Történt egy furcsa dolog amire még nem nagyon volt példa....

Meredten nézek az igazgatóra. Milyen furcsa dolog? Miért pont nekem mondja? Vajon közöm is van hozzá? Esetleg én miattam van? Vagy én csináltam?Egy másodperc alatt ezer meg ezer kérdés futott át az agyamon. nagyon megijedtem. Több mint két és fél hónapja vagyok csak itt. Nem akarom, hogy kirúgjanak. Nem akarok vissza menni a régi iskolámba. Ki tudja mit tennének velem. Ki tudja mit találnának ki arra, hogy ennyi időt kihagytam. Ráadásul anyáék levele sem jött még meg. Talán nekik esett bajuk? Úr isten! Talán Malfoy apja volt? Esetleg elfelejtettek? Egyszerre félek attól, hogy mit fog mondani, másfelől viszont kíváncsi is vagyok. De talán a félelem mint oly sokszor, most is győzelmet aratott.

-Hogy m...mi?-hebegem. Csak ennyi jött ki a számon.

-Történt egy furcsa dolog kisasszony.-ismétli el újra Dumbledor. Az öreg teljesen nyugodt volt. Most ez vagy azt jelenti, hogy nincs semmi nagy baj, vagy azt, hogy nagyon nagy baj van. Remélem, hogy az első a helyes.

-Azt értem, de ehhez nekem mi közöm van?-kérdezem idegesen. Most akkor megmondja, hogy mi a Merlin agyáért hívott ide, vagy táncol még az idegeimen?

-Még nem mondhatom el. Meg kell várnunk az összes házvezető tanárt.-mikor ezt kimondta pont kopogtak.-Szabad!-és bejött a négy házvezető tanár. McGalagony, Bimba, és Flitwick professzor arcán a rémület, értetlenség, és idegesség volt kiolvasható. Piton emellett semleges arccal lépett be kollégái után. Minek kellett idecsődíteni mindenkit? Ekkora gondban vagyok? Meg nem ért volna rá vacsora után?-Örülök, hogy jöttek.

-Jöttünk Albus amilyen gyorsan csak tudtunk.-mondja McGalagony.-Mi történt?

-Jó estét!-köszönök. Úgy látszik a nagy sietségben nem is vettek észre, mivel most mind a négyen rám kapták a tekintetüket. Egy percre még Piton arcán is az értetlenség jele futott át, de utána rendezte arcvonásait. Flitwick professzor a székem mellé lépett, és onnan figyelte tovább az eseményeket.

-Mit keres itt kisasszony?-kérdezi kedvesen McGalagony. Szerinte idegesen ülnék itt ha tudnám?

-Én sem tudom tanárnő.-rázom meg a fejem.-Azért vagyok itt, mert a professzor azt mondta, hogy....

-Nos...-kezdi Dumbledor mire mindannyian felé fordulunk. De szeretem ha félbe szakítanak. De nincs mit tenni. Ha az igazgató szakít félbe akkor inkább jobb befogni. Főleg, ha egy bot van nála amivel tud olyat, hogy csiribí csiribá. Nem érdemes erőlködni.-A Teszlek Süveg nagyon érdekes dolgot csinált. Beszélt. Magáról Miss. Goldman-hogy rólam?-Azt mondta nem jól döntött.-állt fel. úr isten! talán tényleg nem vagyok idevaló?-Kérem ha megtenné vegye fel újra.-emeli le a polcról, az összefoltozott fejfedőt, és átnyújtja nekem. Remegő kezekkel veszem át, és óvatosan rakom fel a fejemre.-Kedves süveg hangosan ha lehet.

-Köszönöm Dumbledor! Nem hittem volna, hogy hallja amit mondok. Ahogy látod rosszul döntöttem Elena. Remélem emlékszel mikor azt mondtam, hogy ,,Benned van a tettrekészség, de nem mersz cselekedni."?

