Csak semmi pánik. Mint minden új suli első napja előtt álló gyerek, én sem aludtam semmit éjjel. Egész éjjel csak forgolódtam és gondolkoztam. Kedvesek lesznek az új osztálytársak? És a tanárok? Lesznek egyáltalán barátaim? Vagy én leszek a kiközösített szürke kisegér?! Nagyon rettegtem, és néha amikor pár percig sikerült aludnom akkor felriadtam a rémálmaimra. A filmekben az első napon teljesen kipihenve,  verőfényes napsütésre és a fülemülék énekére kelnek a menő csajok. Beöltöznek valami pink cuccba, besütik a természetellenes szőke hajukat és a ferrarijukkal szépen elmennek a suliba ahol mindenki elámul tőlük. Na most akkor a valóság: ugye alig aludtam az éjjel, és az ébresztőm csörgése előtt pár perccel elaludtam szóval mikor felkeltem azt hittem, hogy csak szivat Sabrina. De ránéztem az órámra és sajna nem csak vicc volt, ez a valóság. Úgy éreztem, hogy ha aludtam ha nem, nem nézhetek ki úgy, mint egy zombi hiszen nyáron teljesen kipihentem magam. Ja, ezt hittem. Csak amikor tükörbe néztem majdnem elájultam. De nem a szépségemtől 😑
De még ez sem lombozott le, hiszen mire van az alapozó és a korrektor ha nem az ilyenekre? Bementem Sabrinához

-Sziaaaa! Tudnál segíteni?- kérdeztem csilingelő hangon. Sabrina rámnézett és láttam, hogy egy pillanatra kidülledtek a szemei.

-Jó reggelt! Na mi az, nem tudsz ruhát választani az első napra?- kérdezte mosolyogva

-Hát inkább sminkelni kéne, nézz rám- mutattam úgy magamra mintha ez nem lenne egyértelmű. Sabrina természetesen segítőkész volt és átjött az én szobámba, hogy feltúrjuk a sminkesdobozomat. Végre megtaláltam az alapozót amikor azt hittem, hogy ennél már nem lehet rosszabb.

-Jaj ne! - kiáltottam

-Mi az?- érdeklődött Sabrina. Mikor látta az üres alapozómat, rájött. (Az ilyen sminkes dolgokban nem vagyok túl jó 😂 szerk.)

-Á semmi baj, majd használjuk az enyémet. Max majd úgy tűnik, hogy sokat barnultál- hát igen, Sabrinának sokkal barnább bőre van, mint nekem azaz sokkal barnább alapozója, korrektora, mindene. Átmentünk a szobájába és elkezdett mázolni. Hát a végeredmény nem lett rossz, már ami a körülményekhez képest rossznak számít. Gyorsan kiválasztottam, hogy mit veszek fel. Mivel nem tudtam, hogy fekete-fehér kombó kell e vagy csak szimplán ünnepélyesebb ruha, ezért a biztonság kedvéért bepakoltam egy sima sulis cuccot, felvettem egy fehér inget, egy fekete gatyát aminek felhajtottam a szárát. Sokáig gondolkoztam, hogy a leharcolt fekete conversemet vagy egy telitalpú cipőt vegyek, de végül a kiutat választottam: egy fekete balerina mellett döntöttem. Mivel annyira izgultam, hogy nem bírtam enni, így csak elpakoltam a kajám és tettem el pénzt. Gyomorgörccsel indultam el. Apa elvitt engem miközben elég furcsa biztatásokkal fárasztott.
-A legfontosabb az első benyomás. Süthettél volna nekik mosolygós muffint- tervezgetett miközben elég furcsán néztem rá.

-Most mi az? Na jó, ha nagyon akarod akár mást is süthettél volna.- gondolkozott tovább leginkább magában, mert én egy idő után bedugtam a fülesemet. Mikor a suli elé gördültünk kissé lefagytam és félve néztem apura.

-Nyugi, nem lesz semmi baj, csak ha hozzád szólnak majd azért szólalj meg- mondta, aztán adott egy puszit és én kiszálltam... Szomorúan néztem az elmenő kocsit és úgy voltam vele, hogy már nincs visszaút. Tettem egy lépést, de majdnem elestem, mert valaki nekem rohant. Dühösen néztem az előttem lévő félénk, kék szempárba. Egy vörös hajú, szeplős, kissé alacsony és elég bizonytalan fiúra

-Bocsi, tudod most kezdek és nagyon izgulok. Amúgy Áron vagyok- mondta a srác

-Ó, semmi baj. Én is most kezdek, én Laura vagyok. Melyik osztályba mész?- kérdeztem mire elővett egy papírt amin gondolom fontos dolgok voltak. Én is kaptam egy ilyet nemrég.

