Eldobott, tömör szénként,

Hullottál két kezembe.

Vastagon állott rajtad a por,

Bennem mégis lángot gyújtottál, te tűzmadár.

Ha létezne a tökéletesség,

Ragyogó ékköves szemeidben ezt látnám.

Elveszett vagyok mára már,

De lelkem otthonra lelt benned.

Elveszek a szempárjába,

Mindennapok ünnepe.

Becsomagolod magad nekem,

Tüzesen lángoló szíved.

Te kihez szól utolsó szavam,

S egyetlen kívánságom.

Végső szárnycsapásom,

Had legyen veled, hogy ez lehessen a végzetem.