-Na ne komolyan. Hát hogyne emlékeznék.-hangom csöpögött a gúnytól

-Nem is tudom kitől örökölted a cinizmusodat.-hallat valamilyen nevetéshez hasonló hangot.

-Ne gyere kedves süveg te is a szüleimmel! Agybajt fogok kapni.-forgatom a szemem.

-Aki kíváncsi hamar megöregszik.-aztaaaa!

-De bölcs valaki.

-Sok éves tapasztalat ifjú boszorka.

-Köszönöm a tájékoztatást.-a tanárok érdeklődve figyelik ezt a rendkívüli párbeszédet, míg Dumbledor jókat mosolyog rajtunk. Megértem őket. Én is így cselekednék a helyükben.

-Egyéb bölcsesség?

-Ahogy nincs szivárvány eső nélkül, úgy nincs gyógyulás fájdalom nélkül sem.  (Robert Lawson)

-Köszönöm. Ennyi éppen elég volt egy napra. Ráadásul nem is tudtam rendesen vacsorázni. Emellett rengeteg tanulni valóm van. Ja és ki ne felejtsem. nem tudom észre vetted e, de már könnyezek a fájdalomtól, és a gyógyszerem amit Madam Pomfrey adott a szobámban van.-tényleg sírtam már. Mivel nem olyan régi a vágás, és mély is, na meg be is van gyulladva egy kicsit nagyon kegyetlenül fáj. Oszt ki gondolta volna, hogy vacsoráról nem a szobába megyek, hanem teszek egy kis kitérőt, ezért magammal kellett volna vinnem a gyógyszeremet. Pitonon kívül az összes tanár, még Dumbledor is észrevette a szenvedésem.

-De észre vettem. Hozd ide a gyógyszered, majd fojtatjuk utána.

-Kösz, hogy megengeded.-vettem le a fejemről a süveget, és raktam le az asztalra.

-Tudja merre van a gyógyszere?-kérdezi McGalagony aggódó hanggal.

-A szekrényem tetején, balra az ékszeres dobozomtól.-itt gyorsan a nyakamhoz kapok, és megnézem megvan e még a medál. Megkönnyebbülten fújom ki a levegőt, amit észre sem vettem, hogy benttartottam.

-Akkor idehívom ha nem bánja.-erre csak bólintottam. Elővette talárjából a pálcáját, és így szólt: Invito Elena Goldman gyógyszere a szekrényéről!

-Ez eltarthat pár percig. Azért, hogy ne gondoljon a fájdalomra meséljen egy kicsit arról a medálról.-kéri az igazgató. Pont vele akartam megosztani. De figyelem elterelésre csak jó lehet.

-Hagrid adta oda a nevelő szüleimnek mikor engem vitt el hozzájuk. Az édesanyám kezében találták. Már nem élt. Belehalt a bánatba. A medál...-itt elővettem, és megmutattam. Kérdőn nézték.-....a Sarkcsillagot ábrázolja. A hátuljába Hindi nyelven a JHEl szó van beleírva. Ez azt jelenti, hogy ellenáll. Szerintem apa a rák elleni ellenállására utal. És persze arra is, hogy anya ellenállt az életnek, és képes volt meghalni apáért. Pontosabban a bánatba halt bele. Úgy látszik én nem voltam akkor, abban a helyzetben fontos. Mivel képes volt egyedül hagyni a lányát.-a hallottakon mindenki elgondolkozott. Főleg az utolsó két mondatomon. de nem volt rá sok idejük mivel valaki, vagy valami halk koppanásokkal jelezte bejöveteli szándékát az ajtón. Bimba professzor sietett ajtót nyitni melyen a gyógyszerem lebegett be egyenesen McGalagony kezébe. Azonnal át is adta nekem, miközben Flitwick professzor egy pohár vizet varázsolt elő. Ahogy látom Pitont nem annyira izgatta a dolog. Azonnal be is vettem egy szem fehér színű gyógyszert. Ez is bájital, csak más formában, hogy könnyebben magamnál hordhassam. Amint lenyeltem egyből éreztem a múló fájdalmat. Még azért kicsit bizserget, de már nem volt vészes. Letettem a a poharat, és újra a fejemre raktam a süveget.

