Pörög az idő, valahova siet a Nap,

Rohan a Hold, és vele mennek a csillagok is holnap.

Kisgyerekből lázadó lett, összezavarodva keresi helyét,

Valahova tartozás,

amelynek jelentéktelennek kéne lennie.

Hullócsillag, bárcsak leesnél hozzám, átsegíthess!

Légy hát pártfogóm fájdalmam legyűrésében,

Amely felemésztett.

Itt maradnál örökre, te lennél vezető fényem,

Egyetlenem, ki elüldözné ősrégi démonjaimat.

Róka, mely oly ravasz,

Hogy elrabolnád gyengéd énemet.

S én lennék a nyúl, mit elkéne kapnod,

Majd óvni , s védened kellene.

Egyetlen féltett könyvem, melynek lapjai üresek,

S te veled papírra vetném hátralevő életem.