Emma

Gimibe járok, végzős vagyok. Igazság szerint nincsen kínos,vidám,szomorú élményem, négy és fél év alatt. Gimi után egy egyetemre megyek, már félig fel is vettek úgyhogy nincs miért aggódnom. Barátok? Ugyan. Nekem nincsenek. Amúgy se voltak. Én vagyok a gimi szelleme. Az egész életem egy film lenne akkor én lennék a láthatatlan lány. Akit semmi és senki se veszi észre. Nem mondanám az hogy rossz legalább nem basztatnak, csúfolnak, idegesítenek. Még az sincs, hogy körülöttem forog a világ. Szerencsére van egy bátyám, David Becker. Édesanyám mert nincsen többé velünk. Nem halt meg vagy ilyesmi. A bátyámat még elfogadta, de engemet már nem tudod. Úgy érezte még egy nő lesz a családban akkor ő  kevesebbet fog érni. Ezért elhagyott minket. Apám nem tudta elfogadni hogy anyánk lelépett. Ez ért úgy érezte hogy én vagyok a felelős. Nem ütöd hanem engem figyelembe se vett. Ha beteg voltam, eltört valami akkor magamnak kellett elmenni orvoshoz. De ez sem tartót öröké apukánk szerencsejáték függő lett és lelépett, mert csomó adósságunk volt. Így nekünk is el kellett költözni. Egyetlen egy ember aki nem felejtett el, hogy én még létezett az nem más, mint a bátyám. De elég volt a múltból. Ami megtörtént az megtörtént

***

*ciripelés*

Jelzett az órám hogy idő van. Nagy nehezen felkeltem az ágyból. Összepakoltam a táskámat és elindultam a fürdőszobába, ahol megcsináltam a hajamat. Fél kómásan visszamentem a szobámba. A szekrényből elővettem egy farmert, babarózsaszín színű  blúzt, aminek az ujja vége és a gallérja fekete volt. Lementem a konyhába, el volt készítve a reggelim. Gyorsan megettem aztán visszamentem az emeletre gyorsan fogat mostam. Felkaptam a táskámat és elköszöntem a bátyámtól és elindultam a gimi felé. Felszálltam a buszra ami pont a gimi előtt tesz le. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót és elindítottam egy zenét.

Zack

Az autómmal leparkoltam a gimi parkolójában. Carlos és James már vártak.
- Szia Zack! - ordított a Carlos.
-Sziasztok. -köszöntem vissza nekik. Mondták a hülyeségeket, hogy ez a csaj milyen jól meg az a csaj. Simán be vállalnák egy északára de csak egyre. Ezt a megjegyzést mindenki előtt. Szívem szerint nem lennék ebben a bandában benne, másik baráti kört  választanák. Egyszer próbáltam kikerülni ebből ,de nem sikerült. Titokba inkább Thomas-sal és Mike-kal logók. Ők pont olyanok, hogy nem kell másnak megfelelni,elfogadják ahogy van nem kell álarcot  hozniuk minden egyes nap amit én teszek. Mert én nem vagyok egy bunkó ,egoista, faszkalap. Ha nem én csak egy rendes barátnőt szeretnék, Na de legtöbb lány az plázacica, hisztis liba és semmi más nem érdekli mint a pénz.
Annyira el voltam merülve a gondolataimban  hogy észre se vettem, hogy Carlos kérdez valamit tőlem.
-Benne vagy? -kérdez ördögi vigyorral az arcán.
-Miben? -kérdeztem vissza
-Abba, hogy bár melyik lány bejön az ajtón azt nekem a bálig el kell csábítanom. De ha nem sikerül akkor te mondod meg,  a büntetésemet. - mondta én meg csak néztem, hogy ez most komoly.  Tudom, hogy tahó, de ennyire. Valahol mégis a barátom.
-Nem is tudom. -mondtam mire a többiek forgatták a szemüket . -De csak úgy, hogy ha én leszek az aki, meg próbálja meg akadályozni az egészet.  Olyan mint valami nehézség. -válaszoltam, abban reménykedni, hogy belemennek és ezzel talán meg tudom menteni azt a lányt. Nem kellett több a fiúk bele mentek. Vártunk hát valamelyik lány bejön, épp adtuk volna fel mikor kinyílt az ajtó és csodák csodája egy lány lépett be. A lánynak Szőkés-Barnás, vállig érő haja volt.  Szolidan fel volt öltözve,  babarózsaszín színű blúz volt rajta aminek fekete volt az ujjnak a vége és a gallérja és farmer volt még rajta,.  A cipője fekete színű volt. Carlos oda ment James-hez
-Ez ki? -kétségbeesetten kérdezte James-tól.
-Passz. -fogta rövidre.  Egyszerre rám néztek hát ha én tudom.  Én csak váll vonást fűztem hozzá. Pedig tudtam, hogy Emma Becker 12.A jár. Carlos nem is tökölt oda ment hozzá éreztem, hogy ebből baj lesz.

Emma

Épp vettem ki a Matek cuccomat. Becsuktam a szekrény ajtót és kiállt mögötte?  Carlos.  Mit akar? Hátra néztem de egyik plázacica se volt ott.
-Hozzád jöttem. -mondta én meg felhúztam ez egyik szemöldökömet. Komolyan?  Mit képzel magáról?  Épp nyitotta volna ki a száját, hogy valami macsósat mondjon hátha lerepül a bugyim.
-Ide figyel nekem nem kell a hülye dumád. Csak akkor szólj hozzám, ha tudod a nevem! Tudod? -megmondtam, hogy mi a helyzet és magamhoz öleltem a matek cuccomat. Nem jött válasz.  Gondoltam. De aztán megjelent a barátja Zack.
-Szia.-köszönt, de ő legalább köszönt.
-Na ide figyeljetek, hagyatok engem békén. Menjetek más lányhoz aki vevő rá. Engem pedig felejtsetek el. -mondtam már egy kicsit idegesen- Pápá!Sicc! -az ujjam mutatom tűnés. James hátul nevetési görcsöt kapott a sok nevetéstől. Végre el mentek ekkora seggfejeket. Isten a békés napom el lett rontva két idióta miatt.  Remek.Felcseszve mehetem órára.