-Már unatkoztam.-szólal meg újra.

-Inkább unatkozz mint, hogy azt várd mikor szakad le a lábad a fájdalomtól.-válaszolom csípősen.

-De tudtommal már orvosolva lett a probléma.

-Mivel vissza kerültél a fejemre ezért valószínűleg igen.

-De szarkasztikus valaki.-jegyzi meg ciccegve.

-Köszönöm ezt bóknak veszem.

-Khm...Nem akarom megzavarni ezt a felettébb mulatságos párbeszédet, de hallhatnánk kedves süveg miért döntött rosszul Miss Goldman esetében?

-Persze! A bátortalanságodon most változtattál mikor kiálltál Potterék mellett. De ugyanakkor ravasz is vagy, mikor visszaszóltál Malfoynak. Emellett meggondolt, mert nem emeltél pálcát elhamarkodottan. Itt jön az a rész amikor azt mondtam, hogy: ,,Inkább az eszedet használod." És persze visszaszóltál a rettegett Piton professzornak. Ez viszont az: ,,És a ravaszság!" rész volt.-ezen kuncognom kellett.-De visszatérve az ittlétedhez. Okos vagy, és szeretsz tanulni, de a Hollóhát nem a te házad. Elismerem nagyon jól teljesítesz már így több mint két és fél hónap után. Főleg úgy, hogy elvesztetted a barátaidat. És persze újra akartad kezdeni az önbántalmazást, amiből a barátaidnak kellett téged kihúzni mielőtt elkezdhetted volna.-miért ilyen nagy a szája? A teremben minden szempár a háromszorosára tágult kivéve az igazgatóét. Gondolom ő tudta már.-Viszont a Mardekárhoz nem vagy annyira ravasz. A Hugrabughoz pedig túl kedves vagy. A Griffendélhez pedig még mindig visszahúzódó. nehéz! Nagyon nehéz! De a döntésemet megmásítom!-visszafojtott levegővel hallgattam minden egyes szavát.-A te házad a Griffendél!-fejezi be monológját a süveg.-Ebben biztos vagyok.

Döbbent csend. A szavak mindenkire hatással voltak. Először Flitwick professzor éledt fel a döbbenetből. Hangosan gratulált nekem. Örült annak, hogy megtaláltam a nekem való házat, de közben sajnálta is, hogy az egyik legjobb diákját veszítette el. McGlagony elém lépett, és szorosan megölelt. Ez meglepett.

-Örülök, hogy az én házamba került.-mosolyog rám. Hátrébb lép, és vissza veszi szigorú arcát, de attól még az örömét nehezen tudja palástolni.

-Gratulálok!-szól lelkesen Dumbledor.

Hozzám még csak most jutottak el a szavak. Griffendéles lettem. Ahova Harryék járnak oda kerülök. Hogy fognak fogadni? Biztos azt hiszik, hogy tökéletes vagyok, és a süveg kéthavonta változtatja a házat. Nem akarok nagyképű lenni. Éppen hogy egy kicsit beilleszkedtem, és nem kerültem a figyelem középpontjába. De most jön ez, és mindent felkavar. Hogy fognak hozzám viszonyulni a többiek? Lesz e barátom? Mi lesz Lunáékkal? Nem hagyhatom ott őket. Mégiscsak mindig ott voltak mikor szükségem volt rájuk. És én is nekik. Mit fognak szólni Harryék? Még mindig kegyetlenül dühös vagyok rájuk. Semmit, még egy bocsánatot sem kértek tőlem amiért elvittem a balhét. Nem kérdezték meg jól vagyok e miután egy kés fúródott a lábszáramba. Ehelyett most csöppenjek bele a jól összeszokott baráti társaságukba? Hát hogyne! Nem akarok zavarni. Ráadásul a karácsonyt is egyedül kell majd töltenem. Terry, és Luna elutazik, a szüleimről semmi hír, ezért nem is tudom, hogy hazamehetek e? Aramis sem jött vissza. Így hogy küldöm majd el Lunáéknak az ajándékukat? Meg kivel leszek egy szobában? Nem bírnám ki ha Hermionéval raknának össze. Gondolom ha Harry neki is elmondta mi történt, pontosabban mit csináltam magammal, akkor biztos, hogy szemrebbenés nélkül elmondta a többi barátjának. Még az kéne, hogy valami depressziósnak nézzenek. Gondolatmenetemből McGalagony kedves hangja szakított ki.

