Teher mely szürkeséggel jár,

A fájdalom belém nyilal, egy tűzmadár.

S könny, mely borúságot teremt,

Egy időre elfelejtek minden lényegtelent.

A rossz álmok kis időre eltűnnek.

Harc, ki vérrel jár,

Gyerekek szomorú könnye megérkezik.

Elfáradt lelkek lassan feladják,

Végül életüket egyenként elengedik, s végleg kioltják.

Szürkeség,

Mely napsugárral ellentétben áll.

Mosolygó fény betér, körülnéz, majd tova száll,

S vastag köd mögött ragyog, ez a remény!

Világosság, mely ez a szó,

Számomra oly idegen.

S a boldog sugarak előtt

Rejlik bú, s gyötrelem.