt.

Szívem elfelejti megint a bűnjeleszközt,

Elmém így hiába keresi a gyilkost.

Marakodnak tovább,

Melyikőjük az ostobább.

Küzdelmük nem szűnik meg,

Testem az idegtől most remeg.

S én gyengülök,

Gondolataimban lassan elmerülök.

Ez itt minden gondnak gyökere,

Ősi tudás, s szerelem lesz lelkem vezére.