-Jöjjön Miss. Goldman. felkísérem a toronyba.-invitált ki az irodából. Még elmotyogtam egy Jó éjt!-et, és elindultam a professzor után.-Elhiszem, hogy nagyon felzaklatták a történtek.-hát arra nincs is szó!-De higgye el Miss Lovegood, és Miss Boot mindig maga mellett lesznek. A másik ház nem változtat ezen.

-Képzelje el tanárnő de! De változtat ezen! Év elején ezért veszítettem el Harryéket! Nem is kerestek. Aztán meg valamikor jött az üres beszéddel, hogy annyira aggódott értem. Egyik barátnőmet sem kereste fel. Egyiket sem! Még egy köszönömöt sem hallottam amikor megvédtem őket Malfoytól! Meg sem kérdezték mi van a lábammal! És még a másik ház nem változtat ezen! Maga nem tudja a múltamat. És itt most nem a szüleimre célzok. Ezek...-felhúzom az ingem, és felé mutatom a karomat. Remegő kezekkel veszi kézbe a karom, és végigsimít az önbántalmazásom nyomán.-....egy régen elvesztett legelső barát miatt vannak.-visszahúzom a kezemet, lehajtom az ingem ujját, és elindulok tovább.-Lunáék voltak mellettem amikor újra bántani akartam magamat. Nem Harry aki megígértem még az iskola kezdés előtt, hogy vigyáz rám. Nem volt ott mikor Malfoy folyamatosan beszólt nekem. A szüleimet is belekeverte. Ha már náluk tartunk még mindig nem kaptam meg a levelüket. Éjjel-nappal azt figyeltem mikor jön már vissza a baglyom. Karácsony lesz. Én egyedül fogom ünnepelni. Terryék hazamennek, Harryékra dühös vagyok, mivel anyáék nem írtak ezért nem hiszem, hogy hazamegyek. Nincs is ennél rosszabb. Senki nem lesz velem az ünnep alatt.-fejezem be a kifakadásomat.

-Sajnálom. Ugyan nem tudtam mi történt magával, de azt tudom, hogy Potter úrék sokat keresték. És ezt most komolyan mondom. Étkezéseknél le sem vették magáról a szemét. A Malfoy úros dolgot meg akarták hálálni magának. Mikor meglátták a kötést a lábán egyből fel kerestek, hogy mondjam meg mi történt. Miss. Lovegoodékat nem merték megkérdezni, mert féltek annyira eljátszották a szemükben a bizalmukat, hogy nem mondanának semmit magáról. Adjon egy esélyt nekik. Tudom, mert láttam hogy nagyon megviselte magát ez a dolog. Ha bármit meg szeretne osztani valakivel akkor nyugodtan keressen fel.-mosolyog rám.

-Köszönöm McGalagony professzor!-mosolygok vissza miközben megállunk egy festmény előtt.

-Kérem a jelszót!-szólal meg nagymamás hangján.

-Inverto Verba-mondja a professzor. A festmény utat enged, és én belépek a professzor előtt a zsúfolásig tele Griffendél toronyba. Amint meglátnak, minket azonnal elnémúlnak. Néhányan kíváncsian, egyesek utálkozva néznek rám. A tömegben észre veszem Harryt aki nagyon meglepődött, de örül hogy lát.

