Egy unalmas péntek délutánon mindenki mást csinál. Van aki házit ír, van aki alszik, tv-zik, a menőbbek készülnek az esti bulira és még vagyok én aki csak néz ki a fejéből. Remek progi...Gondolkoztam, hogy nézek valami ruhát a bálra de eddig az összes ruha amit néztem nem volt elég jó. Bár sok tetszett, de Dóri azt mondta, hogy tökéletes ruha kell. Azért remélem nem valami kisestélyire gondolt. De visszatérve a mai programomra, ez kissé silány. Mit csináljak? Leginkább Jackkel szeretnék lenni. Tárcsáztam is a számát.

-Szia!- köszönt bele vidáman

-Szia! Hogy vagy?- csevegtem

-Lau, kb. 1 órája váltunk el- nevetett

-Hát igen, de nekem hiányzol- vallottam be

-Te is nekem. Átmenjek?- kérdezte

-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valamerre- kezdtem puhatolózni

-Igazándiból már rég kitaláltad ezt a beszélgetést, csak nem akartad egyből bejelenteni, hogy hova akarsz menni, és csak ezért kerteltél.Ugye?- tuti biztosan mosolyog

-Honnan tudtad?- hüledeztem

-Ismerlek- és láttam is ahogyan megvonja a vállát

-Most megvontad a vállad ugye?- kérdeztem én

-Igen-

-Látod, én is ismerlek!- nevettem

-Na, de hova szeretnél menni?- kérdezte

-Korizniiii- visítottam bele a telefonba

-Júúúúj de jóóóó ötleeeet!- utánozta a kislányos visításomat

-Hahaha, de menjünk már el kérlek!- kérleltem

-20 perc múlva ott vagyok előttetek. Addigra legyél kész koristul. Puszi!- és ezzel le is tette. 20 perc?! Az semmire sem elég! Na gyorsan össze kell kapnom magam. Szoknyát vegyek? Az nem a legkényelmesebb korcsolyázó viselet, de olyan jól néz ki mikor szépen koriznak a szoknyában. Oké, ebből nálam tuti esés lesz! Inkább maradok a nadrágnál. Alatta persze szigorúan plusz harisnya. Felvettem a vastag fekete harisnyámat, rá egy fekete nadrágot, felülre egy egyszerű pólót és egy fekete sportpulcsit. Ez így nagyon fekete, de a fehér műkorcsolyámmal és a hosszú fehér szövetkabátommal ez majdnem olyan csini lesz, mint a szoknya. A hajamat befontam kettő copfba, mert azon jól mutat a sapi. Oké ez az egész korizás nekem az öltözködésről szól szinte, de ez azért mégiscsak egy randiféle. Eltettem egy nagy táskába a korimat, a pénzemet, a telómat meg némi vizet és indulásra készen álltam. Felkaptam a fekete bokacsizmámat, a fekete bolytos sapimat, a kesztyűket és nyilván a kabimat is. Mikor kiléptem az ajtón pont ideért Jack is. A haja aranyosan meredezett a feje tetején, mint mindig.

-Hű de csinos vagy!- mért végig. Én persze egyből elpirultam és elmotyogtam valami köszönöm félét. Én már indultam volna, amikor a kézemnél fogva visszahúzott és gyengéden maga felé fordította az arcomat, hogy muszáj legyen a csillogó szemeibe néznem.

-Ölelés?- vonta fel a szemöldökét. Erre egyből megöleltem aztán az ujjainkat összekulcsolva elindultunk. Kellett némi tömegközlekedéssel utaznunk mire elértünk a műjégpályáig.
-Ööö- esett le a szám mikor megláttam a hosszú sort.

-Nyugi, gyorsan megy- mosolygott rám Jack és beálltunk egy sor végére. Hirtelen halk kuncogás ütötte meg a fülemet. Mikor felnéztem észrevettem, hogy előttünk egy kb. velünk egykorú lánycsoport áll, akik kissé sem feltűnéstelenül bámulták az ÉN barátomat. Mindannyian miniszoknyában és magassarkú csizmában voltak. Természetesen a kabátjuk le volt húzva, hogy jól kilátszódjon a mély dekoltázsú croptopjuk ami néhol megvillantotta a hasukat. Láthatóan nem nagyon vették észre, hogy én is ott állok Jack mellett. Körbe pillantottam és örömmel láttam, hogy mögöttünk egy elég idős házaspár áll.

-Jöjjenek csak elénk nyugodtan- néztem rájuk a lehető legmegnyerőbb mosolyommal.

-Ó, köszönjük angyalom. Látszik, hogy ma még vannak tisztességes fiatalok- mondta kedvesen a néni. Cseppet sem gyengédnek nevezhető mozdulattal elrángattam onnan gyorsan Jacket.

-Értem, hogy fontos a tisztelet, de nem kell ilyen erősen- mosolygott

-Jobb, hogy minél gyorsabban eljöttünk onnan- mondtam

-Nocsak, észrevetted a lányokat?- vonta fel a szemöldökét

-Szóval te is észrevetted? Habár olyan figyelemfelkeltően néztek ki, hogy nem lehetett nehéz-

-Mi az, csak nem féltékeny vagy?- kérdezte

-Mii? Nem, csak tudod jól, hogy megvetem ezt a stílust. Meg amilyen keselyűként néztek téged! Ezt te elfogadhatónak látod?- a hangom mostmár inkább számonkérő volt

-Szóval féltékeny vagy- jelentette be. Ezek után válaszra sem méltattam csak magamban duzzogtam amíg el nem értünk a pénztárhoz. Mikor mondták a jegyárakat Jackkel egyszerre adtuk oda a pénzt.

