Szép szó, melegséget adtál szívemnek,

Kellemes érintés, felperzseled a légteremet.

Valami illatozik, talán egy rózsa?

Tele van tüskékkel, leszakítani kitartást igényel.

Vércsepp folyik kezemen, érzem erősödik az érzés,

Nem adom fel!

S ha leszedtem vörös rózsámat, elengedni nem fogom.

Csillogó vízcseppek teszik egyre vonzóbbá,

Ha tehetném, magamhoz láncolnám.

Félek, hogy ez nem tarthat örökké,

S ha enyém leszel, tényleg együtt leszünk összefonódva?

Míg az örökkévalóság el nem veszi lelkünket.

S ha ez a történet nem így végződne,

Hogy az emlékem ne vesszen el,

Elraknál egy rózsaszirmot?

Mellyel mindig emlékeznél rám!

Valami közénk állna, küzdenél értem?

Végül együtt legyünk, s szirmaink együtt száradjanak el.

Én akkor is bimbodzó virágommal érzem jól magam,

Bármi történne.

Megtenném érted, hogy megállítom az időt,

Boldog percek végtelenné váljanak.

Sosem akarom azt, hogy vége legyen.

Ha mégis vége szakadna eme boldog pillanatoknak,

Hát legyen utolsó szavunk egymásnak

,,szeretlek"