-Miss Goldman a süveg megmásított döntése miatt ezentúl a Griffendél házat fogja dicsőíteni.-erre mindenki hangos tapsolásba kezd. A Weasley ikrek hangosan fütyülnek is. Szptember óta nem is láttam őket. McGalagony felém fordul.-Miss. Grangerrel lesz egy szobában.-már csak ez hiányzott!-Én hagyom is, had illeszkedjen be.-ezzel fogta magát, sarkon fordult, és kilépett a klubhelyiségből.

-Szia! Én Lee Jordan vagyok! Az ikrek jó barátja!-mondja egy nálam idősebb srác.

-Én Angelica Johnson! Ő itt Kathie Bell.-mutatkozik be egy szimpatikus lány, és a barátnője.-Mond hogy tudsz kviddicsezni! Kell egy hajtó, és senki sincs itt aki megfelelő lenne.

-Tudni tudok, csak nem tudom hogy jól e.-felelem.

-Akkor mivel holnap hétvége ezért reggeli után gyere a kviddics pályára, ha neked jó.-ajánlja fel egy bizakodó mosoly kíséretében.

-Nekem jó, de úgy tudom elsősök nem lehetnek a csapatban.-tűnődök el. Saját seprűm sem lehet amíg elsős vagyok.

-Majd ha jó vagy akkor McGalagony biztosan bevesz. Harry Pottert is bevette.-a név hallatára a gyomrom összeszűkül.

Sorjában mutatkozik be mindenki. Harry a sarokban állva figyel. Mikor elindul felém megkérem Aliciát, hogy mutassa meg merre van a lányok szobája. Hála Merlinnek a szobában ott lesz még Parvati Patil, Padma Patil, és Lavender Brown. A szobába belépve a lányok mind rámkapják  a tekintetüket.

-Sziasztok!-köszönök nekik.

-Szia!-viszonozzák. Ez már egy jó jel.

-Elena Goldman vagyok. Eddig Hollóhátas voltam, de a süveg rosszul döntött ezért ide kerültem. Aminek nagyon örülök, mert először is ide akartam kerülni.-ezután még beszélgettünk. Megismertem mind a három lányt, és ez fordítva is így volt. Szimpatikusak volta. Gyorsan befogadtak aminek nagyon örültem. Megígérték ha lesz idejük lenéznek hozzám a kviddics pályára. Ezután benyitott Hermione. Én sűrű bocsánat kérések közepette elindultam új pizsamámmal a kezemben zuhanyozni. Mikor végeztem a lányokkal beszélgetve pakoltam ki az időközben felhozott ládámat. Minden végeztével bevettem a gyógyszeremet, és elaludtam. Sűrű napom volt. Ráadásul holnap még be kell adagolnom ezt az egészet Lunáéknak. Bár ahogy ismerem őket biztos, hogy megfognak érteni.

--------------------

Másnap kicsit korábban keltem. Felkeltettem Hermionén kívül a másik három lányt, és lementünk reggelizni. Nem mondom, hogy nem néztek rám furcsán. Mivel a megszokott kék helyett pirosban virítottam. Kicsit zavartan ültem le új helyemre a Griffendél asztalához. A lányok észrevehették a zavaromat mivel elkezdtek minden félét kérdezni. Hol élsz? Hogy hívják a szüleid? Varázslók? Hol dolgoznak? Melyik a kedvenc tantárgyad? Ki a kedvenc professzorod? Mi a hobbid?.....stb. Később viszont egy számomra kellemetlen kérdés jött.  Mi a féltve őrzött titkod? És igen. Ez volt az a kérdés ahol nem válaszoltam egyből. Kíváncsi szemük látványától majd' elárultam nekik, de pont jókor szúrtam ki a Harryék után belépő Lunát, és Terryt. Bocsánatot kértem, és elindultam az irányukba. Harry azt hihette felé tartok mivel szélesen elmosolyodott, és már köszönni akart volna amikor én rá sem nézve sétáltam el mellette. Luna ahogy észre vett megdöbbent. Hát nem csodálkozok?