-9. a- olvasta mire boldogan néztem rá

-Komoly? Én is! Gyere menjünk együtt- mosolyogtam és elindultunk. Mondjuk az tény, hogy nem tűnik a suli legmenőbb srácának de legalább kedves és lett egy barátom😃  Épp mentünk be a suli kapuján amikor nagyobb fiúk ránk kiáltottak, azaz pontosan Áronra.

-Hé pöttyös, pápaszemed nincs még?- kérdezte egy srác mire a többi hangosan röhögött a szerintem egyáltalán nem vicces beszóláson főleg, hogy az egyiken közülük amúgy szemüveg volt, de hát biztos nem ők az iskola okosai. Áronnal szó nélkül elmentünk mellettük és mentünk tovább. Beértünk az udvarra ahol nagyon sok gyerek volt. Fel volt állítva egy színpad szerű ami mögött tanárok voltak. Úgy láttam, hogy minden osztály egy külön csoportban áll, mert minden csoportban láttam egy táblát amin osztályok voltak. A szememmel kerestem a 9. a-t amikor egy alacsony, szemüveges, feltehetően olyan 50 körüli mosolygós néni kezében megláttam a táblát. Pár megszeppent diák ott állt mellette szóval tudtam, hogy az csak az osztályom lehet. Odamentünk a nénihez és bemutatkoztunk, a névsorban kihúzta a nevünket és odaállított a többiekhez. Senki sem szólt a másikhoz egy szót sem, mindenki csak némán bámulta a másikat. Volt sokféle gyerek. Volt olyan aki elég stréberes látszatot keltett de amúgy kedvesnek tűnt. Volt olyan akin látszott, hogy mindjárt összepisili magát. Volt az a tipikus úgyis én leszek az osztályelső típusú arc. Volt aki magabiztos és volt aki nem. De mind kedvesnek tűntek bár nem voltak túl sokan. Az igazgató odalépett a mikrofonhoz és beleszólt.

-Jó reggelt mindenkinek! Remélem nagyon jól telt a nyár, és mégjobban fog telni az év! A szabályokról és az általános tudnivalókról, programokról az osztályfőnökök majd tájékoztatnak az osztályfőnöki órán. Örömmel köszöntök mindenkit és külön köszöntöm a kilencedikesket! Remélem jól fognak telni az éveitek. Nagyon örülnék ha az iskolánk idén is tartaná a színvonalát és nem hallanék rossz híreket. De nem akarom húzni az időt, gondolom mindenki szeretne beszélgetni, ismerkedni. Kívánom, hogy mindenkinek sikeres legyen a tanéve! Most menjetek osztályonként a termetekbe.- mondta mire felhangzott a taps és osztályonként elkezdtünkk elvonulni. Mi vagyunk a legkisebbek így mi vagyunk az elsők. A tanárnő gondosan terelgetett minket a termünk felé. A terembe beérve mindenki elkezdett körbenézni. Egy viszonylag szép és modern termünk van. Egyszemélyes padok vannak, egy kivetítő, egy tábla, egy parafatábla, a tanári asztalon egy számítógép és egy másik asztalon egy tv volt. A falakon látszott, hogy nyáron festették őket, mert hófehérek voltak. Még. Én az ablak melletti 4. padba ültem. Az előttem lévő padba Áron ült. A tanárnő mosolyogva végignézett rajtunk.

-Sziasztok! Ma négy osztályfőnöki óránk lesz. Az elsőn mindenki mond magáról pár mondatot bemutatkozás képpen. A másodikon elmondom az órarendeket és, hogy melyik órára mit kell hozni. A harmadikon elmondom az előrelátható programokat. A negyediken elmondok pár szabályt és ha hamar végzünk még beszélgethetünk ha akarjátok. Úgy látom, hogy nem teljes még a létszám de azért kezdjük a bemutatkozást- mondta a tanár és egy gyerek elkezdett bemutatkozni. Szimpatikusnak tűnnek a többiek szóval nincs mitől félnem. Áron következett volna mire hangosan nevetve benyitott három srác.

-Elnézést a késésért-  mondták lehajtott fejjel ezért nem láttam őket.

-Semmi baj, legalább mind megvagyunk. Üljetek le a helyetekre  és folytassuk - sürgette őket a tanár. Kettő leült egy padsorba és mivel már csak mögöttem volt hely ezért a harmadik is felnézett és elindult felém. Rámnézett és rám mosolygott. Bennem megállt a vér...

Sziasztok! Tudom, hogy mindig elmondom (azaz írom) hogy "későn hoztam a részt és bocsi, a kövivel sietek ígérem" De most nem fogom, mert tudom, hogy sajna nem bírom betartani. Sok dolgom van. Mostmár eléggé beindulnak a dolgok szóval jobb lesz. Köszönöm a sok megtekintést és votet 😘