-Én fizetek- jelentette be

-Nem, én mondtam, hogy jöjjünk el- akadékoskodtam. De amint ezt kimondtam ő már egy megnyerő mosollyal a nő kezébe nyomta a pénzt.

-Legalább az én részemet hadd fizessem ki- mondtam

-Nem-

-Akkor a részem felét- vitatkoztam tovább

-Nem-

-Akkor csak adjak valamennyit- folytattam

-Hát valamit adhatsz- egyezett bele. Már kezdtem is kikaparni a pénzt mikor elkapta a karom.

-Egy puszit azt adhatsz- kacsintott. Én készségesen felpipiskedtem az arcához és cuppanós puszit nyomtam rá. Felvettük a korinkat és elmentünk a jéghez. Jack magabiztosan ráállt a jégre, én pedig kissé botladozva egyszer-kétszer majdnem felborulva de legalább rámentem.

-Látom, te elég gyakorlott vagy- mondtam neki

-Hát tulajdonképpen három éve koriztam utóljára- vallotta be. Elismerően néztem rá, de csak szerényen megvonta a vállát.

-Mehetünk?- kérdezte. Én bizonytalanul bólintottam, és elindultam utána. Ő magabiztosan siklott a rengeteg ember között, én pedig... nos rólam inkább ne beszéljünk.

-Oké, ez nekem nem megy- jelentettem be

-Nyugi, ügyes vagy csak bele kell jönnöd- nyugtatott egyből.
Mentünk tovább, de én csaknem jöttem bele és csak botladozva csúszkáltam.

-Na gyere- fogta meg a kezem Jack és behúzott a kör közepére ahol alig volt pár ember.

-Fogd meg a kezem és próbálj meg csúszni, oké?- bólintottam. Jack megfogta a kezem, ő elindult hátrafelé (!!) és közben mondogatta nekem az instrukciókat. Egy idő után tényleg egészen kezdtem belejönni és Jack már csak az egyik kezemet fogta.

-Megpróbálod egyedül? Mostmár nagyon jól megy- mosolygott rám.

-Hajrá- mondtam magamnak és Jackkel egymás mellett haladva siklottunk.

-Milyen ügyes vagy!- dícsért meg

-Hát nem annyira, mint te-megfogta a kezem és megint besiklottunk a kör közepére.

-Köszi a segítséget, tök profi tanár vagy- mosolyogtam rá

-De már átadtam minden tudásomat és már te is profi vagy-kacsintott. Hosszan egymás szemébe néztünk és Jack arca közeledni kezdett az én arcomhoz. Közben kérdőn rámnézett és én megpróbáltam szemmel sugallni neki, hogy csak csinálja. Már csak pár centi választotta el az ajkainkat. Én lehunytam a szemem, mivel a filmekben mindig így szokták nem? Már csak fél centin múlott, hogy végre megtörténjen életem első csókja és egyszercsak puff! Kissé sem nőisen elborultam a jégen és egy kisgyerek rámborult. Szóval a kisgyerek nekemjött! Megtörtént volna az, amire minden lány vágyik, élete első csókja főleg egy olyan álomfiútól, mint Jack, erre belémjön egy hülye kisgyerek és szinte eltöri minden csontomat! Hát álmaimban rohadtul nem így képzeltem ezt el! Halkan szitkozódtam egy sort, nehogy meghallja a gyerek, aztán megpróbáltam felállni.

-Jól vagy kisfiú?- kérdeztem a gyerektől. Ő persze overálban volt, mivel kb. 5 éves lehetett.

-Igen. Te is?- kérdezte tőlem. Persze, tulajdonképpen itt az orrod előtt fogok meghalni a szégyentől, a fájdalomtól, és a szomorúságtól, hogy sosem lesz meg életem első csókja, de amúgy teljesen jól vagyok, semmi bajom tényleg!

-Igen, semmi bajom- próbáltam rá úgy ahogy mosolyogni, de max egy torz vicsortól futotta tőlem.

-Akkor szia!- és a gyerek otthagyott.

-Jól vagy?- hajolt le hozzám Jack

-Nem- nyivákoltam

-Hol fáj?- kérdezte

-Mindenhol- nyavalyogtam tovább

-Gyere, próbálj meg felülni- Jack segítségével viszonylag sikerült felülnöm.

-Adjak rá gyógypuszit?- pillantott rám mosolyogva. Én csak nevetve lágyan megütöttem a vállát.

-Na, állj fel- Jack talpra állított, de azért még fájt.

-Haza menjünk?- kérdezte

-Nem kell, miattam te nyugodtan korizz még én pedig leülök egy padra- mondogattam neki.

-Vagy veled, vagy sehogy- jelentette be és lementünk a pályáról. A hazaút alatt közösen szídtuk a gyereket és az anyját, hogy miért nem figyelt rá eléggé.

-Hát akkor jó éjt!- mondta Jack a házunk elé érve.

-Neked is, és majd legközelebb bepótoljuk ezt a korizást rendesen. Hacsak nem lesz ott az a kisgyerek- mérgelődtem még mindig. Erre csak nevetve elindult.