-Szent Merlin! Színvak vagy vagy mi?-kérdezi Terry meglepődve.

-Nem. Csak üljünk le előbb.-mutatok a Hollóhát asztalára. Nem zavartatva magamat elindulok a lányok mellett a másik asztalhoz. Leülünk a szokásos helyünkre-olyan közép tájt-és szedünk magunknak reggelit.

-Na halljuk! Vagy előbb vigyünk el Madam Pomfreyhez egy szem vizsgálatra?-felnevetek.

-Mondtam már, hogy nem lettem színvak. Egyszerűen csak annyi, hogy tegnap azért kellett az igazgatóhoz mennem, mert a süveg rosszul döntött. Azt mondta még év elején, hogy: Benned van a tettre készség, de nem mersz cselekedni. Ami után megvédtem Harryéket a süveg érezte, hogy rosszul választott. Azt mondta jó hosszú ideig, hogy a Griffendél a nekem való ház. Ebben már ezer százalékig biztos volt. Aztán a folyosón kifakadtam McGalagonynak, és sokan először furán néztek rám, utána meg örültek nekem.

-Aztaaa.-mondja Luna. Terry csak bólogatni tud mellette a teli szája miatt.

-A legjobbat még nem is mondtam. Hermionéval leszek egy szobában.-barátnőim szemei hatalmasra nyíltak.

-Egyedül leszel vele egy szobában?-kérdezi Terry, mint aki nem értette jól azt amit az előbb mondtam.

-Nem. Egy ikerpárral Parvati, és Padma Patillal. Még velünk lesz Lavender Brown.

-És Harry?-kérdezi Luna óvatosan.

-Nem beszéltem velük. Amíg egy köszönömöt nem mondanak addig hallani sem akarok róluk. Viszont a Weasley ikrek már hiányoztak.

-És akkor mi lesz most velünk?-kérdezi Terry csalódottan. Ettől féltem.

-Én nem akarlak titeket elveszíteni. Szünetekben találkozhatunk. Meg ott lesz a hétfői dupla gyógynövény tan, a keddi dupla SVK, a szerdai dupla gyógynövény tan, a csütörtöki dupla gyógynövény tan, és a pénteki dupla SVK. Sosem foglak elfelejteni titeket. Nagyon fontosak vagytok nekem remélem ezt tudjátok.-mind bólogattak. Ezután már egy kicsit könnyebben ment minden.

Péntek volt, ezért dupla bájital tannal kezdtünk. A mardekérral. Padma, Parcati, és Lavenderrel ültem egy asztalhoz. A trió, és Nevill a mellettünk lévőnél voltak.

Szokás szerint ugyan úgy kezdődött az óra. Elmondta mi a feladat, és elkezdett körbejárni. Mindenkire volt egy gúnyos szava. Legtöbbször Harryt, és Ront szívatta. Ezen persze a mardekárosok jót derültek. Folyamatosan vont le pontot a házunktól. Ez rátett egy lapáttal Malfoyék jó kedvére. Aki persze miért ne elém ült volna. Úgy méregetett mint aki sosem látott volna még fehér embert. Idegesítő volt így dolgozni. De persze az előttem ülő Lavender takarta néha.

Piton most a mi asztalunkhoz ért. Lassan nézte végig mindegyik üst tartalmát. A lányok kaptak is pár gúnyos, esetleg csípős megjegyzést. mikor hozzám ért megállt. Állt, és nézte mit csinálok. Igazából ő nem zavart annyira mint Malfoy. Vártam mikor szól le. Sokáig vártam, de semmi. Nem mertem megkockáztatni, hogy felnézzek rá. Helyette inkább mégjobban az üstömre koncentráltam. Szakítsunk a hagyományokkal?-kérdezte egy hang a fejemben. Tompán hallottam, de attól még nagyon ismerős volt.

