A sátrat megtöltötte a füst. Nehéz volt és édes, - teljesen más, mint ami főzés közben keletkezik – és talán ezért is ült meg a sátorban.
A füst azonban hiába volt megédesítve, csípte Waban torkát. Próbált szájon át lélegezni, ahogy tanították, de attól csak rosszabb lett. Mögötte Iye lépkedett, óvatosan, de láthatóan neki nem okozott gondot a füst, hiszen arról nevezték el. Waban a Keleti Szél gyermeke volt, így különösen megviselte a tisztátalan levegő.
- Tisztátalan? – dörrent egy rekedtes hang és a fiúk megálltak. – A legtisztább gyógyfüvekkel gyújtottam lángot – mondta a hang gazdája, és már látták is, ahogy a falu sámánja, teljes díszben közelebb hajol a tűzhöz.
- Én készen állok, és a szellemek is. Ki lesz az első?
Senki nem lépett előre, ezért a sámán egyenesen Wabanra mutatott.
- Te. Úgy súgják, te szóltál az előbb a fejemben. Te érdekes leszel.
Waban nyelt egyet – és rögtön meg is bánta, a füst így már a gyomrába is elért.
- Ülj le – parancsolt rá az öreg.
Waban teljesítette a parancsolt és leereszkedett a sámán mellé terített gyékényre. Nem tudta mi fog történni, ezért kétszeresen is meglepte, mikor az öreg egy jó adag füstöt fúj a szeme közé.
A következő pillanatban egy sziklaszirten állt, nyoma sem volt sátornak vagy a fullasztó levegőnek. A háta mögött a mélyben egy folyó zúgását hallotta, előtte egy tisztás terült el, mögötte sűrű erdővel.
A tisztáson két állat küzdött. Waban szemében igen aránytalan küzdelembek látszott, a szürke farkas ugyanis kétszer akkora volt, mint a halászsas. Waban, miközben a küzdelmet figyelte megjegyezte magában, hogy a két állat nagyobb bármelyiknél, amiket eddig látott. Ráadásul a sas gyorsabbnak tűnt a farkasnál, és ez megingatta Waban bizonyosságát. Egyre inkább látta, hogy a ragadozók nem tudnak egymással mit kezdeni.
- Nos, mit fogsz tenni? – kérdezte Waban mellett egy hang, mire a fiú összerezzent. A sámán állt mellette és kíváncsian nézte.
- Semmit – válaszolt Waban. – Mit is tehetnék, hiszen ember vagyok.
- Talán menj közelebb – nógatta a sámán, és Waban önkéntelenül is elindult az állatok felé.
Néhány bizonytalan lépés után leállt a küzdelem és a sas és a farkas is Wabant figyelte. A fiú letérdelt és lehajtotta a fejét, hogy még véletlenül se tudjon a farkas szemébe nézni.
Először a sas indult meg, és egy szárnycsapással Waban mellett termett, és leszállt a fiú vállára. Az öreg sámán elégedetten figyelte az eseményeket. A farkas Waban elé ugrott, és mordult egyet, mire a fiú felemelte a fejét és belenézett a borostyánsárga szemekbe. Sokáig nézték egymást, aztán a farkas meghajtotta a fejét és Waban mellé ült. A fiú belefúrta ujjait az érdes bundába és felállt.
A sámán eléje sietett.
- Méltónak találtattál az ajándékokra, Waban, a Keleti Szél. A sas az éleslátásodat, a farkas pedig az erős szívedet fogja támogatni. Neked két totemed, a falunak pedig új látója van. Dyaniwe Mingan. Sas és szürke farkas.