-Jó Miss. Goldman. Öt pont a Griffendélnek.-mondja Piton. A mardekárosok arcáról azonnal lefagy a mosoly. A griffendélesek elképedve bámulnak rám. Harrytől kapok egy elismerő pillantást. Akkor az ő hangja volt. De miért adott pontot? Talán rosszul van? Netán részeg? felnézek egyenesen a tekintélyt parancsoló fekete szemeibe. Egy aprót biccent gartulálás céljából, és már megy is tovább. Az óra hátralévő részében befejeztem a munkámat.

Óra végeztével elindultunk ebédelni. Mindenki gratulált nekem. Nem tudják hogyan csináltam, de azért örültek. Én sem tudom hogy sikerült. Ebéd utánra már mindenhol arról volt szó, hogy az iskola denevére adott öt pontot egy elsős griffendélesnek. Rengetegen gratuláltak. A többi házból is. Kivéve persze a mardekárból. Malfoy gúnyosan méregetett ahányszor csak ránéztem. Ennek meg mi baja lehet?

Dupla SVK első felében jegyzeteltünk, utána Mógus mutatott minden féle fura, de vicces ártást. Bűbájtanon, meg folytattuk a reptetést, viszont most már nagyobb tárgyakkal. Óra után Flitwick professzor beszélgetett velem még egy kicsit, aztán elengedett. Fáradtan értem fel a klubhelyiségbe. Azonnal a szobánkba mentem, és szó szerint levágtam magam az ágyra. Táskámat a földre raktam, és bevettem a gyógyszeremet. Utána csak feküdtem egy jó ideig, míg az ablak felől együtemű kopogást hallottam. Felálltam, és Aramist láttam meg az ablakpárkányon ülni. Azonnal beengedtem fáradt baglyomat. Lekötöttem a lábán lógó levelet, és piciny csomagot, majd bagolycsemegét adtam neki. Köszönés képen egy huhogást hallatott, utána pedig kirepült az ablakon. Feltételezésem szerint a bagolyházba pihenni. Kicsit félve bontottam ki a levelet. Látszott rajta, hogy kapkodva írták.

Drága kislányunk!

Sajnáljuk, hogy ilyen későn írunk. Rengeteg a munkánk. Apádnak sok a megrendelő, nekem pedig a könyvelni való. Nem fogsz tudni hazajönni a szünetre. Tudom most szomorú lehetsz, de majd a következő alkalommal már hazajöhetsz.

Örülünk, hogy Harryékkel ilyen jóban vagy. Aranyos fiú.gratulálunk, hogy a Hollóhátba kerültél. Büszkék vagyunk a kiemelkedő tanulmányi teljesítményedre. Miattunk nem kell aggódnod, teljesen jól vagyunk.

Szünetben írj, mert nem hiszem, hogy most lesz időnk válaszolni. Az ajándékodat most küldtük el.

Legyen szép karácsonyod kicsim! Szeretünk: anya, apa.

UI: Tanuld meg átváltoztatni az embert békává!

Egyszerre voltam szomorú, és boldog. Boldog mert végre írtak, és jól vannak. Szomorú meg azért mert egyedül kell ünnepelnem a karácsonyt. Félreraktam a levelet, és kibontottam a csomagomat. Egy nagyon szép fülbe való volt benne. Hasonló sarkcsillag díszítette mint a nyakláncomat. Nagyon örültem neki, de elhatároztam, hogy karácsonyig nem használom. Mivel mégis csak karácsonyi ajándék.

Nem vártam meg a többieket. Elmentem zuhanyozni, és lefeküdtem. Hamar álom jött a szememre. Muszáj volt. Mivel holnap reggeli után Angelica, és Alicia vár a kviddics pályán.